A következőkben szeretném nagyon röviden bemutatni, hogy miként lehet használni alternatív képpen (de nem erre a célra tervezetten!) a Windows Server 2008-at (továbbiakban WS2k8). Természetesen nem fogjuk érinteni a képességit, erre nincs keret, nem is ez a cikk lényege. Azonban, aki otthon szeretné kipróbálni, megnézegetni, annak segítségül szolgálhat a cikk elolvasása.
Rávilágitunk pár nagyon alapvető dologra, ami másként van, mint a kliens oldali OS-ben (mivel a Vistával jelent meg egy időben, ezért vele), ezáltal elősegitve, hogy aki azt hiszi, hogy szerver rendszert használva többet fog tudni a gépe, annak kis támpont ez a szerver "butításához", és kliens irányba történő terelgetéséhez (Vistá-sítás).
Hát akkor csapjunk a lecsóba...

Verziók

A Vistához hasonlóan, több verzióban beszerezhető, egészen pontosan 9 különbözőben, ezek:
Standard (Hyper-V-vel vagy anélkül)
Enterprise (Hyper-V-vel vagy anélkül)
Datacenter (Hyper-V-vel vagy anélkül)
Web
Itánium alapú
HPC

A Vas

Első kérdésünk: mire lehet egyátalán feltelepíteni. Nos, nyilván vannak hardverkövetelményei, mint minden operációs rendszernek. Legalább 512 MB RAM kell neki, ez szokott lenni az első számú kérdés. Másik, hogy milyen processzorra. Nos, ez verziófüggő. Több processzoros környezetben is működik, de nem mindegyik kiadás támogatja az összes típusú hardvert. Ebbe most nem mennék bele, az alábbi táblázat kitűnően szemlélteti, hogy melyiket mire lehet és/vagy érdemes feltelepiteni:

Mi most egy Enterprise verziót fogunk telepíteni egy Virtuális PC-be. A fizikai gépen Windows Vista Service Pack 1 fut, 2 GB RAM, Core Duo 2 Ghz-el, a virtuális gépünk pedig Microsoft Virtual PC 2007 (ingyen letölthető a gyártó oldaláról). Ennek megfelelően a hardveres résszel most nem foglalkoznék, az emulált környezet kiválóan megfelel az elvárásoknak. Az emulációs profil a Windows Vista virtuális gép sablonjára épül, ezért nyugodtan választhatjuk azt a menüből, meg fognak felelni a WS2k8-nak is a Vista default paraméterei.

Az OS

Először is telepítsük fel az operációs Rendszert. Kulcsnak nem muszáj megadnunk semmit. Megerősítjük benne, hogy valóban nem szeretnénk most megadni neki ilyet, így 60 napig ingyenesen tesztelhetjük a telepítést követően a rendszert. Fogadjuk el a licenszerződést. Ennél a módszernél széltében-hosszában mi fogunk uralkodni az újdonsült OS felett a hardveren. A darálás a Vistához teljesen hasonló módon történik, íme egy pillanatkép a telepítés menetéből:

A másik megoldás, hogy egyátalán nem telepítünk a gépre semmit, hanem részt veszünk a Microsoft Windows Server 2008 Test Drive-jában, és web böngészőn keresztül, egy előtelepitett Windows Server-t tesztelünk le, igaz csökkentett funkcionalitással, de mindezt mindenféle egyéb előkészület nélkül. A Test Drive-ban akkor vehetünk részt, ha van Windows Live ID-nk (akinek van Messengere, az talán sejti mi az), valamint a webes távoli asztal használatához fel kell telepitenünk néhány szoftvert előkövetelményként, mint például: Internet Explorer 6 vagy újabb, valamint a Test Drive által telepiteni kivánt ActiveX vezérlő a távoli asztal kapcsolathoz, melynek letöltését és telepítését automatikusan felajánlja az oldal. Amennyiben ezt a verziót választjuk, nem fogjuk elérni a szerver összes képességét, ugyanakkor megnézhetjük, miről is lesz nagyjából szó. Íme, így néz ki a Test Drive betöltés után az Internet Explorerben:

A Test Drive-ot most nem szeretném részletezni, akit jobban érdekel, csatlakozzon a projecthez itt: [link]

Na tehát, felverekedtük az OS-t, nézzük mire képes! Sokmindenre. Igen, megint számít az, hogy melyik verziót telepítettük. A Microsoft több oldalon keresztül taglalja, hogy melyik verzióban mi van/nincs. Otthoni használatra nem feltétlenül az Enterprise verziót kell választani, de én ezt választottam, mert számomra ez tartalmazza azt a mennyiségű eszközt az alapkörnyezetben, ami a tanulási fázisban minden (véletlenül extrém) igényt kielégithet.

Feltelepítettük a Windows Server 2008 Enterprise Editiont a Virtual PC 2007 alá. Igazából a Standard verzió is elég lenne kezdetben, de aki érez elég erőt magában, nyugodtan tegye fel az Enterprise verziót. A Web-et nem ajánlom, mert abból rengeteg dolog kimaradt, illetve máshogy van, mert webszerver alapú működésre lett kihegyezve. Na de nézzük mit csinálunk telepítés után...

