2022. május 26., csütörtök

Gyorskeresés

Egy kerékpáros kulcscsonttörés memoárja (tapasztalatok, hibák, ötletek)

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Előzmények
Szóval a történetem egy bukással, - illetve úgy szebb - egy kerékpáros balesettel kezdődik. Időpont 2014. július 7. hétfő, helyszín Miskolc. Szokás szerint meló, ahonnan némi túlóra után úgy 17 óra magasságában szabadultam. Aznap iszonyú volt a meleg, ebédidőben elmentem a tiszai pályaudvaron lévő postára egy csomagomért, és hát a villamosmegállóban az árnyékban lévő hőmérő 40 fokot mutatott, ami nonszensznek tűnt, a Korvinon lévő hőmérő pedig 35-öt, ami azért sokkal közelebb lehetett a valósághoz. Meló után még elugrottam egy fogászati röntgenre a Déryné utcába, ahol összefutottam egy régi ismerőssel, így a 20 perc amit vártam az előhívásra gyorsan eltelt. Utána még elmentem vásárolni, de végre 18 körül csak hazaértem. Kaja, megnéztem a leveleimet, bekukkantottam néhány internetes oldalra, majd miután megláttam, hogy 19 elmúlt sietve kikapcsoltam a gépet. Átöltözés, sisak, kesztyű, szemüveg, minden ami kellhet (akkor még nem is sejtettem mennyire kellhet) és a bringát felkapva lementem az utcára.

Nálam az a szokás, hogy nem esek neki a távnak mint valami vaddisznó, hanem lassan kezdek, gurulok a széles járdán, ellenőrzöm a technikát, fék, váltó, gumi, hallgatózom mi recseg ropog. Lassú bemelegítés, beállítom a testtartásomat, boka, térd, láb, hát, váll, nyak és a végén már csak a légzésre kell figyelnem. A térd és a vádli külön terület, ezekre külön figyelmet kell fordítanom a kopottságuk és az izomgörcsök miatt. Kb. 1 km mire minden összeáll, akkor lehajtok az autóútra és hajrá. Visszafelé - az esetek egy részében - szintén fel szoktam menni a járdára és lassú tempóban hazagurulok, szépen levezetem az energiát. Ez a rutin, mint a profiknál, bemelegítés, edzés, levezetés.

Így utólag elmondhatom, hogy elinduláskor volt egy konkrét rossz előérzetem, amire talán jó lett volna hallgatnom, de nem így történt. Ráadásul durván 2 héten át majdnem minden nap beugrott, hol napközben, hol álmomban egy bringás baleset, de valahogy úgy képzeltem én csak szemtanú lehetek az esetnél, fel se merült bennem, hogy a szenvedő fél leszek. Volt már erre példa, akkor is jó 2 héten át gyötört egy baleset, pontosan tudtam az útvonalat, és azt is hogy egy mikrobusz hátuljába fogok belecsapódni, ami meg is történt. Akkor is nagy mákom volt, mert a fejem a kiálló kilincs (ZUK volt ha jól emlékszem amin a régi ablakok T formájú kilincse volt hátul) mellett találtam el fejjel a kocsit, be is hajtogattam az autó hátulját. Én karc nélkül megúsztam, a villa elhajlott, a külső gumi meg ahol odanyomódott a lökhárítónak, ott a felni megcsípte, és a deformációs és a hőenergia együttes hatásaként kisárgult a fekete gumi, talán kén lehet benne, nem tudom, gondolom több száll is elpattanthatott, így ment a kukába, de érdekes volt látni a kisárgult részt. Szóval elszállt az agyam, már az első métereken is sokkal gyorsabban mentem, mint kellett volna. Szokatlan volt ez a dinamika, pláne ilyen melegben amit amúgy utálok. Azt hittem a meleg kiszívta az energiámat, és csak lassú döcögés lesz a menet, de nem így történt. Nem akartam messzire menni, csak ki Tapolcára és vissza ami olyan 20 km ha van, egy kis mozogásra vágytam, ennyi. Messzire már csak a normális lámpa hiányában se szerettem volna menni. Már az odafelé úton is majdnem baleset lett, a Cementipari gépjavítónál a kerékpárúton egy 110 kilós idősebb bringás az út jobb széléről minden cécó, karjelzés, széjjel nézés nélkül befordult balra. Ha 3-4 másodperccel hamarabb érkezem akkor ütköztünk volna, így még pont kijött, fékeznem is csak kicsit kellett. Igazán hátranézhetett volna, vagy karjelzés, vagy legalább az út közepére húzódással is jelezhette volna a szándékát. De ahogy mondani szokták Isten nagyon szeretheti a bolondokat, mert sokat alkotott belőlük. Elértem Tapolcára, irány vissza, elmentem a korábbi gócpontnál, majd elértem az középszer végét ahol az autóúton megy át a kerékpárút. Stop tábla mindkét irányból az autósoknak, akik előszeretettel eltekergetik, kidöntik ezt a 2 táblát, bár szerintem is elég lenne legalább a befelé jövőknek a sima elsőbbségadás tábla, hiszen messzire belátják a kerékpárutat. De most itt nem volt gond, pedig szokott. A baleset a középszer másik végén a tapolcai elágazásnál lévő buszmegállóban történt.

Ez egy nagyon szerencsétlen kialakítású terület. A buszmegálló egy szokásos neonreklámos beálló, mint amilyen annyi városban is van, mögötte a kb. 1,2 méternél biztos nem szélesebb kerékpárút. A gond az, hogy a buszmegálló az autóúttól, tehát ahol a busz megáll, van vagy 4 méterre. Hogy mi értelme volt ennyire távol rakni az úttól, azt nem tudom, de tuti hülye volt aki ezt így kitalálta, és az is aki engedélyt adott a megépítésre. Mert ha előrébb lenne, akkor a kerékpárút is szélesebb lehetne, kisebb lenne a veszély, és gyalogosok jogai sem sérülnének vele. Ha előrébb lenne, akkor közelebb lenne az út széléhez is, ez is jó lenne az utasoknak, de így min. 4 méterrel beljebb kell sétálnia annak aki le akar ülni. A másik ami miatt is érdemes lenne az átépítés, hogy sokszor a várakozok nem a váróban, hanem mögötte állnak meg a kerékpárúton, amit öszintén szólva magam sem értem miért jó. Valami gond egyébként már lehetett, mert a városban egyedül itt láttam olyat, hogy minkét oldalán a várónak a hátfalával egy vonalban acél oszlopokat raktak le utólagosan olyan jó 1 éve. Ennek ugye a gyalogosok is neki tudnak menni, a babakocsik szintén, a kerékpárok meg pláne. Hogy minek ezek az oszlopok, kit és mitől védenek azt nem tudom, de hogy mindenkinek útban vannak az tuti! Ráadásul szürkére festették, így olyan szépen beleolvad az aszfalt szürkés kékes színébe, hogy első alkalommal bringás szemüvegben én is majdnem neki mentem. Az egyetlen olyan színre festették le, amire nem kellene! Bármelyik másik szín jó, csak ez nem! Miért nem lehetett más színre, zöldre, sárgára, fehérre, vagy bármi másra csak nem szürkére festeni, valami ami nem olvad bele a környezetébe, valami élénkebb szín ami jobban feltűnne? Egyébként ki a fenének tetszik a szürke szín? Vagy esetleg a szürke festék olcsóbb mint a fekete, fehér vagy bármelyik más? Vagy kevésbé látszik meg majd rajta ha rozsdállni kezd? Nem hinném! Komoly ízlés ficama és a műszaki érzék teljes hiánya jellemzi azt aki ezt választotta. Update, balesetem után az oszlopokat lecserélték korlátra ezzel bizonyos szinten tovább rontva a helyzetet, ebből is arra tippelek, hogy nem én voltam az egyetlen bringás aki itt eltanyált, pedig elég lett volna az autóúthoz közelebb rakni vagy 2 méterrel a buszmegállót, és tádáááá a probléma megoldva! Szerintem semmivel nem járt volna több munkával, idővel vagy költséggel.

