Itt az én sztorim.
Vidéki srác vagyok, falusi, mondjuk ki. Amikor még szép kis hazánk egyik meghatározó gyorséttermében dolgoztam, a Corvin plázában, minden reggel az 5.45-ös busszal indultam dolgozni. A szomszéd településen át megy a busz a vasútig, ahonnan mindig vonattal folytattam utamat. Ezen a szomszéd településen minden reggel felszállt egy lány. Nagyon csini, szemrevaló lány. Tetszett, elsőre, nálam ez azé˝ ritka.
Minden reggel fülessel a fülemben ültem, minden reggel ugyaan ott. Ő minden reggel felszállt, éas tölem kb 2-3 méterre, velem szemben ült le. Mindig lestem, már pofátlaan módon. Emiatt gyakran összeakaadt a tekintetünk. De gyáva voltam mindig. Elfordítottam a fejemet. Minden alkalommal, amikor észrevette hogy lesem, vigyorgott. Tehát minden nap. Ez ment 3 hónapig. Minden nap!
Aztán elkerültem a gyorsétteremből. Nem jártam olyan korán. De azt sem tudtam, ő hovaa megy, én szálltam le előbb. Ezek után egy hónappal felszívtam magam, hogy akkor ma szabadság, és akkor ma megmutatom mekkora kan vagyok, és odamegyek hozzá, és megszólítom. Lesz ami lesz. Szerintetek ott volt a buszon? Azóta se láttam.
Gyerekek! Az a lényeg, hogy van pénz lóvéra! © Jakab Zoltán