Az akkuknál az sem jó, ha nem töltöd fel eléggé, egyrészt mert kisebb kapacitás áll rendelkezésedre, másrészt mert nem használ az akkunak sem, bár az NiMH-nek papír szerint nincsen memória effektusuk, azért a gyakorlatban ezeknek is van.
De az sem jó, ha többet próbálsz bele tölteni, mint amennyit éppen felvesz, mert az meg már károsítja a cellák szerkezetét, egyrészt mert a felesleges energiától, amit már nem tud kémiai reakcióban hasznosítani, hő formájában szabadul meg, másrészt, mert olyan nem kívánatos folyamatok zajlanak, amik hosszabb távon kárososdást okoznak a cella szerkezetében (vissza nem alakítható kémiai folyamatok) !
Ugyanez érvényes a cellák javasolt minimum értékénél tovább való kisütésére, mélykisütésére is, ekkor is vissza nem fordítható kémiai folyamatok indulnak be.
A Li akkuk szélsőségesen érzékenyek erre a munka tartományra, ezen túl haladva nem csak hogy tönkremennek, hanem veszélyesekké is válnak, mert robbanákonyak lesznek !
Itt erről ugyan nincsen szó, de ugyanúgy megvan ez a munka tarzomány.
Tehát legjobb, ha valami áramkör érzékeli mind a minimum (fogyasztó esetében), és mind a maximum (töltő esetében) feszültséget is, hogy a kémiai reakció csak a reverzibilis, visszafordítható tartományban maradjon !
Ha pedig nagyon kevés árammal, nagyon lassan megy a töltés, akkor pedig a töltés közbeni veszteségek miatt alig, vagy nem lesz érdemi töltés, szintén nem úgy, nem ideális intenzitással zajlik a kémiai reakció a cellában, mint ahogyan kellene !
Tehát legjobb esetben nem töltődik fel vele rendesen a cella hosszú idő alatt sem, roszabbik esetben károsodik is közben !
Töltési módok:
Standard/normál töltés: a cella kapacitásának (mAh) a tizede (mA-ben) (0,1C)
Csepptöltés/fenntartó töltés: a cella kapacitásának a hoszada, harmincada (0,05-0,033C)
Gyorsított töltés: kb. a cella kapacitásának max. kb. a feléig (0,1-0,3C)
Gyors tötés: kb. a cella kapacitásának fele, vagy teljes értékével (0,5-1C)
A standard/normál töltési mód 10 óra időtartamra értendő, de mivel töltés közben vannak veszteségek is (a kémiai reakciók során, és a cella belső ellenállásából származó hőfejlődés miatt) így valamivel több töltést kell bevinni, mint amennyi matematikailag szükséges lenne, így 14-16 órára adódik a tényleges töltési idő, én inkább a 14 órát javaslom, hogy biztosan ne legyen túltöltés !
Ennek megfelelően a bármilyen áramerővel való töléshez kiszmolható a töltési idő.
A cella kapacitásának tizede alatti töltési intenzitás (pl. 20-ad) az eddigiekből látható, hogy már leginkább csak töltöttség fenntartásra, a cella max. kapacitásának megörzésére alkalmas, nem normál töltésre.
Elvileg egy 20-ad kapacitással zajló csepptöltés már akármeddig rajta maradhat az akkun, hogy mindíg friss, fitt legyen a cella, de szerintem pár óránál hosszabb távon már ez is károsítja a cellát, ha mással nem, azzal, hogy passziválja az elektródok felületét, ami után már kisebb felületen, kisebb intenzitással fog zajlani a kémiai rekació, melynek eredményeként visszanyerjük a töltést áram formájában a cellából, így végeredményben folyamatosan csökken a cellák kapacitása, nő a belső ellenállásuk, ami egy érték fölött használhatatlanná teszi ezen cellákat !!
Szóval legjobb a cellákat töltés végével kivenni a töltőből !
De ha hosszabb időn keresztül fitten akarjuk tartani a cellát, mivel bármikor kellehetnek, időnkénti rátöltést alkalmaznék, mint fenntartó töltést, persze áramkör által, ellenörzötten.
A másik lehetőség egy dinamikus csepptöltés lehetne, ami azt jelentené, hogy a töltő a cellából periodikusan fogyaszt kicsit, majd visszatölti, a veszteségek figyelembe vételével !
Ekkor bizotsan aktívak maradnak a lemez felületek, csak az e kérdés, hogy a fémhidrid cellák memória effektusának kialakulását ez mennyiben fokozná, mivel sok cuikluson keresztül nincsen rendesen kisütve. 
Savas ólom akkuknál ez a módszer úgy tudom, jól működik !
Üdv.
[ Szerkesztve ]
Batman2 - Viva la Mercedes W123-200D 1979