A baleset
Szóval gurultam a buszmegálló felé, elvettem a gázt, néztem a gyalogosokat. A megállóban ami most jobb kézre esett nekem állt szétszórtan vagy 10 ember, velük nincs gond. A kerékpárút bal oldalán van egy arra merőleges széles aszfalt csík, ami a panelek felé viszi a gyalogosokat, de van az elején néhány zöld fém asztal, amire a kofák kipakolnak, itt is volt 2 álló tag. Ami gond lehetett, és lett is, az egy fiatal pár volt egy 7 év körüli kislánnyal, akik a buszmegálló másik végétől indulva lassan átmentek a kerékpárúton és nekem úgy tűnt tovább is fognak menni, remek, így nem kell lassítanom, senki se volt útban, go. De sajna nem így történt, mert a trio a buszra várt, ezért ahogy átértek a kerékpárúton ott meg is álltak. Hogy mi értelme van a felszálló résztől bő 6 méterrel hátrább menni, és ott várakozni a megálló mögött azt nem értem! Ez már csak azért sem logikus, mert mifelénk, ha a buszos nem lát senkit a megállóban és senki sem jelez hogy leszállna, akkor nem áll meg hanem tovább megy. Szóval ahogy megálltak, a gyerek kitépte a kezét, megfordult és vissza át a kerékpárúton. Na ettől a megmozdulástól került nagyon sok változó az áthaladásom szépen letisztult képletébe. Már túl közel voltam ahhoz, hogy jobbról kerüljem meg az egész buszmegállót, balra kerülhettem volna de arra felé a 2 felnőtt volt, így maradt a fékezés és a kikerülés. A táv olyan ~5-6m, a sebesség picit 30 felett, (36 km/h tempónál 10 métert tesz meg az ember másodpercenként) ebből kiszámolható olyan fél másodpercem ha volt az információ gyűjtésre, analizálásra, kiértékelésre, döntésre, a biztonságos kivitelezésére és ez most éppen kevés volt. Talán ha olyan reflexeim lennének mint egy forma 1 -es pilótának vagy Valentino Rossi-nak akkor összejön. A legnagyobb gond természetesen a változó értékek voltak. A 30 éves bringás múltammal bátran kijelenthetem, hogy 2 olyan dolog van amit minél kisebb sebességgel és minél nagyobb íven el kell kerülni, az egyik az állatok főleg a kutyák, a másik a gyerekek, pláne 8 éves kor alatt, egyformán hülyék ha közlekedésről van szó. Az ilyenek meglátnak valamit és uzsgyi utána. Pillangó! és már rohan is utána, hol érdekli, hogy éppen egy 20 tonnás kamion elé rohan be. Jelen esetben egy 7 év körüli hosszú barnás hajú lány volt az elkerülendő célpont. Nem lehetett tudni a sebessége hogyan fog változni, gyorsul, lassul, megáll, elkanyarodik, visszalép, esetleg ha észrevesz mit reagál, netalán elesik és keresztbe kiterül előttem mint a Kis Alföld, totál bizonytalan volt az egész kimenetele. És természetesen ugyan ez vonatkozik a szülőkre is már ha észreveszik, hogy jövök, ki tudja mit reagálnak. Jobbra húzódtam (bár amúgy is szabályosan a jobb szélen mentem) és nyomtam 1 satut, amibe az Avid Juicy ultimate hidraulikus tárcsafék tökéletes partner volt, túl tökéletes is. Mindenképpen el akartam kerülni az ütközést a gyerekkel, de tekintve a sebességemet és a bringával együtt kb. 108 kilós robogó tömegemet kellett megfékezni. Nem tudom mi lett volna ha esetleg elcsapom a gyereket, de nem is akarok belegondolni, akár halálos kimenetele is lehetett volna, és nem szerettem volna ilyen formán az újságba bekerülni. Sajna fél éve eltört a hátsó fék tövében a bowden, illetve jelen esetben a fékcső tövében, és mivel limitált sorozatú cucc nem kapni már, így egy használtat készletet vettem helyette, aminél a hátsó vagy levegős vagy csak kevesebb volt benne az olaj, nem tudom, de így a kart behúzva jó 1 centivel beljebb kezdett el fogni. Szóval egyszerre betéptem a fékkarokat de mivel az első rögtön fogott, a hátsó meg csak úgy 1 centivel beljebb húzva a kart harapott, így az első hamarabb fogott, ettől előre billentem és így a hátsó már nem is igazán fékezhetett. Ha fordítva lett volna, tehát az első fog 1 centivel később akkor tökéletesen csúszó, nyikorgó hátsó gumival meg tudtam volna állni mint oly sokszor, ennyin múlott az egész buli. Az volt a cél, hogy manőverezhető tartományba csökkentem le a sebességemet és kikerülöm a gyereket. Így utólag belegondolva, ha nem fékezek akkor talán még jobbról el is mehettem volna a gyerek előtt mielőtt ő odaér, persze utólag könnyű okosnak lenni és ha mégse jött volna össze, ha kicsit gyorsabban mozog akkor nagy lett volna a baj! A jó fékezés az lett volna, ha a hátsóval fékezem (nem baj ha blokkol), majd hajszállal később az elsővel vigyázva a blokkolás elkerülésére, közben az előre mozduló súlypontot minél hátrébb és alacsonyabbra kellett volna helyeznem. Sajna nem így lett, az első féket blokkoltam a hidraulikus tárcsafékkel, mint a satu úgy megfogtam vele a kereket, a gumi remekül tapadt a még meleg aszfalton, így nem csúszott meg, hanem átrepültem a kormány felett, a bringa meg felettem. Üdv a kormányon túliak társaságában (KTT), sajna nem először :) Az ülés legalább 10 centivel magasabb van mint a kormány, így amúgy is kissé előre dőlve ülök a bringán, így nem nagy kunszt előre bukni. Férfiasan be kell vallanom, hogy sajna nem tudok jól esni, tanulni kellene ezt is mint oly sok mindent az életben.

Kb. 30-45 fokos szögben foghattam talajt, és mivel az utolsó pillanatig fogtam a féket, így nem kézre, nem hasra hanem fejre. A sisak jobb homloknál lévő sarkával érkeztem, majd rögtön utána a jobb vállam is leérkezett a jobb térdemmel együtt. Ilyen szempontból mák, hogy nem egyenesen estem, mert akkor a teljes ütést a fej vitte volna el, és valszin nyaki csigolya törés lett volna a vége. Azonnal felálltam, rögtön fel is vettem a sisak letört napellenzőjét, odamentem a kofák fém asztalához és levettem a sisakot, a jobb részén széttört, ellátta azt a feladatát amiért vettem, mert nélküle betört volna a koponyám az tuti, nem is dobom ki, elrakom emlékbe, mert ez az a sisak akkor megmentette az életemet, nem érdemli meg hogy a szemétdombon végezze. Leraktam az asztalra a sisakot, bele a szemüveget és a kesztyűt. Közben konstatáltam, hogy a kezemmel úgy tűnik minden rendben. Elmentem a bringáért ami ugye átrepült felettem, bár annak az állapota érdekelt a legkevésbé és az asztalnak támasztottam. Körbe néztem, senki más nem sérült meg, jó munkát végeztem ebből a szempontból. A gyereket a szülei éppen lecseszték, ez a minimum, de ez se érdekelt, folytattam a károk felmérését. Még dübörgött bennem az adrenalin, ezért sok mindent nem éreztem még percek múlva se. A bennem lévő dinamika miatt nem tudtam leállni, sétáltam körbe-körbe mint egy bezárt oroszlán. A gyors check eredménye:
- bal láb boka belső részén forintos területen éles fájdalom, gondolom a bringa üthette meg, hajlik rendesen, egyéb sérülés nincs, a bal oldalam megúszta a dolgot
- bal kézben akkor még csak gyengén éreztem egy enyhe nyilallást, ami csak ökölbe zárva volt érezhető, elsőre úgy tippeltem, hogy a tenyér éle kapott ütést, külső nyoma nincs, valószínűleg megrepedt benne valami, ugyan úgy mint a jobb kezemnél vagy 3 éve, magától rendbe jön vagy 3-4 hónap alatt
- a bal kesztyűt levéve kiderült, hogy a középső bütyök mögött a kézhátba beleégett a kesztyű, olyan volt mintha íves vésővel kimartak volna egy darabot a bőrből, gyakorlatilag húsig lement, még jó hogy csak fél centi a mérete, vérzett, de nekem gyorsan alvad a vérem így nem gond, csak éget mint a fene.
- jobb kézen semmi, ami meglepet, de ez azért volt mert ezzel a kezemmel sokáig fogtam a hátsó féket (feleslegesen)
- a jobb könyök külső része már nagyobb felületen súrlódott, és érdekes módon a belső rész is valahogy bőrhiányos állapotba került egy pici darabon
- jobb váll hátsó része jó tenyérnyi felületen erőteljesen súrlódott, de a szoros bringás ing miatt nem láttam, de égett rendesen a térdemmel szinkronban
- jobb lábon a térd felett tenyérnyi területen bőrfelület részben lejött, enyhén vérzik, a térd is kapott némi ütést, a felületi sérülés miatt a tetanusz injekció vált szükségessé, térd zokszó nélkül hajlik, mást nem találtam
- jobb kéz válltól könyékig enyhén nyílalt, akkor még nem tudtam később ezzel lesz a legtöbb gondom
homlokomon ahol a sisak szétment kezdtem dagadni, és amit én nem láthattam, hogy bevérzett az egész homlok felület
- látás, egyensúly rendben, nem szédültem, pedig a sisak állapota alapján elég nagy ütést kaptam fejre
- logikusan gondolva a fejet ért ütés persze a nyak felé ment el, de ott nem éreztem gondot
- gondolom az ütést a csigolyák levitték a gerincketrecig, talán megrepedt valamelyik bordám, vagy becsípett valamit és az nyílalt, bár az ügyeleten a röntgen után erről szó se esett, illetve otthon kiderült, hogy a gerincoszlop is kaphatott valami ütést, mert 3-4 csigolyánál bepirosodott, néhány percenként egy kellemetlen nyílalás futott végig rajtam, mintha villám csapna belém, a tüsszentés is fájt a bordáknál, de nem tudtam bekonkretizálni pontosan mi lehet a gond
- kar, váll mozgása rendben, bár a jobb vállnál valami nem stimmelt, a kulcscsontnál furcsa érzetem volt, egészen pontosan egy lyukat érzékeltem a helyén, tehát eltört, de ezt majd egy szakértő eldönti, a fő gond az volt, amire akkor még nem gondoltam, hogy a kulcscsont befelé tört, és mák, hogy nem szúrta át mondjuk a tüdőmet, vagy egyéb útba eső szervemet

