Ha azt gondolod, hogy testmozgás következik, akkor eléggé tévedsz. De az tuti, hogy sokkal egészségesebb lett az 1200-as tipusú barátnő (Amiga) a művelet végére. Az 1200-as sokkal erősebb a közkedvelt A500-nál. 68EC020-as processzor, 2MB memória, AGA chipkészlet és 3.0-ás kickstart jellemzi az cikk főszereplőjét.
Hogy miröl is van pontosan szó? A Commodore a korral haladva és a költségeket csökkentve az Amiga 1200-at a 600-hoz hasonlóan SMD alaktrészekkel építette meg. Ez a hibák számát akkor csökkentette, de mostanra olyan hibák forrása lett, ami az 500-as szériánál nem fordult elő. A 90-es évek eleji SMD elektrolit kondenzátorok nem bizonyultak tartósnak. Nem ritka, hogy az elektrolit szivárogni kezd, ami megmarja a nyákot. Ráadásként a kondenzátor átmegy rövidzárba, ami nem egészséges. Ahogy a füst kijön a gépből az nem működik tovább.
Az én első 1200-am szerencsére ezt megúszta, de nem volt túl jó bőrben. A képe vibrált és hullámzott a tartalomtól függően. Első felindulásból szétkaptam és megnéztem a csatlakozókat és a kondikat. Rögtön látható, hogy miért döntöttem az RCA csatik cseréje mellett. Ugyan próbáltam a helyére nyomni a kimozdult érintkező lemezeket, de nem lett jobb a helyzet, csak annyi történt, hogy már nem vibrált az első érintésre a kép csak gépelés közben.
A hullámzás sem nem tűnt el, de ezt a kondik számlájára írtam. Kicsit jobban megnézve találtam egy-két gyanusítottat. A képen sajnos nem igazán látszik, hogy kicsit púposabb a kelleténél. Teljes cserére szavaztam, ha egyszer nekilátok, akkor nem végzek fél munkát.
Alacsony ESR kondenzátorokat és jobb minőségű RCA csatikat vettem. Apróság, amitől már nem korhű a gép, hogy a teljes videó csatlakozó másmilyen sárga, de úgy döntöttem, hogy ez lesz a nyúzós gép, aminél tehetek engedményeket. A gyári, megőrzendő darabnál ha cserélni kell, akkor majd jobban körbejárom a boltokat.
Ha már szétszedtem, akkor természetesen a billentyűzetet is szétkaptam és teljesen kitakarítottam. Eredetileg nagyon mocskos volt, ahogy képen is láthatjátok. Sajnos valaki ezt a gépet is oldószerrel, talán körömlakkal próbálta letakarítani, amivel sikeresen hazavágta esztétikailag. A ház alsó és felső fele a gombokkal együtt alapos mosáson és szárításon esett át. Sárga és foltos maradt, de legalább tiszta a gép.
Az eredmény magáért beszél. A kinézete nem lett jobb a gépnek, de a képhibák eltűntek, rátérhetek a második fázis végrehajtására. Ez tartalmaz egy szolid szteroid kúrát (28MHz-es turbo kártya, 8MB fastRA-mal) és a workbench-WHDLoad páros telepítését. A 3.1-es KS upgrade is foglalkoztat, de majd idővel meglátom, hogy tényleg szükséges-e.