Hirdetés
Sokszor merült már fel bennem a gondolat, hogy leírom a véleményem ezzel a témával kapcsolatban (is). Ha olvasni szoktátok az agymenéseim, tudjátok, hogy gimnázium harmadikos vagyok...vagyis leszek.
Temérdek cikk jelenik meg a magyar oktatással kapcsolatban, legtöbbször (vagy inkább kizárólag?) negatív hangvételűek. Sajnos azt kell mondanom, nem megalapozatlanok a kritikák, bár nyilván egyesek már túlzásba viszik a siránkozást.
Az első szó, ami eszembe jut a magyar oktatási rendszerrel kapcsolatban az az elavultság. Ezt a rendszert nem most találták ki, és ez nagyon látszik is rajta. A digitális berendezések, valamint ezek használata teljesen háttérbe szorul. Mindenki ugyanazokat a tantárgyakat tanulja, függetlenül az érdeklődési körétől. Így körülbelül heti 40 óránk van, ami figyelembe véve azt, hogy ennek a felére egyáltalán nem lesz szükségem az életben, és nem is érdekel, elég sok. Ilyenkor sokan azt mondják, hogy ez semmi, a való élet ennél sokkal durvább, na meg az egyetemek, de ettől függetlenül ez eléggé lehangoló tud lenni. Így délután három óra körül úgy lépünk ki az iskola ajtaján, hogy azt se tudjuk, hol vagyunk.
Szerintem sokkal helyénvalóbb lenne az amerikai rendszerből kivenni azt az elemet, hogy a gyerek saját maga választhatja meg az óráit. Miért tanuljunk éneket, földrajzot, biológiát, ha egyáltalán nem érdekel minket?!
A tankönyvpiac államosítása óta a tankönyvek minősége egyre csak romlik.
Most a tartalmi részét kihagyom, csak egy egyszerű számítást szeretnék levezetni: magyar irodalom tankönyv: 280 oldal, magyar nyelvtan: 150 oldal, ének tankönyv: 200 oldal, történelem tankönyv: 250 oldal, biológia: 230 oldal, művészettörténet 170 oldal. Az egyes tankönyvek összege nem kevesebb, mint 1280 oldal. Ez csak a gimnáziumra levetítve megközelítőleg 5120 oldal...és ez csak az alapműveltség? Ennyit kellene megtanulnunk négy tanítási év alatt? Ezekhez még jönnek azok a dolgok, amik engem még érdekelnek is: matematika, fizika. Ebből még lehet többet is tanulok, de ez nem zavar, mert érdekel! De valaki magyarázza már el nekem, hogy 5120 oldalt hogyan lehet bemagolni egy átlagos képességű diáknak úgy, hogy egyáltalán nem érdekli az adott téma? Ebben gyökerezik szvsz. a legnagyobb probléma, csak lexikális tanulás a cél, és az ezáltal megszerzett jegy. Senkit sem érdekel, hogy mit tanul, és valószínűleg nem is fog rá emlékezni 2-3-4 év múlva, csak az a fontos, hogy milyen jegy kerül be a naplóba.
Csak számonkérés van folyamatosan, mértéktartás nélkül. Egész évben szenvedünk emiatt mi, a diákok, és a tanárok is. Mint már említettem, mindegy, hogy mihez van affinitásod, nem számít! Csak az a lényeg, hogy legyél mindenből átlagos, semmiből sem kiemelkedő.
A nyelvtanulás szintén befásult rendszer alapján történik, mint az egész rendszerből, innen is hiányoznak a gyakorlati órák. A beszédkészség szinte teljesen feledésbe merül. E nélkül viszont nem ér semmit az esetleg kínkeservesen megszerzett nyelvvizsga.
Ezen kívül kevés dologban kérik ki a véleményünket, csak a jól megszokott diktálás. Vagy esetleg belőlünk is fogyasztói társadalmat akarnak nevelni, mint az amerikaiakból?
Amit nagyon hiányolok a gyakorlati, hétköznapi dolgok ismerete pl.: főzés, számlabefizetés stb..
Remélem valamin fognak változtatni, mert jelen pillanatban nem sokan szeretik koptatni az iskolapadokat.