Egy velem egykorú srác aki a buszra várt jött oda hozzám, érdeklődött jól érzem-e magam, segíthet-e valamiben. Közben a család akik az egész galibát okozták se bu, se bá a lehető leggyorsabban és a legnagyobb csendben az első busszal lelépett. Az ö hibájuk volt az egész, de meg se kérdezték jól vagyok-e, nem kértek elnézést azért mert ilyen hülyék voltak, és balesetet okoztak, és hát azt is megköszönhették volna, hogy nem ütöttem el a kölyküket, nem csináltam belőle kriplit, vagy hullazsák tölteléket. De nem vagyok haragtartó, és ledolgoztam 1 karmámat, ők meg felvettek egyet, számomra ez ennyire egyszerű!

Elkértem a srác mobilját, felhívtam az öcsémet jöjjön el értem, mert ha a mentőket hívom akkor azok velem foglalkoznának, de a bringával nem, és nem hagyhatok csak úgy itt egy 650 ezres karbon montit. Közben beszélgettem a sráccal, meg odajött egy másik a megpakolt bringájával. Kérdezték miben segíthetnek, kell-e valami, mondtam inni jó lenne, mire a bringás felkínálta a nála lévő üdítőket, de szirupos löttyökhöz most tényleg nem volt kedvem, mindenesetre ezer köszönet nekik így utólag is a segítségért és a támogatásért. Öcsém megjött, ráadásul a faterral, a bringa felkerült a kocsira, én meg beültem az anyósülésre. Az öcsém felhíva a mentőket, megkérdezte ilyenkor mi van, de nem volt üres mentő, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk kocsival, megkérdezte hol van most az ügyelet majd az infó megszerzése után elindultunk. A mentőhöz egy szösszenet, na nem a mentősök szapulására, csak úgy az élethelyzetek bemutatására. Úgy jó 2 héttel a balesetem után voltam az egyik kontrollon. A mentősök behoztak egy olyan 18 év körüli srácot, illetve rossz szó rá hogy hoztak, hiszen a saját lábán jött, tehát semmi segítség nem kellett neki, ami arra utalt bejöhetett volna akár a saját lábán is akár busszal is. Én is pont bent voltam a rendelőben tehát azért tudom, hogy focizás közben elesett, mindkét térdén ~100 forintos méretű horzsolás, meg az egyik alkarján csúszhatott, az végig volt horzsolva, de még csak nem is vérzett! Én egy ilyen sérüléssel nem hívtam volna mentőt az biztos, ennél 100x komolyabb sérüléssel se mentem orvoshoz, ez otthon is kezelhető lett volna, de annyira pánikban volt, hogy mentőt hívott és a végén már az egész család ott tolongott. Nincs is ezzel gondom, ha valaki be van tojva az be van tojva, ez alkati és nevelési kérdés. DE végignéztem a rendelés betegein, mindenkin gipsz, kéz- lábtörés, fejkötések, felkötött karok, mindenkinek 10x komolyabb sérülése volt mint ennek a srácnak, és mivel a mentős mindig soron kívül előre megy, ezért mindenkit fel is tartott a kis karcaival a jó képességű. És ez az ami engem zavart, illet a másik szomorú a dologban, hogy ilyenek csip-csup ügyek miatt meg az olyan embereknek akiknek tényleg kellene nem jut mentő! De az ilyen ember a számomra nem férfi hanem egy pina! Én egyszer ültem csak mentőben, de akkor 30 centis magasságba spriccelt a kezemből a vér, így talán érthető, hogy nem saját lábamon mentem be az ügyeletre, igaz megpróbáltam azt is, csak 1 km után átázott a kötés a kezemen és feladtam.

Visszatérve a történetemre az ügyelet a néhány hónapja a BAZ Megyei Kórház területén épített csillagpontban volt. Az öcsém hazavitte a bringámat, én meg a faterral bementem az ügyeletre. Sorszám kérés, majd vagy 20 perc múlva sora kerültem. Egy fiatal doki volt bent meg 1 szál asszisztens, aki rögzítette a tényeket. Le kellett vennem a testhez álló bringás ingemet, ami akkor tök jól ment magamtól is, meg is lepet, majd sorba mentünk a plezúrokon, amiket a doki szépen lediktált az asszisztensnek. A végén az ing visszavételét bal kézzel kezdtem meg mert bal kezes vagyok, mindig így szoktam és a jobb oldal bebujtatásakor olyan szépen megrántottam a problémás vállamat, hogy az asszisztens meg is jegyezte előbb a sérült kart kellene bebujtatni. Jópofa, miért nem szólt előbb? Egyébként lehet, hogy ekkor ugrott ki a befelé tört csont és került kívülre. Kaptam egy papírt, azon volt rajta milyen felvételeket kérnek rólam és azzal elmehettem a röntgenre.

A röntgenre nem kellett sokat várni, legalább 8-10 fotó készült rólam, fej, térd, váll oldalról, elölről, mondjuk nem értem miért kellett hozzá levennem megint a bringás ingemet, de mindegy (a későbbi röntgeneknél meg nem kellett leöltöznöm). Az automatából vetettem a faterral egy fél literes vizet, mondanom se kell, hogy egy 95 kilós palinak mint én ez semeddig se tartott, de nagyon jól esett. Vissza a dokihoz, némi várakozás után (gondolom a számítógépen kielemezték a kapott képeket) kijött és közölte két lehetőség van, vagy műtét vagy rögzítő kötés mert a kulcscsontom keresztbe tőben eltört. Bármilyen hülyén hangzik, de nekem kellett eldöntenem a kettő közül mit akarok. Mivel a doki szerint az ilyen sérülések szimpla rögzítő kötéssel szokták megoldani, ezért az választottam. Beírták a zárójelentésembe, hogy felajánlották a műtétet de nem kértem és megkaptam a rögzítő kötésemet, illetve a sebek fertőtlenítésre kerültek. Mivel nem éreztem elég stabilnak a dolgot, ezt rögtön jeleztem is a dokinak, de azt mondta 1 hét múlva kontroll, akkor is meggondolhatom magamat.

Hazamentem, illetve anyámék ragaszkodtak hozzá, hogy náluk aludjak, felügyelet alatt legyek, én meg nem vitatkoztam. Az alvás az első 3 napban cudar volt, a hátam nehezen viselte a vacak pótágyat, a törés miatt vállból nem tudtam hajolni, a nyilallás miatt hasból se tudtam hajolni, így deréktól felfelé inkább sózsáknak éreztem magamat. Megmozdulni se nagyon volt merszem, így a hátam annyira elzsibbadt a nyakammal együtt, hogy a fejemet is úgy tettem odébb, hogy az épp bal kezemmel a hajamnál megfogtam és úgy raktam odébb. Az alvás nehézségeiről majd később külön írok.

