Nem akarom túlragozni, szóval a történet röviden. Néhány hete szombati napon kora délután ideális idő volt tekerni egyet, semmi extrára nem vágytam csak egy kis mozgásra, néhány kisebb emelkedő megmászása volt a cél. A miskolciak tudják hol van a Szent Ferenc kórház a Csabai kapuban, előtte a széles járda ketté van választva gyalogos és kerékpáros részre. Szóval ott gurultam kényelmes tempóban, nagyon jó volt az idő, egyszer csak mintha egy telefon mellett mentem volna el. Gondolkoztam vissza menjek-e érte, de csak visszamentem és felvettem a fehér színű szilikon tokos készüléket. Nem volt még iphone-om (és amig ilyen rossz az ár/érték arányuk addig nem is lesz), de a nagy ID gombról rögtön tudtam, hogy egy almát tartok a kezemben, azt már nem tudtam melyik sorozat, de 6-osra tippeltem. Lenyomtam a gombot, a fő képernyő bejött, azt láttam, hogy xy 52 perce sikertelenül hívta ezt a számot, magyarán már durván 1 órája ott feküdhetett az aszfalton, nagyon nagy mák hogy nem gurult rá senki. Magamból kiindulva a bringával együtt több mint 100kg-al nem biztos, hogy jót tett volna neki ha rágurulok, bár nem láttam ilyet teszt videót sehol.

Szóval tenni semmit se tudtam az ID illetve az ujjlenyomat hiányában, így elraktam, ha majd hívják, felveszem és letárgyalom az átvételt, sőt ha útba esik akkor talán elviszem. Ez Tapolcán következett be, amikor a „Nagyi” megcsöngette a telefont. Androidos reflexből jobbra nyomtam a csuszkát a felvételhez, csakhogy ez az iphone-nál a hívás elutasítása:) Vártam kicsit hátha újra hívják a számot de nem jött össze, gurultam tovább. Kilóméterekkel odébb a Varga hegynek felfelé menet csörrent meg újra a készülék. Nagyon nem akartam megállni, lendületben voltam, de a tető előtt vagy 3 kanyarral beálltam egy buszmegállóba. Már kicsit zavart a csipogása, nem a szokásos korábban hallott csengőhang szólt, hanem egy idegesítő ébresztőnek való. A képernyőn a „készülék elveszett, kérjük hívja az alábbi számot” fogadott, rányomtam és fel is vették. A beszélgetés nem volt zökkenőmentes a mellettem elrobogó autók erősen elnyomták a beszélő hangját. Azt szerette volna ha elviszem neki a tapolcai elágazáshoz, amihez nem volt kedvem mert 1. vissza le kellett volna gurulnom, és nem szeretek visszafelé menni 2. az a hely nekem kissé rossz ómen, mivel ott törtem el a kulcscsontomat, szóval abban maradtunk, hogy eljön érte majd ha hazaértem. Mentem tovább, de kb. 10 perc után megint csipogott a készülék a „hívja a …” üzenettel, de azt már felhívtam, nem volt mit tárgyalnom. Ez egy jó szolgáltatás, sőt irigylésre méltó (persze csak azoknak akiknek szokása elhagynia a dolgait), de ha nem veszi figyelembe, hogy már hívtam a megadott számot és tényleg így 10-15 percenként erre újra figyelmeztet akkor ez már bocs de egy jó ötlet sz@r megoldással. Szóval megálltam, kikapcsoltam ne merültön le, mert már 9%-on állt, meg hülyének néznének tekerésközben egy csöngő telefonnal. Diósgyőri vár, a papírgyár mögött egy ösvényre bementem, nem is volt gond, csak egy helyen homokkal mélyen fel volt szórva és a 1,75-ös majdnem slick gumival elsüllyedtem benne:) Majálispark, majd irány haza, és eseménymentesen célba is értem.

Bekapcsoltam az almát, megint jött a „hívja a …” a kiirt vezetékes számot a sajátomról felhívtam és letárgyaltuk a találkozott. Összepakoltam mert mentem anyámékhoz bringával, és elgurultam a Megyei Kórházhoz. Megjött a tulaj, nagyon örült a telefonnak, céges készülék, és elég sok személyes cucca is van/volt rajta. Feloldotta a telefont, így egyértelművé vált hogy az az övé és nem másé, különben oda se adtam volna! Kaptam egy üveg bort ajándékba, amit mivel antialkoholista vagyok tovább passzoltam anyáméknak:) úgyis ép hozzájuk mentem. Azt hiszem ma valakit boldoggá tettem :DDD