Nem először fordult elő, hogy valakinek rábólintottam arra a kérésére, hogy olcsóbban adjak oda neki valamit, mint a meghirdetett ár. A mostanában előfordult esetek után viszont soha az életben nem leszek hajlandó engedni az árból.
Miért? Nem azért, mert el vagyok eresztve, nem azért, mert azon az 500-1000 forinton múlik. Egyszerűen azért, mert már sokadik ember játssza el, hogy alkudozás után vissza akarja velem vásároltatni a terméket vagy hónapokig szívni a véremet, mert ők "hibát" találnak benne.
"Ez egy sz.r, nem jó semmire, a fiam is megnézte az interneten" - mondta a boltos, aki a szomszéd netjét és a város művelődési házának ingyen internetét akarta a wifierősítőmmel lopni, csak éppen elfelejtette kikapcsolni a beépített wifi vevőjét a notebookjában, így gyengén működött a készülék. Amikor élőben ledemóztam neki, hogy mekkora ostoba barom, szomorúan vette vissza a pénzét, majd távozott.
"Az akkumulátora rossz a telefonnak, sőt az egész telefon rossz, én nem ilyet akartam" - mondta, aki itt ült nálam legalább félórán keresztül és nyomogatta a telefont, látta, mennyire merül, mit tud, meg úgy egyáltalán. Mikor gondolkodás nélkül felajánlottam, hogy visszavásárolom a telefont, már nem akarta visszaadni. Pár hónappal későbbi próbálkozását már szóra se méltattam.
"Felfújtam a labdát, de kiszakítottad a leeresztéskor" majd "a párom jobban megnézte" kezdetű üzenetek vártak a fiókomban, miután valaki egy gimnasztikai labdát vásárolt tőlem. Először felajánlottam a segítségemet a reklamációban, második üzenetét azonban el sem olvastam az első pár szó után. Mert nem.
Elegem van. Ha már valakinek szívességet teszek, hogy a ruppótlanságát kiélhesse rajtam pár száz, ezer forint erejéig, még utána a lelki terrort is viseljem el, hogy az ő kérésére olcsóbb dolgot én élete végéig menedzseljem?
Szerencsére itt nem találkoztam ilyen hülyékkel (mert már nem hirdetek).