Következő hétfőn kontroll, de előtte még elmentem a háziorvoshoz, mert táppénzre venni csak neki van joga. A rendelő szanaszéjjel, éppen átépítés zajlott, az orvos sehol, az asszisztens azért elmondta, hogy sajna az a gond, hogy hamarabb kellett volna jönni, mivel visszamenőleg csak 3 napot tudnak adni, 1 hetet nem, ahhoz FOB engedély kell. Szóval vagy kiveszek a kieső napokra szabit ami visszamenőleg megint problémás, vagy elmegyek a FOB elé. Én az utóbbit választottam, kitöltöttek egy 4 oldalas nyomtatványt és a kezembe nyomták. Irány a traumatológiai rendelés a kontroll miatt ahol elsőnek persze sorszámot kellett kérni. A fater vitt be kocsival, de mivel láttam, hogy ez lassú menet lesz elküldtem a dolgára, ne üljön ott feleslegesen. Végre hívták az 59-eskét (ez voltam én), de befelé robogva valahova eltűnt a pici sorszámom, kérdezte is a nővér elhagytam? Mondtam igen, mire azt válaszolta mindegy, nekem elhiszi :) Egyszerre 4 beteget is behívtak (én voltam az utolsó), megálltam az ajtóban, pörgött a rendelés ahogy kell. Egy jópofa velem egykorú doki volt bent, beszélgettünk kicsit, pláne mikor megtudta hol dolgozom. Jeleztem, hogy szerintem a törés kiálló vége majd átszúrja a bőrömet, folyamatosan mozog, és elég sokáig fog így tartani az összeforrás. Megtapogatta, azt mondta ez tény, eléggé kiáll, elküldött röntgenre, hogy jobban lássa a dolgot. A röntgenre gyorsan sort került, de a röntgenorvos kiértékelésére majdnem 1 órát kellett várnom, amit már csak azért sem értettem, mert a digitális képet a kezelő sebész orvos is megnézte monitorán, így feleslegesnek tűnt számomra ez a külön kiértékelés amit kinyomtatva a kezembe nyomtak. Elolvastam, az volt benne hogy 15 milliméteres átfedésem van, amit amúgy is éreztem. Vissza a rendelőbe, nem tudtam, hogy a röntgen leletet soron kívül be kell adni, így buktam vagy 20 percet ezzel is. Közben fél kettő lett és orvosváltás, ez már nem fogadott a következő meg 2-re jött, egy alacsony rövid hajú nő. Amíg odakint ültem rájöttem, hogy alapesetben ez a törés úgy forrhat össze, hogy átlapolódik a letört felülettel, és nem a helyén rögzül mint ahogy én meg más is gondolná. Szóval ez a doktornő meg különösebben nem is akart foglalkozni velem, csak kötés csere és küldött is volna tovább, de kicsit csak beszédbe elegyedtem vele. Az elmondottak engem erősítettek meg, a doki szerint jó 10 milliméterrel rövidebb lesz a vállam, ennyi, és ezt olyan természetes dolognak vette, mint más a fogmosást. De én egy kicsit felhúztam rajta magamat, mondtam akkor inkább műtétet szeretnék, amit nagy nehezen elfogadott, de addig is kötés csere. Hazacsörögtem, megvártam apámat és kocsival irány a FOB, ami egy másik kórházban van. Valamikor 3 körül értünk oda, de illetékes orvos már nem volt, mindenesetre megbeszéltük a titkárnővel a dolgokat, reggel 8-ra jöjjek be. Úgy is volt, a doki meg se nézett, minek, mikor ott a sok lelet, nem vagyok én táppénz csaló, beszélgettünk, kitöltötték a nyomtatványomat és mehettem tovább, 9-re ott kellett lennem a csillagban a csomagommal.

Nagy mákom volt, mert területileg a Semmelweis kórházba kellett volna kerülnöm a műtétre, de mivel az ügyeleten már elég sok adat, fotó összegyűlt rólam, így itt helyben kerültem műtétre. Mégis csak jobb egy fél éves frissen épített, felszerelt épületben betegnek lenni, mint egy 30 éve fel nem újítottban. Másnap ott voltam időben a sorszámosztónál, és meglepetésemre az előző napi doki volt ügyeletben (neveket szándékosan nem írok). Megint dumáltunk, aztán felküldött az emeletre, egy három fős kórterembe, ahol már ketten voltak. Mindkét srácot a lábán műtötték, így mivel én mobilisebb voltam (legalábbis még a műtét előtt) felkínáltam a segítségemet. Sokat dumáltunk, ment az ugratás keményen, kiderült, hogy az egyikükkel még közös ismerősünk is volt, kicsi ez a Miskolc. Elmondták a házirendet, bár ennek egy részét a megjelenő főnövér is elmondta. Később vizit keretében megjelent az osztályvezető főorvos, beosztott műtétre, és robogott is tovább az őt követő sisere haddal. Délután megjelent és bemutatkozott az engem műtő doktornő, majd az altató orvos is külön beköszönt. Éjféltől nem ehettem, és reggel 6-tól nem ihattam semmit, de nem lehetett tudni mikor lesz pontosan szabad műtő, lehetnek az előttem lévővel komplikációk, és ha baleset van a közutakon akkor azokat is itt műtik, az én műtétem meg nem életmentő.

Szóval valamikor 10 után kaptam meg a műtős ruhát, alatta semmi se lehetett, ágyba be, azzal együtt kitoltak, be a liftbe és fel az emeletre ahol iszonyat ment a klíma, garantáltam nem lehetett több 20 foknál, de inkább 18, vagy még annyi se így 1 szál semmiben kissé didergős volt a szitu. Miközben a műtő felszabadulására vártunk megkaptam a kanült, ebbe kötik be az infúziót, leszedték a kötésemet és megborotváltak a mellkasomat. Hallgattam, ahogy beszélgettek a nővérek, majd jó 15 perc múlva bekerültem a műtőbe. Igazából arra nem emlékszem, hogy kerültem át a műtőasztalra, arra viszont igen, hogy az anesztes különböző maszkokat próbált rám. Aztán az egyiket jónak találta, rám tette és onnantól filmszakadás. Valamikor 12 után ébresztettek fel, és nagyon gyors volt az ébredésem, olyan volt mintha egyszerre vagy 20 álom rohant volna át rajtam 1 másodpercre betömörítve. Az egyik műtős alám nyúlt, valamiért rögtön beugrott, hogy azért mert át kell szállnom az ágyamra, már éppen szabadkoztam volna de már fel is kapott és átrakott az ágyamra. Megjegyzem 95 kilót nyomok, de hirtelen csecsemőnek éreztem magam. Gratula a műtősnek, de tényleg, jó kondi! Közben a nővérek közül többen megszóltak, hogy milyen jó beteg voltam, ami nem tudom mit jelent, talán nem horkoltam altatás közben?:))) Lent a kórteremben nem sokkal a megérkezésem után a dokim is megjelent és a szüleim is befutottak. A doktornő közölte, hogy rózsaszín (gondolom a színnel a vastagságot jelölik) titán szalaggal (meg is mutatta a mobilján hogy milyen) rögzítette a kereszt törésemet. Sajna volt egy komplikáció, mert a felvágás után derült ki, hogy feljebb a csont hosszába is el volt törve (nem látszott a röntgenen), ott is volt munka, így lett a 20 perces műtétből 50, plusz összevarrás után még egy ellenőrző röntgent is csináltak, utána ébresztettek csak fel. Csak később ugrott be, hogy akkor csak jó volt az az érzésem mintha egy seprűnyelet a falhoz csapnának, annak nyele szálirányban eltörne, de ha megcsavarjuk akkor az eltört szálak egymáson érdesen elcsúsznak, megreccsennek ilyen érzésem volt a műtét előtt a vállamban. Ezért nem mutatta ki a röntgen sem, mert alapvetően egyben volt, csak amikor csavarodott akkor vált szét. Hülye voltam, hogy nem szóltam róla a dokinak. A műtétről annyi, hogy a kulcscsont valójában nem is csont, hanem porc, üreges, és nincs benne csontvelő, ezt az üreget kihasználva toltak bele egy fém szalagot. A mostani Tour de France-on az egyik nagymenő két egymás utáni napon is a kezére esett, a röntgen semmit se mutatott ki, mégis a következő napot (amikor ráadásul macskaköves szakasz jött) nem vállalta be, mert annyira fájt a keze, ennyit ér a röntgen, legalábbis finomabb töréseknél. Megbeszéltük a dokival, hogy másnap már mehetek is haza, szoros megfigyelés alatt leszek (minden kontrollnál röntgent készítenek, nem-e mozdult valami el), és megkérdeztem a lengő rögzítést is, mire mondta majd szól a GYSE forgalmazónak, aki még aznap meg is jelent, másnap pedig elhozta, fel is rakta nekem a kifizetett terméket. Nem tudom ilyen anyagból van, de mihelyst felvettem, olyan volt mintha egy könyökig érő kötött kesztyű lenne rajtam. Még úgy is meleg volt benne, hogy felfelé nyitott volt. Otthon vágtam az aljára néhány lyukat, illetve a tépőzár szélét is meg kellett igazítanom mert pont a nyakamnál volt az egyik széle és a műanyag szálak buzerálták a bőrömet. Az alvás itt a kórházban is nehéz volt, a műtét után talán picit rosszabb is volt, de az ágy sokkal jobb volt mint az otthoni, és mivel már a belül futó nyilallásom is megszűnt, könnyebb volt felkelni, pláne hogy kértem a nővértől egy kötéllétra szerű az ágy végére rögzíthető húzódzkodót amivel könnyű volt felülni.

