"Itt épp azért mert személytelen"

Csak én vagyok olyan hülye, hogy nem csak a nevemet-elérhetőségemet írtam ki, hanem még az avatárom is engem ábrázol.

Cyberpunk: "mindig volt valami hülye indok a kérdésekre válaszul." - Egyre inkább furcsállom, miféle közegben mozogsz, ahol ez ilyen gyakran előkerül. Nálam még a család sem kérdezősködik ilyenről. (Azaz nem kérdezősködött, amikor lett volna értelme, most meg már nem igazán járok el itthonról.)

Máskülönben meg azt nem vágom, miért nehéz hazudni vagy hárítani. Különös a számomra, hogy a többségnek megfekszi a gyomrát a titkolózás; holott tudom, hogy számos általános lelki métely forrása ez, és a népesség nagy részét érinti. Mégis, én úgy vagyok vele, hogy ez is csak lelki dolog, az agyamtól függ, én irányítom, az ura vagyok. Nem mintha olyan nagy titkaim volnának, de ha mégis előkerül ritkán egy kényes téma egy kritikus helyzetben, akkor könnyűszerrel háríthatok, hiszen nem akarom, hogy bogarasnak és életképtelennek tűnjek némely előítéletes fazon szemében. Az exhibicionista őszinteség, valamint a titkok megőrzése, avagy mindezeknek a szükségszerű adagolása és kombinálása mindössze az önmarketing, az érvényesülés, a szociális létezés, a kommunikáció eszköze, nem kell túlmisztifikálni és lelki válságot kreálni belőle.