Rááll az emberek keze a duda nyomkodására.
A lóerő gyárak tulajdonosainál ez azt jelenti, hogy jön, és mindenki kotródjon, egyáltalán hogy mertek megszületni.
A csóróéknál talán közre játszanak a napi gondok, megélhetési problémák.
Aztán vannak ugye a Nyúl Bélák, akik a biztonságot nyújtó bodegából bátran dudálnak, anyáznak, mutogatnak.

Két esetet elmesélnék, remélem szabad. Trabim volt viszonylag sokáig. Aztán ügyeletes kormányunk elintézte, hogy képtelen legyek fenntartani. Na mindegy.

1., Kőér utca, áll egy Trabi, mellette tanácstalan idős házaspár toporog. Elől tócsa, vélhetőleg benzin, hiszen kétütemű volt a rendszámból, és a lökhárítóból ítélve. Elébük fordultam, megálltam, kiszálltam. Segíthetek? Ó, hát volnék olyan szíves? Hát persze. Szerszám elő, főfúvóka ki, semmi gond, tömítés jó. Karburátor fedél leszed, tűszelep kicsavar, mindent a tulaj kezébe nyom, hogy óvatosan pucolja meg. Tiszta cucc kézbe, tűszelepben méretes kosz. Kiszedtem belőle, vissza minden a helyére, miután ellenőriztem a benzinszintnek megfelelő távolságot az úszó, és a fedél közt. Ha jól emlékszem, 26 mm. Szóval beállítottam, ha már szét volt szedve, aztán vissza minden. Rutinos lévén kértem, hogy hadd indítsam be én az autót. Megengedték. Első dolgom volt elzárni a benzincsapot. Teljes gáz, indítózás. Nem megy nem megy nem megy, aztán krákogott, majd beindult a motor. Benzincsap kinyit, kiszálltam, parancsoljanak. A hála, amely sugárzott a párból, minden fizetségnél többet ért. Hát persze, kérdezték, mennyivel tartoznak, egy fityinget sem fogadtam el. Jó utat, ennyi.

2., Gergely utca, korán reggel. Trabi áll, tulaj kotorászik a motorházban. Megálltam, kiszálltam, megkérdeztem segíthetek-e valamit. Nem tudok mást mondani, paraszt volt a tulaj. Szólt magának valaki, hogy megálljon?! Ki kérdezte?! Elnézést értem a zavarásért, mentem dolgomra.

Elnézést a hosszas dumáért.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)