Első indítás után, azonnal megkér minket, hogy legyünk kedvesek adjunk meg az Administrator nevű felhasználónknak egy kellően biztonságos jelszót!

Biztonságos jelszó alatt ezt értjük:

Nem tartalmazza a felhasználói név, vagy a teljes felhasználói név részletét, (3 egymást követő megegyező karakter már ilyen részletnek számít)
Legalább 6 karakter hosszú,
Kisbetűből, nagybetűből, számokból vagy speciális karakterekből áll, és ezen 4 csoportból legalább 3-ból tartalmaz karaktereket.

Tehát, az "admin" jelszó nem lesz megfelelő, de még az "admin12" sem, válasszunk egy tetszőlegesen nehéz jelszót, például: "asdf1234!%"

Ezt követően, ha nem szeretnénk ennyire erős jelszót használni, egyből ki is iktathatjuk, a következő módon:

Start menü / Administrative Tools / Local Security Policy, erre bejön az MMC (Microsoft Management Console), a megjelenő fában pedig az Account Policies / Password Policy-ra kattintva, jobb oldalon állítsuk át a "Password must meet complexity requirements" mezőt Disabledre. Ezek után, ha új jelszót adunk meg, már nem kell az előbb említett követelményeknek a jelszónak megfelelnie, akár lehetne "asdf" is, de persze ez éles környezetben nem ajánlott. Mivel itt most mi csak tesztelgetünk, nyugodtan átállíthatjuk, így könnyen megjegyezhető jelszóval is beléphetünk rendszerünkbe.

Tehát a belépést leegyszerűsítettük. Első belépéskor nyomban feltűnik két ablak is egymás után (Initial Configuration és Server Manager), mindkettő a szerver beállításait hivatott elősegiteni, illetve felhivni rá a figyelmünket, hogy igen kérem, ez egy szerver operációs rendszer, ezt nem illik fapadosan használni. Mivel mi most nem MS tanfolyamon vagyunk, és fapadosan szeretnénk használni, alul pipáljuk be nyugodtan a "Do not show this windows at logon" (alul) és "Do not show me this console at logon" (középen) nevű négyzeteket, majd csukjuk be az ablakokat. Persze, nyugodtan vizslassuk át ezeket az ablakokat, kezdőknek azonban csak felületes megtekintésük ajánlott, mert nem fognak érteni belőle sokmindent!

Ezzel egy igen lepusztult asztalhoz jutottunk, a menübe belenézve eléggé Vista feeling kerít hatalmába minket, ami nem véletlen! Egymással nagyon kitünően megértik egymást az újabb protokollok tekintetében, a felületük is ugyanazon új stíluson alapul, csupán alap beállításaikban térhetnek el egymástól (mármint azokban, amik mindkettőben megtalálhatók). A Vista természetesen hozható olyan állapotba, mint a mi kis fapad-GUI-s szerverünk, néhány emberke meg is fogja ezt csinálni, ugyanis ha nem használjuk az Aero nevű csodát, akkor a gépünk WDM nevű szolgáltatása jelentősen kevesebb memóriát használ. Ez lebegett a szerver programozói előtt is, éppen ezért, a WS2k8-ban nemcsakhogy nincs bekapcsolva az Aero, de valójában benne sincs! Tehát, aki ilyet tesz a gépére, ne csodálkozzon, hogy nem fogja tudni bekapcsolni rajta a csicsát, akármilyen hiperszupi videókártyája van... hát ez van, de ezek ellenére a két GUI felépitésében megyegyezik (menük elhelyezkedése és stílusa). Kicsit csökkentett mód érzésünk lehet a szerver GUI-jának láttán, de ez így természetes, egy szerver rendszeren nem célunk, hogy az ablakkezelő lényegesen több memóriát egyen meg, mint amennyit feltétlenül szükséges a megjelentéshez.

Másik lényeges eltérés: a szerver a szolgáltatások futtatására van kihegyezve, nem a felhasználói programokra. Ezt megfigyelhejtük (és átállithatjuk!) az alábbi helyen:
Kattintsunk a Start menü / Computer -re jobb egérgombbal, majd Properties, a megjelenő ablak bal oldalán Advanced system settings, Advanced fül, Performance panelen Settings gomb, majd ismét Advanced fül... és máris láthatjuk az eltérést a kliens OS-ekhez képest: itt bizony alap beállításként a az operációs rendszer a háttérszolgáltatások futását helyezi előtérbe a felhasználói programokkal szemben! Ezt nyugodtan átállíthatjuk Programs-ra... a Vistában ez az alapértelmezett.

Ugyanitt maradva, a Data Execution Prevention fülön, állítsuk át a DEP-et, ezáltal kisebb eséllyel fognak a nem rendszerprogramok is futni. Természetesen a programok egy adott része továbbra is a felügyelete alá fog tartozni, de ez a Vistában is így van. Állítsuk hát át!

