Egy csodás 52-es (132cm) fullHD LCD tévé, BR lejátszó, Popcorn media player tulajdonosaként mondhatom, hogy akárki akármit mond:
Normális(nak mondott) tévézési távolságból már egy jó 720p-s film is gyögyörű. Ekkorában is.
Aki nem kifejezetten a pixeleket számolni ül le, az úgysem 30 centiről nézi és már egy 1080p anyaghoz képest sem ordít a különbség.
De FullHD-ben a kép azért egyszerűen megszólal. Jó minőségű rip vagy BR lemez esetében simán az az érzésünk, hogy a szemünk felbontóképességét súrolja.
Ennél nagyobb felbontást NEM tudnánk egy méternél távolabbról érzékelni a képernyőméret növelése nélkül. Ez tuti és többünk véleménye ez.
Egyébként átlagos tévézési távolságból átlagos (HD) anyagot nézve, és mondjuk 106 cm-es képátlóig a HD ready és a FullHD TV közti különbség is marginális.
Én is a haladás, a technika őrültje vagyok, de az érzékszerveink lassacskán ócskábbak lesznek, mint a technika, ergo a fejlődés merőben elméleti lesz, érzékelhető/kiaknázható haszna alig.
Semmi értelme újabb és újabb szabványok kiagyalásának addig, amíg egy már szokványos dolog (720p, 1080p) is alig-alig van kihasználva, a tévéadások által különösen nem. Sajnos az egyre nagyobb és egyre jobb felbontású tévéken egyre szarabbul néznek ki a mai nem HD adások, az iszonyat felskálázás miatt.
Rossz belegondolni, hogy nézne ki a hírtévé egy QuadHD megjelenítőn.
Azokhoz csatlakozom, akik úgy gondolják, hogy a fényképezők megapixelmániájához hasonlítható ez az őrület, ami egyre közelebb visz minket a valódi moziélményhez, de közben egyre távolabb a hétköznapi realitásoktól anyagi erő, nappali szoba/elhelyezhető TV maximális méret és ezek együtteseként a befektetés igazi haszna tekintetében.