Hazamentem, a következő kontroll 1,5 hét múlva volt. A szokásos procedúra, sorszámosztás, ami iszonyú lassú volt, egyrészt az asszisztens 1 ujjas pötyögése miatt, másrészt, hogy mindenkitől megint egy csomó adatot bekért. Megint egy másik doki, de ez sem sokat törődött velem, csak haladjunk, 2 varratot elvágtak amit ritkításnak hívtak, kötéscsere és irány haza. 2 nap múlva megint kellett mennem, a sorszámosztás most is legalább 45 perc volt, és megint egy másik doki. Ez már elég alapos és lelkiismeretes volt, örültem is neki. A varratokat kiszedték, kötéscsere, majd mehettem a röntgenre. Ez most gyorsabban ment mint a múltkor, de őszintén szólva nem mertem elolvasni a leletet, amit a doki meg se nézet, hanem a monitoron lévő röntgenkép alapján konstatálta minden okés, szép a drótozás, minden a helyén, elkezdődött az összeforradás, de még nem elégséges, bár pont 2 hete volt a műtét, mást nem is vártam. Azért akkor egy elég nagy kő esett le a szívemről. Kaptam a gyógytornára beutalót, elmentem vele a rehabra a gyógytornász miatt, hétfőre adott időpontot. Mehettem haza, de előtte még el kellett mennem az újabb táppénzes papír miatt, amit meg be is kellett vinnem a céghez, hiszen hó vége, pontosabban 30-a volt.

Jelenleg gyógytornára járok, ami tetszik, meg hát szükséges is sajna. A jobb vállam annyira leépült, hogy a számhoz nem tudtam felemelni a kezemet. Aztán a tornának hála előbb szájig tudtam felemelni így tudtam már vele enni, utána borotválkozni, később pedig már hajat is tudtam vele mosni. Jelenleg több irányba már jó a kezem, a magasra nyújtásoknál még van eltérés, és nem csak a kulcscsont törése, és a leépülés miatt, hanem több meghúzódott izom, ínszalag miatt is. A bal kezemben valami nem jó a kisujjnál, 2 hónap után is változatlan, semmi külső nyoma csak fáj. Reggel ha felkelek, akkor érzem, néhányszor ökölbe szorítás utána elmúlik, idővel és nap közben ha elő is jön, akkor is csak tompán. Jelenleg estére összefáslizom az ujjaimat, rögzítem őket összeárt állapotban, úgy tűnik ez beválik. Biztosan valami eltört, vagy megrepedt, mint anno 3 éve a másik kezemnél. Be kellett volna gipszelni, de akkor se a jobb se a bal kezemet nem tudtam volna használni és még a gatyámat se tudtam volna magamtól letolni vizeléshez. Megkérni rá meg valakit azért elég ciki, pláne hogy minden művelet elvégzéséhez amihez a kéz kell az most nem ment volna, és min. 2 hónapig kellett volna mindig valakit megkérnem, ilyen távra pedig nem szerettem volna lekötni magamat. Hova lenne a férfi önbecsülése ekkor? Inkább némi fájdalom, de semmi megaláztatás.

Amire fel kell készülni egy ilyen baleset után
Sok triviálisan egyszerű és természetes dolog a felkötött kéz miatt nem fog menni, csak néhányat sorolnák fel a sok apróság közül:
- aláírás, ha pont azzal a kezünkkel írunk mint amelyik oldalunk megsérült akkor kissé nehézkes lesz, én balkezes vagyok így nekem ez pont kimaradt
- evésnél a kés villa kombinációt nem fogjuk tudni használni, így valakinek fel kell vágni a szeletelendő dolgokat
- cipőfűző, na próbáljatok meg cipőt bekötni 1 kézzel, nekem nem sikerült, persze nyáron a szandál, vagy a papucs is elmegy, de mi lett volna télen?
- ha már öltözködés, akkor a fehérnemű, zokni, egy szorosabb nadrág is elég komoly kihívás, nyugodtan próbáljátok ki, a bebújós pólókat meg el lehet felejteni, ha csak nem nagyobbak vagy 2 számmal, inkább csak a begombolós ingek jöhetnek szóba!
- autóvezetés, bár ha a jobb oldala épp az embernek, vagy kormányról lehet váltani akkor kivitelezhető
nehezebb, kétkezes dolgok megemelése, például egy kihúzható ágy kihúzása
- takaró, lepedő, ruha összehajtogatása
- kézmosás, borotválkozás, hajmosás
- reflexek, ezekről szokjunk le, tudom szinte lehetetlen, de szükség van rá mert volt amikor reflexből a sérült kezemmel utána kaptam a meglökött tárgynak, inkább essen le a pohár a földre és törjön össze mint hogy hirtelen valamit megrántsunk a vállunkban

Táplálkozás
Nagyon fontos a megfelelő táplálkozás. Az olyan dolgokat, hogy egyél fiam húslevest, hogy megerősödj felejtsük el, és nem csak azért mondom mert vega vagyok. Semmilyen nehéz kaját ne együnk. Alapvetően arra kell felkészülni, hogy mivel sokkal kevesebbet fogunk mozogni, hiszen nem akarjuk a vállunkat megrántani, ezért többnyire vagy ülünk vagy fekszünk egész nap, így sokkal kevesebb kalóriára is van szükségünk! Ha továbbra is a megszokott kajamennyiséget toljuk be, akkor garantált a több kiló felszedése! Olyan kajákat együnk amik gyorsan emészthetőek, sok gyümölcs, zöldség, ha lehet akkor nyersen. A folyadékkal viszont ne spóroljunk, hiszen ezzel gyorsítjuk az anyacserénket, azzal pedig a salakanyag kiürítés és a regenerálódásunk is felgyorsul! A 2 liter folyadék a minimum, mindegy hogy víz, tea, de akár sör is lehet, csak töltsük fel két 1 literes flakont és azt estig igyuk meg. Én a limonádét ajánlom frissen csavart citromból, a friss citromnak az érrendszerre is vannak kedvező hatásai, és hát C-vitamin bevitel. Természetesen a sok folyadék miatt többször kell majd a mellékhelyiséget is meglátogatnunk, esetenként este is. A vitaminokról se feledkezzünk meg! Kalciumból 500 mg, C-vitaminból legalább 1000 mg, de inkább 3000, Cink minimum 100 mg, ezeket kellene szedni, de a kalciumot mindenképpen. Nem is értem töréseknél miért nem javasolják maguk az orvosok is, pedig a csontosodáshoz kell a plusz kalcium. Ha lehet, akkor szakaszosan, több lépcsőre szétosztva, mondjuk minden evésnél szedjük őket, ne egyszerre!