A Visual Effects fülön ki-ki kedvére állítgathat, ugyanazon módon terheli a rendszerét, mint Vista esetében... na igen, a vizuális kiegészitőket hiába rakjuk maximumra, mint mondtam, a 3D-s csilivilit jelentő Aero NEM képezi a rendszer részét, ezért sose várjuk, hogy a startmenünk indítógombja kör alakú lesz, valamint a Windows+TAB bill.kombináció sem fog Flip3D-t eredményezni, bármennyire is szeretnénk. De hát ez van, ez szerver és nem kliens, nem szokott ilyenre szükség lenni megfelelő használat esetén.

Bár ezt eddig nem írtam de tény, hogy a Windows Server 2008 úgy jön elénk, mintha Service Pack 1-es lenne:

Hogy miért? A kérdés jó, a magyarázat az, hogy A Vista SP1-el 90%-ban megegyező kódbázisú a kernele. A Vista SP1 a WS2k8-al egy időben jött ki. De az lényeges, hogy a Vista kapta a szerver kernelét, és nem fordítva, ezt ne felejtsük el! Tehát, a WS2k8 kijövetelekor hatékonyabb és biztonságosabb, mint az SP1 nélküli Vistáé!

Nézzük, mi a helyzet a szolgáltatások frontján: több ponton is a logikának megfelelően épülnek fel természetesen. Van olyan ami Vistában van, de van ami nincs, és van oylan is, ami alapértelmezettként tiltva van. Nagyon egyszerű példa: Windows Audio. Feltételezhetően úgy gondolták a készítői, hogy nem elsősorban DivX AVI-kat fogunk rajta nézni, ezért alapból a Windows Audio szolgáltatás, melynek futása elengedhetetlen a hangképzéshez, manuális indításúra van állítva. Szerencsére, amint hangképzéshez szeretnénk folyamodni, felajánlja nekünk a szolgáltatás elindítását, ezt általában szeretnénk majd elfogadni, de szerencsére csak egyszer kell megtennünk.

A Media Playert ne is keressük, örüljünk, hogy van Internet Explorer :) Igaz, vele is meg fogunk szenvedni, mert kezdetben nagyon biztonságosra van állitva, minden lapot külön engedélyeznünk kell betöltésre. Valószínüleg az első fél órahasználat után az egyszerűség kedvéért telepíteni fogunk egy külső gyártós böngészőt az átállitgatások helyett (Firefox, Opera és társai).

Alapból tiltva lesz a Superfetch nevű szolgáltatás, ami többek között a legnagyobb újdonságok egyikének számított a Vista bevezetésekor, ez itt is szerepel, de alapból le van tiltva! Menjünk ide: Start menü / Administrative Tools / Services, ismét az MMC-n találjuk magunkat, csak másik snap-in-nel (beépülő modullal) felvértezve:

Azon már meg se lepődjünk, hogy a Themes, megjelenítést és csicsát müködtető szolgáltatás le van tiltva. Nyilván, aki butitja a szervert, valószinüleg nem fogja igényelni ezt sem a későbbiekben.

Az SSDP Discovery is tiltva van, nem fogja szétkürtölni magát a szerver a protokollt ismerő gépek között (pl Vista), azon kivül az Offline Files is tiltva van. Ezek bizony eltérések a Vistához képest! SSDP-t ajánlott bekapcsolni, ha helyi hálózatban használjuk a gépet.

Mint láthatjuk, sok alap beállításban eltér a két operációs renszer (Vista és WS2k8), azonban, többé kevésbé lehet őket azonos lapon említeni, már ami a megjelenést illeti, a tudásukat azonban semmi képpen. Mindkettő másra lett kitalálva, másra is használjuk őket! Játékosoknak nem ajánlott a WS2k8 telepítése! Lehet butítani a Vistát is természetesen, és valamennyire elmozdítható a két különböző operációs rendszer egymás irányába, de mindenki jobban jár, ha a használatát kielégítő operációs rendszert választ.

A végére pedig a számítógép leállítása maradt. Hát igen, egy szervert nem lehet szó nélkül lelőni, meg kell indokolnunk neki, hogy "de miért?". Ezt a leállítás gombra kattintva az alábbi ábrán látható módon számon is kéri tőlünk:

Én a Security Issue-t szoktam válaszolni, ilyenkor nem kell semmit írnunk az indoklás mezőbe (mert bizony más esetben oda is kellene, különben szürke marad az OK gomb!). Azonban, ezt a procedúrát ki is lehet iktatni (köszi lapa!), a következő módszerrel:
Start menü / Run... írjuk be: gpedit.msc
Ekkor a helyi csoportházirend beállításai tárulnak elénk. Keressük meg a Computer Configuration / Administrative templates / System -en belül a "Display Shutdown Event Tracker" nevű mezőt, és állítsuk át Disabledre.

Ezután ha kérjük a gép leállítását, nem fog megjelenni többé az indoklást kérő Shutdown ablak.