Tesztek - Végeredmény

Elérkeztünk a tesztek végére, lássuk hát a végső sorrendet! A tesztek eredményeinek összegzéséhez a következő képletet használtam: minden kártyánál kiszámoltam, hogy az adott tesztben elért legjobb eredményhez képest hány %-ot teljesítettek, majd ezeket az eredményeket összeadtam. A nagy részletességgel mért eredmények dupla akkora súllyal számítanak, vagyis ezekben a tesztekben 200 pont szerezhető, míg kis részletesség esetén 100 pont.

Erre azért volt szükség, hogy az alacsony grafikával elhúzó, de nagy részletességnél elvérző kártyák ne tegyenek szert valótlan előnyre. Mivel 45 mérési pont volt (az egyes játékok kis- és nagy részletességgel történt mérései külön pontnak számítanak), és ezek közül 20 teszt történt nagy részletességgel, ezért összesen 6500 pontot lehetett gyűjteni, abban az esetben, ha valamelyik kártya az összes tesztben az élen végez.

Végeredmény a Phenom tesztkonfigurációval

Lássuk tehát a végeredményt, először a phenomos konfiggal, vagyis a létező egyik legerősebb AGP támogatású rendszerrel. A HD 3850-es Radeon szépen ki tudta futni magát, ellentmondást nem tűrő előnnyel zárt az élen, ugyanakkor az AGP-s és a PCIE-s változat között szinte semmilyen eltérés nem mutatkozott (sőt, minimálisab az AGP-s lett gyorsabb), vagyis kijelenthető, hogy a korabeli VGA-k sávszélesség igénye egyáltalán nem indokolta az AGP leváltását.

A HD 4670-es elsősorban a 128 bites memóriabusza miatt jócskán lemarad a nagytestvértől, sőt néhány tesztben az erősebb dx9-es kártyák is megszorongatták, ám mégsem teljesen elvetendő egy AGP-s rendszert ilyen kártyával fejleszteni, hiszen a teljesítménye így is bőségesen elegendő a legtöbb olyan játék számára, amit egy AGP-s rendszer futtatni képes, és sokkal halkabb, hűvösebb, élhetőbb kártya, mint a 3850-es, ráadásul natív HDMI csatlakozóval is rendelkezik, vagyis digitális hang átvitelére is képes.

A megfelelő kártya kiválasztásánál egyébként fontos mérlegelni azt is, hogy milyen operációs rendszerrel szándékozzuk használni őket. A dx10-es modellek ugyanis elsősorban a Windows 7-et kedvelik, és nem csak azért, mert a dx10-es üzemmód csak ezzel a rendszerrel aktiválható, hanem azért is, mert az XP-s drivereik minősége hagy némi kívánnivalót maga után.

Ha XP-t használunk, akkor tehát érdemes az erősebb dx9-es típusok között válogatni. Az X1950 Pro-ról elmondható, hogy az XP-s drivertámogatása jó, de ezt a kártyát viszont Windows 7 alatt kínszenvedés beüzemelni. Az NVIDIA megoldásaival nem lesz ilyen problémánk, a GeForce-ok drivere bármely operációs rendszer alatt jó és stabil (kivételt egyedül az FX 5950 Ultra képez, melyhez nem készült Windows 7-es driver).

Az X1950 Pro és a 7950 GT csatájából az utóbbi került ki győztesen, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a két modell megjelenésükkor nem volt közvetlen vetélytársa egymásnak, hoszen a 7950 GT inkább az X1900XT ellenfele volt. Ennek ellenére mindkét kártya ajánlható megvételre, de a 7950 GT ritkasága miatt sokkal nagyobb az esélyünk egy X1950 Pro-t horogra akasztani.

A második generációs dx9-es kártyák között az X850 XT jókora előnyre tett szert a 6800 Ultrával szemben, ám nem szabad elfelejteni, hogy sm3.0 megjelenítésére nem képes, így pár modernebb játék el sem indul vele, és amelyik elindul, abban is jó eséllyel szegényesebb grafikai megjelenítéssel fogunk találkozni, mint a GeForce esetében. Ennek ellenére egy igencsak erős kártya ez, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy valódi erős sm3.0 igénybevétel esetén a 6800 Ultra is elvérzik, de azért mindenképp időtállóbb, és technikai értelemben fejlettebb az NVIDIA megoldása, még akkor is, ha nyers sebességben alulmarad a Radeonnal szemben.

Az első generációs dx9-es kártyák között viszont nem kérdés, hogy az ATI megoldása földbe döngölte szerencsétlen FX-et. A vereség megalázó és megkérdőjelezhetetlen: az NVIDIA legszívesebben kitörölné ezt az időszakot a múltjából. Érdekes módon talán pont ez az oka, hogy manapság az FX kártyákat szokatlan kultusz övezi, az egyre ritkábban felbukkanó csúcsmodellek ára meredeken ível felfelé, és a gyűjtők azonnal lecsapnak a szép állapotú darabokra. A Radeon 9800 XT kétségbevonhatatlanul jobb kártya volt, de ez nem mindig elég ahhoz, hogy a VGA fanatikusok szívét megdobogtassa.

Végeredmény a Pentium 4 tesztkonfigurációval

A korhű Pentium 4-es tesztrendszerben mért végeredmény arra a kérdésre ad választ, hogy érdemes volt-e annak idején ennyire erős kártyát vásárolni egy korosodó AGP-s számítógépbe? Sajnos a HD 3850-es Radeon nem volt hajlandó Windows XP alatt működni ebben a gépben (Vistával vagy Windows 7-el nem lett volna gond, de a dx10-es AGP-s Radeonok XP-s drivertámogatása erős problémákkal küzd). Így csak a 4670-es modell tudott versenyezni a dx9-es vasakkal, és szépen le is hagyta őket, vagyis nem értelmetlen egy ilyen kaliberű géphez sem megvásárolni.

Ennek ellenére a korhű gépekben inkább az erősebb dx9-es vasak hódítanak, melyek közül itt is a 7950 GT bizonyult erősebbnek. Az X850 XT beszerzése is megfontolandó lehet, ha lemondunk az sm3.0-ás játékokról, ám annyira ritka darab, hogy nagyobb esélyünk van egy GeForce 6800 Ultra beszerzésére. A 9800 XT és az FX 5950 Ultra csatájából természetesen ebben a tesztkonfigurációban is az ATI megoldása került ki győztesen, bár az előnye talán némileg csökkent, de még így is drasztikus.

Ez lett volna hát a régi nagy videokártyás cikkem első kiegészítése, köszönöm a megtisztelő figyelmet minden érdeklődőnek. Pár hónapon belül fog egy második írásom is érkezni, melynek témája a PCI Express-es kártyák újbóli kihajtása lesz, egy újfajta megközelítésből is vizsgálva. Addig is itt a cikk végén szeretném megköszönni Ádyka és god1982 fórumtársaknak, hogy kölcsön adtak pár kártyát a teszthez.