Gyógyulás gyorsítása
Sok apróságot meg lehetne említeni. Természetesen a pihentetés a legfontosabb elem, de a többit se hanyagoljuk el. A táplálkozásra is oda kell figyelni, ezen belül is a megfelelő folyadék mennyiségre és a vitamin bevitelre. Az első időszakban, hogy még jobb legyen a rögzítés én egy szűk atlétát húztam magamra, amivel külön is leszorítottam a kezemet. A leszorítást nem szabad túlzásba vinni, mert az már a keringés rovására is mehet, illetve elzsibbadhat a teljes karunk. Sajna a nálam 3 hetes folyamatos leszorításnak meg lett az eredménye (de mindenkinél), már a felkari izmaim is jelentősen leépültek, de a vállizmaim meg pláne. Mit lehet csinálni? Ha lehet akkor időnként lazítsunk a kötésen, nem jó ha folyamatosan szorítva van. Felkötött állapotában az alkart lehet némiképpen tornáztatni, forgatni, ökölbe szorítással feszíteni az izmokat, vagy ami talán a legjobb szerezzünk marokerősítőt (1500-2000 Ft sportboltokban) vagy pici szivacsos maroklabdát (700 Ft) és azt használjuk például TV nézés közben. A kötés alatt mindenképpen nagyon finoman de mozgassuk a vállunkat időnként, ennyi kell. A váll és könyök izmok, ínszalagok nagyon le tudnak épülni, akár maradandólag is, ezért némi mozgatás mindenképpen szükséges! Ha műtve lett a csont, mint nálam, akkor az külön rögzítésnek minősül, tehát akár azt is megtehetjük, hogy néhány órára levesszük a kar rögzítését. Ezt lengőkötésnél nem tehetjük meg, illetve nem tanácsos, már csak emiatt is a műtét a jobb megoldás. Amikor kivették a varratokat, és levették a rögzítő kötést utána napokig csak lógattam a karom a testem mellett (estére persze visszavettem a rögzítőt), nagyon óvatos vállkörzés, váll emelgetése, tenyér forgatása (ez nagyon jó), kar 45 fokban oldalra emelgetése (a doki max. 45 fokot engedélyezett) illetve evés imitálása (kéz szájhoz emelése). Nagyon jó ha találunk magunknak valamilyen tevékenységet amivel az apróbb motorikus mozgásokat tudjuk visszahozni. Tehát nem az erő a lényeg, legalábbis az első időszakban hanem az apró de minél gyakoribb mozgatás. Próbáljuk meg a vállunkat az épp vállunk magasságába emelni, erre kérjünk meg valakit aki látja a szintkülönbséget. Az első időszakban tuti lejjebb lesz a sérült vállunk, már csak a varrás miatt is, de kiszedése után ez szépen kinyúlik majd. Azoknál akiknél nem műtötték a törést az átlapolás bárhol megtörténhet, de tuti, hogy a végén a válluk nem lesz 1 szinten a másikkal! Volt olyan, akinek nagyon rossz helyen forrt össze a csontja, azt hiszem el kellett utáni törni. Nekem volt egy surranó társam a seregben, akinek az hiszem szánkóbaleset miatt volt egy válltörése, annak eredményeképpen több centivel lejjebb volt a sérült válla. Ha egy szintre akarta hozni a 2 vállát (alaki kiképzésnél ez követelmény) akkor ferde testtel kellett állnia hozzá. Későbbiek során természetesen a gyógytornász véleménye a mérvadó, de ha fizikailag minden irányba már jól nyúlnak és működnek az izmok, ínszalagok, akkor jöhetnek a terheléses edzések. Itt nem feltétlen a nyújtóra gondolok hanem kisebb súlyzókra (akár egy 2 literes pep palack vízzel teletöltve is jó) illetve például könnyített fekvőtámaszokra, amit a következőképpen kell csinálni. A falnál megállunk úgy 1 lépésre tőle, kinyújtott karral neki támaszkodunk, majd szépen behajlítjuk a karunkat, fejjel érintjük a falat, majd vissza kinyomás minél egyenesebb, feszítettebb felsőtesttel. Szépen lassan, nem kerget a török. Lehet széjjelebb vagy lejjebb, feljebb tenni a kezet, zárt karral csinálni (test mellé kerül a könyök) vagy nyitott karral, lehet tenyérrel vagy ököllel támasztani, távolabb vagy közelebb állni, a hangsúly a finom, lassú terhelésen van. Semmi hirtelen mozdulat, semmi túlterhelés, csak szép lassú mozdulatok, így ha valami megrándul akkor a másik kezünkre rögtön át tudjuk terhelni a dolgot. Ez a gyakorlat a toló izmokat dolgoztatja meg, a fordítottja a húzás lenne amire a bordásfal a legjobb. Közvetlenül elé állunk, a vállban lévő rudat megfogjuk, majd lassan hátra engedjük az egyenesen tartott testünket, és visszahúzzuk magunkat. Lehet tőle távolabb állni, vagy guggolva csinálni és akkor más a terhelés. Ha nincs bordásfal akkor például az ajtó kilincse is jó erre a célra, vagy magasabb korlát, de csak óvatosan.

Egyéb gyógyhatású készítmények
Ezek nem hivatalos ötletek, mindenki eldönti mi az amit érdemes ezek közül használni. Én mindegyiket használtam, ha úgy jött ki a lépés akkor naponta 3x is, de ott az internet, mindegyiknek utána olvashattok. Tesztnek ott vannak a saját felületi sérüléseim. A térdem bedagadt az esésnél, bevérzett és jó darabnyi bőr is lejött róla. Mivel hozzáférhető volt ezért kezelni tudtam és 2 hét alatt minden gond megszűnt. A kötés alatt például a könyöknél ahol nem tudtam kezelni 3 hét után még csak megkezdődött a bőrfelület hámosodása, ráadásul úgy tűnik heg is marad majd utána.
- Felületi sérülésekre, pontosabban a bőr minél gyorsabb felépülésére a körömvirág, illetve a belőle készült kenőcsök ajánlatosak. Kb. a felére csökken a bőr visszanövésének ideje. Persze a csonttörés miatt amúgy is 6 hét a gyógyulás, tehát akinek nem sürgős az ne használja. A patikákban is kapható szer, de láttam 100 forintosban (goodsmarket) árulni, elég homogén, de az az igazi ha magának csinálja az ember, mert annak nagyobb lesz a hatóanyag tartalma. Nem kell hozzá sok, csak a minél frissebben leszedett növény és némi zsiradék.
- A másik kedvenc a fekete nadálytő (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_nad%C3%A1lyt%C5%91) amit csontforrasztó fűnek is neveznek. Mint a nevében is benne van jelentősen elősegíti a csont forradását, másrészt gyulladás csökkentő hatású. Nekem a hűtőben mindig van egy pici üveg tintura belőle, mert ha ütés hatására begyullad valamim akkor ezzel lekezelhetem. Például vagy 3 éve buktam a bringával, akkor is fejjel (azóta viselek fejvédőt), de akkor nem volt rajtam sisak. Percek alatt egy pingpong labda nagyságú dudor lett a homlokomon mint a Tom és Jerry filmekben. Ezzel a tinturával jó 2 óra alatt jegelés nélkül lelohadt, amúgy meg 1 hét múlva is ott lett volna. Az összes zúzódásomat, és a törés (a kötés miatt csak a) környékét ezzel kenegettem. Nekem tinturában van otthon, mivel az gyorsabban beszívódik a bőrbe, de sokféle balzsam létezik belőle 1000-1500 forint magasságában. Patikában nem sűrűn inkább Herbáriában, bió/természetgyógyász boltokban kaphatóak.
- Az igazi nagyágyú a lóbalzsam ([link]) Ezt eredetileg versenylovaknak fejlesztették ki izomlazításra, de mi ugyan olyan emlősök vagyunk mint ők, ugyan olyan izmokkal így ma már van embernek szánt változata is. Sportolóknak, ízületi bántalmakban szenvedőknek kötelező termék, ez is olyan 1000-1500 forint (szintén láttam goodsmarket-ben). Kétféle verziója van, a zöld vagy kék az hűsít és lazít. A piros ugyanez csak chili van benne, ezért mihelyst beszivárgott a bőrön át akkor elkezd égni, kellemesen meleg lesz tőle a kezelt felület ezért melegítőnek is nevezik. A pirosat ajánlom mindenképpen, hiszen jelentősen élénkíti a vérkeringést, ezzel gyorsítja az anyagcserét és ezzel a sejtek regenerálódását is, nekünk meg pont erre van szükségünk. Persze ilyen melegben a hűsítő az igazi. Ezen kívül a kar hetekig tartó mozgásoktól mentes állapota miatt is mindenképpen kötelező valamelyiket alkalmazni! Lehet egyéb masszás krémeket is használni, meg mindenféle masszás segédeszközöket, görgőket, de a melegítő lóbalzsamnál nincs jobb! Ha lehet akkor saját magunknak finoman masszírozzuk a vállunkat, finoman dörzsölgessük a parkolópályára rakott izmainkat nagyon hálás dolog tud ám lenni.

