Csak egy rövid szösszenetet hadd engedjek meg magamnak, mielőtt újabb, nagy lélegzetvételű írást közölnék. A feature phone-os cikk, amit egyik héten olvastam kiemelt logout cikkben, emlékeztetett arra, hogy milyen nehéz manapság telefont találni, ami jó arra, amire szeretnénk. Míg régen az emlékeztető, ébresztőóra, stopper és visszaszámláló a legalapvetőbb Nokia telefonok képességei között is szerepelt, mai telefonjainkon el tudjuk őket indítani, de kilépkednek, elfelejtik a funkciójukat a háttérben, és még sorolhatnám. Nem egyszer maradtam el munkából-iskolából idióta ébresztőóra-beállítás miatt.
Mostanában egy Samsung Wave I-re voltam kénytelen váltani BlackBerryről, így egy elég jó fényképezővel rendelkező Wifi Hotspotot vásároltam, nagyon jó hangzásvilágú lejátszóval rádióhoz, zenéhez és videóhoz, gyönyörű kijelzővel - nekem ezek a fontosak. Na meg az instant üzenetküldés. És akkor ránézek a keskeny kijelzőn összetömörülő QWERTY-re, és kicsi nőciujjaimmal próbálom beírni, amit szeretnék... elrontom, visszatörlök... törölnék, mert llllllllllllll éktelenkedik a kitörlendő karakterek után. Nem tudom eltalálni a törlést, hagyjuk, újraindítom az appot, újraírom, amit akartam. Más szavakkal. 
És ez naponta - nem viccelek - hússzor! Már ott tartok, hogy a telefonon a böngészőt se nyitom meg véletlenül se, nehogy a végén meg akarjak nyitni olyan lapot, aminek be is kell írni a címét.
Úgy érzem, számomra a piaci rés a BlackBerryk által vannak kitöltve, és nagyon várom azt a pillanatot, amikor újra a kezembe vehetek egy BlackBerryt és használhatom, és mindent tud, amire szükségem van. És a 2 megapixeles kamera, az appok hiánya, és a PlayBookra osztott Bridge-es internet sem fogja zavarni az egómat, mert végre nem kell érintőképernyőn írnom, ami borzalmas.
