Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Skype karácsony

  Harmincnegyedik karácsonyom lett az első, amit egyedül töltök. Család szétszórva, én sem abban az országban élek, ahol születtem, és sok más egyéb apróság miatt alakult így. Nem is olyan régen, 20-30 évvel ezelőtt, az ünnep előestéjén valószínűleg a családtól, rokonoktól, barátoktól kapott képeslapokat bámultam volna csendes magányomban. De a technika, mint oly sok mindenben, ebben is megváltoztatta az életünket. Minden nap használjuk, életünk mindennapos részévé vált a Skype, néha úgy érzem, többet kommunikálok az otthoniakkal, mint amikor Magyarországon éltem. Vicces, de nem is nekem jutott eszembe a konferenciahívás ötlete, hanem édesapámnak, az állítólagos technikai analfabéta generáció tagjának.

  Miként is lehetne jól összegezni ezt az élményt... Nem találom a megfelelő szót rá. Sok-sok éve már, hogy nem állítunk fát, nincsenek meg a klasszikus karácsonyi díszletek a szülői házban, mégis, ahogy bekapcsolódtak a hívásba, egyből megtalált a hangulat, aminek egész idáig még szikráját sem éreztem. Bekúszott orromba a diós beigli és a halászlé illata, miközben édesanyám elmorzsolt néhány könnycseppet: " jaj kisfiam, olyan messze vagy". Apám elnéző mosollyal törölgette le arcát, öcsém persze jót mulatott a háttérben. A teljes elérzékenyüléstől egy határozott kopogás mentett meg bennünket, egy ideig az üres nappalival szemeztem, majd egyenként feltűntek a közeli rokonok, nagynéni, nagybácsi, unokanővér.

  Folytatás...

  Viszlát 11 éve 26