Idén (2006) nyáron, s azóta párszor sikerült bejutnom diákmunkásként egy számítógépgyárba. Az ott szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. Elgondolodtató lesz igérem.

A munka azzal indult, hogy az iskolaszövetkezett küldött egy SMS-t, hogy lesz munkalehetőség akár egész nyárra egy számítástechnikai gyárba. Gondoltam nagy lehetőség a hardverismereteim bővítésére, tudniillik nem vagyok egy nagy ''system cube''. Ráadásul igen jó órabért dobtak fel! Szóval jelentkeztem a munkára.
Egy szombati napon kellett bemenni munkavédelmi oktatásra. Szóltak, hogy ez nyolc órás lesz, szóval hideg élelmet vigyünk magunkkal. Persze pénzből élünk, tehát egyből feltettem a kérdést, hogy vajon ezt a napot ki fogják-e fizetni nekünk. Természetesen nem fizették. No mindegy. A lényeg, hogy lesz munka és dől majd a zsíros zsebbélelő zseton.
Persze leszögezem, munka terén nem kell zöldfülűnek hinni! Dolgoztam ezelőtt már sok helyen. Az oktatás persze abból állt, hogy elmondta a trainer a fontos dolgokat, utána egy tesztet kellett kitölteni úgy, hogy közben diktálta a megoldásokat. (Persze elég banális volt a teszt: fegyvernek minősülő tárgyat, számtek cuccokat... tilos bevinni stb)
Na szóval eljött az első munkanap. Hajnali négykor kelés mivel 6-ra már bent kell lenni és persze: kajakészítés, hatszor átgondolni, hogy pontosan merre is kell mennem stb... Egyik osztálytársammal (Blaise) egy megbeszélt helyen találkoztunk, s együtt mentünk a melóhelyre.
A gyártelepre persze nem olyan könnyű bejutni. Egy trainer jött ki, s vitt be minket soron kívül, mivel belépőkártyánk még nem volt. Jópáran voltunk diákok. Ha jól emlékszem akkor nyolcvanan. Ebből a nyolcvanból a délelőttös műszakba csak 20-an jöttünk. A trainer a training centerbe vitt minket, ahol kaptunk ESD (elektrosztatikus feltöltődés) ellen védő inget, ami mondanom sem kell nem kicsit volt koszos. Minden korábbi tulajdonos szépen rápingálta a nevét a legkülönbözőbb eszközökkel: alkoholos filccel, vonalkód matricával, tollal vagy a nagy hiány következtében esetleg a koszos ujjukkal.
Az ing mellé járt még egy sarokpánt is, mely ugyancsak az ESD védelem miatt kell. Elméletileg ez vezeti le az emberből a töltést, így az erre érzékeny alkatrészek nem mennek tönkre mielőtt a gépekbe kerülnének. Hangsúlyozom elméletileg. Tudni illik van egy ügyes szerkezet ami a sarokpánt működését ellenőrzi. Annyi az ember dolga, hogy rálép egy gépre, benyom egy gombot, s ha az zölden világít, akkor rendesen funkcionál a sarokpánt. Értelemszerűen ha rossz, akkor piros led villan fel. Ilyenkor sok esetben csak dobbantani kell egyet (persze nem az ellenőrző gépen), s a következő ellenőrzéskor már jónak fogja mutatni a sarokpántot. Ügyes trükk mi? Reszkessetek ''Electrostatic Sensitive Devices''!!