Higiénia
Ez egy problémás dolog minden törésnél, pláne nyáron a melegben. Mivel le lesz kötve a karunk, így a hónaljunkhoz nem fogunk hozzáférni, viszont a melegben az elég szépen be fog pállani. Ha tudjuk, akkor mindenképpen borotváljuk le a hónaljszőrzetet, babahintőport használjunk fürdés után, illetve reggel felkelés után. Ha a lengőkötés van rajtunk, ami egy vászonszerű hengeres kötés, abba is érdemes már amennyire hozzá férünk hintőport használni a karunk teljes felületén. Fürödni lehet, sőt kell, egyedül a nyílt sebekre vigyázzunk, pláne ha túl sok helyen sérült a bőrfelület. Ha a lengőkötés átázik az nem gond, egyedül a nyílt sebekre, és a rajtuk lévő kötésekre kell figyelni. Ezért is jó a körömvirág kenőcs használata, mert ezzel a bőrfelület gyorsabban regenerálódik. Ha műtétünk volt, akkor a kapott kötésre szintén vigyázni kell, víz ne érje. A hónalj megmosása külön művészet, hiszen a tört oldali le van kötve, tehát fel kell lazítani erre az időre, a másik oldali meg szabad, de a sérült oldali karral nem fogjuk elérni, ezért vagy szerzünk valami kefeszerűséget, vagy megkérünk rá valakit. Egyszerűbb persze a dolog ha nem a rendelőben kapott vászon kötést használjuk, hanem vásárolunk valamelyik GYSE (Gyógyászati Segédeszköz) forgalmazónál egy karrögzítőt. Ennek több előnye is van, egyrészt állítható, másrészt nem annyira zárt, ezért tisztálkodásnál hozzáférünk a karunkhoz, na meg mivel némileg szabadon van az alkar, így a rajta lévő felületi sérülések is gyorsabban gyógyulnak. Ráadásul határesetben le is vehetjük és utána meg könnyen vissza, amit egy lengőkötésnél már nem annyira könnyű abszolválni.

Alvás
Ez talán a legkritikusabb terület. Aki hasra fordulva alszik, annak bukta, mert most nem fog. Aki hozzám hasonlóan embrió pózban az oldalán felhúzott lábal az a sérült oldalán biztosan nem fog menni, a másikon csak részben. Magyarán azok járnak jól, akik alapból is a hátukon szoktak aludni. Az első dolog a megfelelő ágy kiválasztása (már ha van több), vagy ha nem lehet választani mert csak egy van akkor annak minél komfortosabbá tétele. A lényeg az lenne, hogy egy kötött pozícióban tudjunk aludni, ami elég kényelmes ahhoz, hogy ne kelljen fél óránként pozíciót változtatnunk, és a felkötött karunk minél mozdulatlanabb tudjon lenni órákon át. A másik gond a fekvő helyzetből a felkászálódás, pláne ha éppen egyedül vagyunk. Ha már felültünk akkor tudunk a sérüléstől is mozogni, de addig a pozícióig el kell jutni! Ez könnyűnek tűnik, de anélkül felállni, hogy a sérült oldalunkat ne használjuk nem is olyan egyszerű, pláne ha a több órányi egy pozícióban alvástól az egész felsőtestünk elzsibbadt. Azért is nehéz a dolog, mert ha az épp oldalunkkal oldal irányba megtámaszkodunk, akkor azzal a kulcscsont is elmozdul, és ez a sérült oldalon is megjelenik. Tehát mindenféle oldalirányú erő kizárva, vagy csak nagyon kis mértékben, marad a húzás előre, ezért ha van segítőnk akkor az is mindenképpen előre felé húzzon fel minket, ezért is volt jó a már fent említett a kórházban kapott kötéllétra szerű húzódzkodó, azzal egyedül is fel tudtam ülni. Ha nincs segítőnk, vagy nem tudunk kapaszkodót szerezni (vagy nincs hova felszerelni) akkor mindenképpen az ágy azon szélére feküdjünk amelyik oldalunk ép, így az arra támaszkodás segíthet némiképpen. Hogy az ágy kemény legyen vagy puha az ízlés dolga. Nekem a hátam kissé görbe a bringázások, az embrió alvás és a vacak munkahelyi szék miatt, így teljesen egyenes ágyon, vagy a földön fekve a hátamon nem tudok aludni, mert a vállam és a fejem nem érintkezik az ággyal nagypárna nélkül. Ráadásul a pótágyban amiben anyáméknál aludtam a fejrész még lejjebb is volt. A gerincem és a bordaketrecem sérülése miatt (valami becsípődhetett, és kisebb mozdulatokra is belém nyílalt) meg külön is vigyáztam arra, hogy teljesen mozdulatlan pozícióban aludjak. Ezek együttes következménye lett a derék túlterhelése, és a deréktól felfelé totál zsibbadás úgy hajnali 2-4 óra magasságára. Az első 1 hét olyan kínkeserves volt, hogy az ellenségemnek se kívánnám. Utána a belső nyílalásom megszűnt, és elhozattam otthonról a felfújható 1 személyes matracot (vagy 4-5000 Ft), azt félkeményre felfújva és az ágyra feltéve már kiegyenlítődtek a hibák, ezt mindenkinek ajánlom. A matracnak nagy előnye, hogy mivel mozog alattunk, jól tudunk rajta mi is mozogni és lendületet venni, így nekem erről már segítség nélkül is ment a felülés. Ráadásul a matrac megnövelte a fekvő magasságot, így még könnyebb volt kiszállni az ágyból hiszen nem felfelé kellett kikászálódni, hanem lefelé. Ez nagyon nagy megkönnyebbülést jelentett már csak amiatt is mert jelentősen megnöveltem a folyadékbevitelemet, így este is mindig ki kellett mennem, ráadásul többször is, de nem kellett hozzá felébresztenem a családtagokat. Nagyon ciki amikor vizelni kell hajnali 3-4 magasságában, de nem tudsz kimenni magadtól, mintha csecsemő lennél, olyan érzés. Minden lefekvésnél körbepárnáztam magam párnákkal. A sérült karom alá is tettem egy kisebbet, mert enélkül a karomat a kötés tartotta a levegőben és még jobban elszorítva azt, így meg olyan mint autóban a könyöklő, kényelmes. Eleinte mindig estére feszesebbre húzattam a rögzítést, de ezzel a feltámasztással ez már feleslegessé vált. Innentől kezdve tudtam rendesen a hátamon aludni, illetve időnként icipicit a sérült oldalamra is tudtam fordulni. Ha valakinek olyan ágya van mint nekem otthon, hogy a fejrész feltámasztható, annak mákja van, ennyivel könnyebb minden. Ha nehezen tudunk elaludni, akkor amíg csak tudunk legyünk fent, olvassunk, nézzük a TV-t és csak amikor tényleg leragadna a szemünk akkor menjünk aludni. Egész nap amúgy is pihenünk, annyira nem fontos 8 órát aludnunk. Mivel az első 1 hét szörnyű volt, ezért én 23-24 óra előtt nem is mertem elmenni lefeküdni.

