Nagyanyám hívott, hogy egyszercsak kapott egy csomagot, az én nevemre, az ő címére. De be volt neki dobva, csak nem a postaládába, mert nem fért bele. Nagy boríték, nehéz boríték. Mondom át kellett venii? Nem. Postás vitte ki? Valószínűleg. Na mondom ok, én nem rendeltem semmit, pláne nem az ő címére. De ki tudhatja az ő címét és az én nevemet?
Kérdem mi van ráírva. Olvasgatta nagy bőszen szemüveggel, de nem tudtam értelmezni a telefonban. Annyi jött ki, hogy valami Tono international. Hát mondom ez tök ismeretlen. Utánanézek neten, és kiderült, hogy valami szélhámos átverőscég Svájci elérhetetlen cégközponttal, meg 3 alteregós sumáknévvel, meg kapcsolhatatlan üzenetrögzítős telefonszámokkal, meg évek óta emberekzaklatásával, meg jogtalanul semmiért pénzbehajtási csalással, meg fehérneműreklámmal, meg anyámkínjával.
Egy jól kipolírozott és lelakkozott, selyemszalaggal átkötött Stinger rakétát megérdemelnének az ilyenek, akár Svájcban vannak akár Burkina Faso-ban. De akár minden egyes dolgozójának egyenesen seggbe is.
[ Szerkesztve ]
Aláírás (nem kötelező megadni)