Háborognék egy kicsit...
Múlt hét végén történt egy baleset, melyben jó pár napra nulláztam a jobb bokámat. Mivel egyre csak rosszabbodott (értsd: már a mosdóba se tudtam egyedül eljutni) ezért még aznap elmentem a kerületi traumatológiára. Nagyon-nagyon rég történt meg velem olyan, amivel ilyen orvoshoz kellett fordulnom, (tán még gyerekorvos volt az), úgyhogy nem igazán tudtam hogy mennek a dolgok. Mikor beléptem a kerületi "Egészségházba" (merthogy tényleg ez a neve... kac...kac) minden "simán" ment. Körülbelül 1 óra alatt meg is voltam mindennel együtt, és miközben a fuvaromat vártam hazafele elgondolkoztam: ezt az orvost vajon érdekelte mi a fene történt velem? Merthogy mikor beléptem alig akarta észrevenni hogy itt egy újabb beteg, csak a nővérekkel való trécseléssel volt elfoglalva. De mikor észrevette hogy ott vagyok, akkor is olyan szintű nemtörődömséggel vett kezelésbe, hogy szinte kellemetlenül éreztem magam, és majdnem én kértem elnézést, hogy megzavartam őket a délelőtti traccspartiban. Természetesen feltette a kötelező kérdéseket, azaz a mit dolgozik, hány éves, tanul e még stb. Mikor elmondtam, azonnal felküldött röntgenre. Mikor visszatipegtem a nővér egy hangos: itt a bokasérüléses gyerek felkiáltással konstatálta hogy visszaértem az eredménnyel. Azért akármennyire is fiatal vagyok még, majdnem elsuttogtam neki hogy az öreganyád térde kalácsa a gyerek, meg a kutyád, akit annak hívsz. Körülbelül ennyi respect jutott a részemre a nagyságos uraktól. Komolyan mondom megdöbbentett az a fajta hozzáállás, amit tanusítanak a beteggel szemben. A nővérektől megszoktam, mert ezzel a fajta nővérekkel csak rossz tapasztalataim vannak, de hogy az orvos is ez a fajta méretes tuskó lenne, ez kicsit megijesztett. De csak azért indultam ki ebből, mert a háziorvosom is ugyanez gyökkettő. És akkor csodálkoznak hogy az emberek nincsenek megelégedve...
Hasonló tapasztalat?
All→M8