Az éjjel kiderült, miért kell a leeresztő az erkélyen. Áramszünet volt hajlani kettőkor, ekkor az emeleten lezáródik egy bazi nagy mindent szigetelő vasajtóval a folyosó, így se a liftet, se a lépcsőházat nem lehet elérni. Bizony, ilyenkor tényleg nincs más menekülési útvonal, csak az erkély... leugrani meg mégiscsak meredek lenne a hetedikről.

A mai napom volt azt hiszem a leghúzósabb az összes közül, és ezt úgy mondom, hogy a többi még előttem van. A mai programom így nézett ki: reggel 7 helyett fél 9-kor ébredés (a hajnalig blogolgatás eredménye, khm...), rohanva cikkjavítás a ph-ra, hogy legyen mit olvasni az embereknek hétfő reggel (normál esetben egy cikk kijavítása 1-2 óra, most kb. fél óra alatt összecsaptam és feltöltöttem, olvasóktól bocs, ha hibák maradtak benne), aztán rohanva fürdés, készülődés, összepakolás, szépenfelöltözés, smink, lerohanás a szálloda éttermébe, futtában elfogyasztott kávé és svédasztalos, nyugodt reggeli helyett egy croissant felkapása és elmajszolása a taxihoz sietve, a recepción még azon futtában előre buszfoglalás a holnapi és holnaputáni kiállításlátogatásra, taxiba szállás, 10 órától kétórás gyárlátogatás (Transcend), aztán taxival át a kiállítóterületre, gyártói bemutató (MSI), utána ugyanitt 3 órás nyitó sajtókonferencia, arról idő előtt ellógás, 40 perc metrózás (vagy inkább magasvasutazás) Tajpej egy másik pontjára, 10 perc gyaloglás, kopogó szemeim miatt útközben egy hozott szendvics rohanva elrágása, újabb gyártói bemutató (Asus), amiről jól elkéstem, visszametrózás a világ legmagasabb épületéhez (jah, már nem is ez az, de azért még mindig jó nagy, ez a 101), itt PR ügynökséges kínai vacsora, visszaséta a szállodába, egy másik vacsora a szervezőkkel. Ekkor már este fél 8 volt, még lett volna egy gyártói parti (Gigabyte), de arra már képtelen lettem volna elmenni, meg hát várt a sok munka: a beszámolók írása.

Fura dolog ez az európai ember szemének, de itt minden nagyon színes, tarka, a tárgyak csomagolása élénk színűre, vidámra van csinálva, és ráadásul édibédi állatkák meg rajzolt figurák is vannak szinte mindenen, a számlától kezdve a buszokon és a taxikon át az üdítőautomatákig... de nem ám a gyerekholmikon, hanem rendesen, a felnőtt dolgokon! Ilyenből sokat fogok szerintem fotózni, mert rájöttem, hogy tulajdonképpen nekem ez nagyon tetszik. Merthát nem jobb ránézni valamire, amin vidám figurák vannak? Mint pl. ez a tűz esetén viselendő maszk a szállodában, amihez ki kell törni a dobozt, hogy kivegyem. Pánik helyett mosolyra fakaszt:

Az egyik kiállítási csarnok:

Ahhoz képest, hogy még el se kezdődött, elég sok az autó a parkolóban:

A kiállításon ma még csak épültek a standok, készülődtek:

Még az ivókút is digitális:

Kukás:

A metrózásról elég sok képem van, útközben lőttem őket, tudom, túl sok is, de a kötöttpályás járművek szerelemese vagyok, elnézést. A "metrójegy" elég jópofa, egy zseton, az utazás végén azonban elnyeli a gép sajnos, így nem tudom őket gyűjteni.

Ez egy különösen szimpatikus húzás a metróban (olyan biztonságos várakozóhely, ami a nőknek van az esti órákra):

Itt az a érdekes, hogy hogyan várakoznak. Fel van festve a földre, hogy hol kell sorba állni, hogy a fel- és leszállók ne akadályozzák egymást. Mivel be is tartja mindenki, tök jól működik.

Aztán itt van néhány kép nagy kedvencemról, a 101-ről (úgy mondják, hogy one-o-one, "ván-ó-ván"). Azért ez a neve, mert 101 emelete van. Van egy ingyenjegyem a tetején lévő kilátóba, majd egyik nap felmegyek, ha tiszta az idő. Ma ugyan az volt, de időm nem volt rá, még annak ellenére sem, hogy az aljában vacsoráztam. (Az épület széles aljában simán egy pláza van, csomó olcsó gyorsétteremmel a -1. szinten.) Ez a felhőkarcoló volt nemrégenig a világ legmagasabb épülete. Sokaknak nem tetszik, de szerintem baromi jól néz ki. És azt is szeretem, hogy a város csomó pontjáról látszik, segít a tájékozódásban. Közelről nagyon monumentális, de ezt nem tudom a fényképezés eszközeivel igazán szemléltetni.

A gyalogoslámpa animált, a zöld emberke sétál, és a lámpa azt is mutatja, hogy hány másodperc múlva lesz újra piros. Az utolsó pár másodpercben az emberke elkezdi gyorsabban szedni a lábát. (Ahhoz képest, hogy ez mennyire jellegzetesen távol-keleti dolog, tavaly Spanyolországban is láttam ugyanezeket a jelzőlámpákat...)

Ebben a kereszteződésben minden gyalogos lámpa egyszerre lesz zöld, ezért átlósan is át lehet menni, fel van festve:

"Átlag" házak (ezen a környéken ilyen nagy épületek vannak többnyire), városképek:

Azért élménygazdag nap volt, szeretnék sokat írni a benyomásaimról, az itteni emberekről, a városról, a légkörről, a hangulatról, de most asszem erős túlsúlyban lesznek a képek, mert az írást a munkának kell most még pár napig elsődlegesen szánnom.

Végezetül egy feladvány, a hipermodern kiállítócsarnok női klotyóájban fotóztam. A kérdés: mi lehet a különbség a kettő között odabenn?

A megoldás: a bal oldali hagyományos angol vécé, a jobb oldali pedig ilyen.