Táppénz
Erről is írnák egy szösszenetet. A táppénz (továbbiakban TP) mértéke normál esetben a munkabér 75%-a. Tehát ha nettó 100 ezret keresünk akkor teljes 1 hónapi TP esetén 75 ezret kapunk az OEP kasszájából. Ha üzemi balesetnek minősül a dolog (külön jegyzőkönyv kell hozzá) akkor 100%. Ez olyankor lehet, ha a munkahelyen történik a baleset és a munkáltató ezt el is ismeri, mondjuk leestem volna a létráról, vagy munkába menet / jövet a megszokott legrövidebb úton ért volna a baleset mert az is üzemi balesetnek számít. Ez nálam nem játszott, mert én már otthon voltam, és onnan mentem ki bringázni, sőt már visszafelé haladtam, még vagy 4 km volt hátra. Fontos tudni (mivel ezt nem igazán van benne a köztudatban), hogyha közlekedési baleset történik (áttételesen az én esetem is az volt, ha elütöttem volna a gyereket akkor mindenképpen) akkor a balesetet okozónak felróhatóak a felmerült költségek. Magyarán ha valamelyik kereszteződésben egy autós elütött volna, akkor a táppénzemet és a gyógykezelésem teljes költségét az OEP behajtja az autóson, viszont a bringán és a felszerelésemben esett kárt már nekem külön kellene behajtanom. Táppénzelési joga egyedül a háziorvosnak van (illetve néhány járóbeteg rendelés is kapott ilyen jogot, például a terhesgondozók), a papírt (ha jól tudom kutyanyelvnek hívják) csak ők adhatnak. A táppénzesekről külön, szigorúan sorszámozott nyilvántartást (táppénzes napló) vezetnek. Ha valakinek hosszabb intervallumú a táppénze (1 hónap) akkor időve felülvizsgáló főorvos elé fog kerülni. Ez azért kell, hogy a táppénzes csalások mértéke lecsökkenjen, és a háziorvos ne tartson valakit mondjuk egy náthával negyed évig táppénzen. Régen ezek a csalások mindennaposak voltak, miután bevezették ezt a kontrollt, amit a felülvizsgáló főorvosokkal valósítottak meg, a TP kifizetések összege a felére esett vissza. Mondjuk akinek törése van annak nincs miért a vizsgálaton aggódnia, de akinek mondjuk pszichés eredetű a betegsége (munkaundor), azt lehet visszaküldik dolgozni. A háziorvos mint korábban említettem 3 napnál régebbre visszamenőleg nem adhat TP-t, csak FOB engedéllyel. Ha mondjuk hétfőn bemennék, akkor max. előző hét péntekére tudna adni, a többi napra nem. Ha nem vagyunk járóképesek akkor legalább telefonon hívjuk fel a háziorvost, a papírt sok esetben később is ráér bevinni. Az olyan esetben amikor van zárójelentésem az ügyeletről a törés tényéről azt más is beviheti helyettünk, nem kell személyesen nekünk bemenni mondjuk fekvő gipsszel. Természetesen ha van egy hőemelkedéssel kombinált torokgyulladásunk ami miatt nem tudunk dolgozni menni, ott nem biztos, hogy a háziorvos elfogadja a telefonos bejelentést. Szóval az én esetemben szólni kellett volna a baleset másnapján (ez az ami kimaradt), utána a kórházba bemenetel előtt, majd a kórházból kijövetelkor is (a kórházban is kapunk egy külön papírt erre a célra, el ne hagyjuk). Táppénzes papírt alapból nem ad a háziorvos, külön kell kérni. Én is például bementem, odaadtam a leleteimet, beszkennelték, majd külön kértem a TP papírt, mondjuk nem is értem mit gondoltak minek jöttem hozzájuk ha nem ezért? A papírt 15 napos időszakokra kapjuk, tehát hó elején nem adják oda az egész havit, csak 15-ig, majd 15 után 31-ig. A kapott papírt minél hamarabb adjuk le a bérszámfejtőnek (vagy a humán politikusnak, ez cég függő), mert ez alapján számítja ki a táppénzünket amit többnyire a fizetésünkkel együtt kapunk meg. Ha a számfejtőnek nem lesz a kezében időben a papír akkor arra az időszakra nem számfejt, a kifizetés csúszik, mint nálam is mert 30-án adtam le a 2. papírt, és az már késő volt. Tehát a 2. 15 nappal mivel az időben általában nem kerül a számfejtő elé így a következő hó eleji fizetésnél az szinte biztos kimarad, és helyette a következő havihoz lesz hozzácsapva, vagy ha mákunk van és van hóközi kifizetés akkor azzal. Ha olyan munkahelyen dolgozunk ahol nincs TP kifizetőhely, magyarán a TP-t a TB (aminek ez a betegellátásnak hívott része jelenleg a Kormányhivatalhoz tartozik) számfejti, akkor azzal megint tovább csúszhat a kifizetés, akár 1 hónappal is. Ha a TB számfejti a TP-t, akkor kérhetjük az összeget kifizetését bankszámlára, de a postán keresztül is, csak arra vigyázzunk, hogy a postás a rokonoknak is odaadja a pénzt, sőt a lazábbak még a szomszédnak is, voltak ebből már nagy galibák! Például hallottam olyat, hogy a feleség táppénzét a férj felvette, majd elitta, és persze letagadta az egészet :)

Emberi, pszichológiai tényezők
Erről is talán kellene egy keveset írnom. Kezdjük talán az emberi tényezővel, mit illik és mit nem illik egy ilyen balesetnél csinálni, viselkedni. Így utólag nagy szerencséjük a bajhozóknak akik a balesetemet okozták, hogy nem vagyok egy agresszív típus. Ha az lennék akkor felkászálódás után rögtön lekevertem volna egy pofont a kölyöknek (teljesen jogosan), vagy csak simán az arcába ordítottam volna utána meg lefejeltem volna az apját. Jó vagyok ordibálásban, a seregben volt olyan újonc akire vagy 5 méterről ráordítottam, mire maga alá csinálva sírva elrohant. Igazából szerintem meg is lenne bocsátható a viselkedésem, illetve a hirtelen felindultságom. De mákjuk, hogy nem ilyen természetű vagyok, a bennem lakozó belső tigrisem jól pórázon tartom, sőt még rendőrt se hívtam, pedig megérdemelték volna, hogy a nyakukba zúduljanak a gyógykezelésem költségei, és a táppénzem összege, okulásnak biztos jó lett volna ez a minimum negyed millás számla. De ahogy mondják az úr a pokolban is úr. Azt hiszem én maximálisan jóhiszemű és civilizált módon viselkedtem, ugyanez az ő hozzáállásukról nem mondható el, otthagytak mint kutya a mocskát. GYÁVA KUTYÁK FATTYAI, nem vagytok méltóak borsodinak! Gondolkodtam, hogy kellene legalább egy icipicit haragudnom rájuk, de nem megy. Hazudnák ha azt mondanám, hogy legalább egy kicsit szomorú sem vagyok a történtek miatt, de ennyi. Harag még annak tudatában sincs bennem, hogy tudom a vállam sosem lesz olyan jó mint előtte volt és a táppénz miatt legalább 50 lepedővel szegényebb is lettem, ezt kivették a zsebemből, a fájdalomról és a kellemetlenségekről nem is beszélnék. Az emberek elkövetik azt a hibát, hogy mindig azt nézik, mi az amit elveszítenek, és sose azt mi az ami megmaradt. Jobb előre tekinteni mint hátra, sokkal jobb. Eshettem volna totál egyenesen is, akkor a teljes sulyommal a fejre jut, még az a nagy erő ami a kulcscsontomat eltörte az is nyakra ment volna, tuti nyaktörés, bénulás vagy halál. Eltörhettem volna több csontomat is, de csak egyet sikerült, na meg a kezemben lévőt. Az eltört csont befelé tört, simán belemehetett volna a tüdőbe, nyelőcsőbe, de nem történt semmi ilyesmi. Nem sokkal jobb a rossz dolgok megtörténténél azt nézni mi az amit nem kaptál meg? Rögtön sokkal szerencsésebbnek érzi magát az ember. Egy kis törés azért van bennem, bringára nem ülök egy ideig az tuti, a bringámat is rögtön felraktam a netre árulni, ha kell valakinek, viheti, karbon váz, német minőség. Talán megint elkezdek futni, az inspirációm megvan hozzá, futottam régen több maratont is, igaz majd 20 kilóval könnyebb voltam akkor, de kicsit tartok tőle mi lesz ha jönnek megint a lábsérülések, de talán tényleg ezt az ösvényt jelölték ki a számomra, és talán az az egész baleset is ezért volt, itt hát az ideje, hogy végre rálépjek s visszataláljak régi önmagamhoz. Imádtam azokat az időket amikor futottam, sok élményem kapcsolódott hozzá, például amikor egy német juhász egy rotveller és egy doberman beháromszögezett mint ahogy a nagy könyvben meg van írva :))) Akkor olyan tiszta volt a szervezetem és olyan jól működtek a hátmeridiánjaim, hogy féltávnál sokszor megálltam élvezni a gerincoszlopom mentén felfelé spriccelő energiákat, eszméletlen jó volt! Mai napig sajnálom, hogy elmúltak azok az idők. Talán megint vissza tudom szerezni ezt a tudást, de hónapok kellenek hozzá, és amíg a fém a vállamban van addig nem is gondolhatok rá.

Summa - summarum, ne legyetek betegek, és pláne ne törjétek össze se magatokat, se mást, de ha mégis ott a baj és minden kötél elszakadt akkor legyetek férfiak ne pedig rinyáló picsák!

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.