Bevezető
Bevezető
Van az úgy, hogy az ember fia szeretne okostelefont. Meg úgy is, hogy mindezt olcsón akarja megoldani. Ez a két fogalom, mármint az olcsó és az okostelefon az elmúlt években egyre közelebb került egymáshoz. Így lett belőlük az olcsó okostelefon, ami igazi piaci rést töltött be, ugyanis elég széles célcsoporttal rendelkezik.
Mint minden jó dolog, ez is először csak a tehetősebbeknek volt elérhető, majd később szépen csordogált a hétköznapi emberek közé, így van ez az okostelefonokkal, tabletekkel a mai napig.
Mai tesztünk alanya a fönti folyamat egyik végterméke, ha szabad így fogalmazni. Olcsó, hétköznapokra elegendő, kompromisszumos megoldás fiataloknak, vagy olyan embereknek, akik nem akarnak több százezres motyót a zsebükben tudni és átélni az agyérgörcs közeli állapotot, mikor az a lakásban tudtunk nélkül, némán bújócskázik.
Körülbelül ilyen és ehhez hasonló fogalmakkal tudnám jellemezni tehát a Vodafone Smart II okostelefont.
Mint azt a neve is mutatja, az SII ( :) ) a Vodafone saját nevén futó készüléke, mely a korábbi modell, a 858 utóda (ez már kész széria). Azt a Huawei gyártotta, emez pedig az Alcatel gyártósoráról gördült szinte egyenesen a virtuális asztalomra (a teszt a Napfény InterCityn íródott útban a Parlament felé).
Pár szóban ennyi, na de ez így még nem teszt, boncolgatás mód bekapcsolva.
Doboz
Doboz
Tudom, nem szokás külön oldalt szentelni csak a doboznak, de ez nem is egy szokásos cikk.
Mint említettem az előző oldalon, Vodafone néven létezik hazánkban a készülék, ez bizony visszaköszön a csomagoláson is. Ez egy aprócska fehér dobozt takar (leemelhető fedelű kivitelben), melyben a Vodafone-féle piros-fehér kombináció jelenik meg. A fedélen a készülék látható (mint az esetek 98%-ában), körötte sok-sok alkalmazás ikonja, amely bemászik a telefonba (vagy épp ki a telefonból, ez nézőpont kérdése).
A két hosszabbik oldalon a telefon oldalai láthatók (mármint képek formájában), a rövidebbek közül az egyik piros (és csak az), a másikon pedig mindenféle vonalkód van. A doboz alján a már-már hagyományőrzőnek számító fícsörfelsoroló piktogramok leledzenek, valamint egy Swype logó, erről később.
A fedelet leemelve megjelent eme remek, csevejre tervezett csecsebecse, amely egy papírtálcán pózol, amely eltávolítása után elénk bukkan a tartozékok "hada". Hát háborút nem nyerünk velük, ahhoz elég kicsi a sereg, de kis pénz, kis tartozék. Van nekünk egy, a kifizetendő összeggel harmonizáló minőségű füles (kemény, kicsit kényelmetlen, hangzásában középszerű), egy töltőfej (amin elsőként köszön vissza az Alcatel név, nem sok ilyen lesz). Ez nem a hagyományos kivitel, nem magába a fejbe kell bedugni a kábelt, hanem egy kis farokrészbe (ebbe a mondatba csak az nem képzel mást, aki nem akar). Van, aki ezt szereti, van aki nem, nekem nem volt vele bajom, láttunk már rosszabbat is.
E mellé természetesen jár még egy USB-kábel, ami számomra rövidnek bizonyult, de hála a szabványnak, olyan hosszúságúra cserélhetem le, amilyenre akarom (lehet utálni, de ez a különálló töltőfej és kábel vitathatatlan előnye, de erről nem itt írok doktori értekezést, ha nem muszáj).
Ennyi. A kézikönyvön kívül, persze. Attól függően, hogy hagyunk-e ott pár forinttal többet, színes fedlapokat is találhatunk, ami egyértelműen a fiatalokat hivatott meggyőzni arról, hogy a Smart II kell nekik. Nem titkolom, vártam volna mondjuk egy gyári microSD kártyát, mert erre nagy szükségünk lesz, erről két oldallal később, most azonban jöjjön a...
Külső
...Külső.
Na, az átlagos. Gondolhatná az ember, hogy ezzel most mindent el is mondtam, és közel jár az igazsághoz. Nem volt nagy fejtörés anno Alcateléknél, mikor erről volt szó. Végy egy átlagos okostelefonos dizájnt, és vedd föl a fizetésed, good job, Chan.
Az előlap ettől függetlenül szerintem pofás, okostelefon-fílingem van tőle, na vajh miért. Az előlap körül egy krómhatású keret fut körbe, ebből nyúlik be a diszkrétnek nem igazán mondható résnagyságú hangszóró, kosz, morzsa, figyelem! Alatta egy Vodafone logó, melléje került egy rejtőszínű fény- és közelségszenzor. Középen a kijelző.
A kijelző 3,2 hüvelykes TFT-LCD panel, melyet. 320x480 pixelre sikerült fölbontani. Ez hüvelykenként 180 pixelt eredményez. Nem retina, de amire kell, arra jó. A színekkel nincs különösebb probléma, a fényerő éjjel a minimumon is vakít, nappal sincs probléma. A betekintési szögek oldalra 160 fokosak, mint ahogy alulról is hasonló a produkció, felül viszont elég gyorsan elsötétül illetve torzul a kép, de aki így nézi a telefont az szvsz. meg is érdemli. A kijelző két pontos multi-touch, és tudomásom szerint semmilyen védőbevonat sem része, bár nálam egy fél éves készülék van, és egy karc nincs rajta.
Alul négy érintőgomb, sorrendben home, menü, vissza, keresés. A gombok rendelkeznek világítással, de elég erőtlen, pont arra jó, hogy egy sötét, másnapos reggelen úgy nagyjából megleld őket.
Oldalak. Kezdjük a jobb oldallal, az úgyis divat manapság. Találunk egy szép hosszú hangerőszabályzó gombpárost, lent egy egy nyomáspontú kameragombot (lévén, hogy nincs autofókusz). Alul van a microUSB csatlakozó, bal oldalon semmi, a tetején van egy piciny rés, mely segítségünkre van a hátlap leszedésénél, itt a jack csatlakozó, és a bekapcsoló is. Őszintén szólva, ez a baloldalt jobban kézreállna, meg (jó, tudom, nem a szegény magyarokra gondolnak, de) középiskolás ultimate szívatásunk egyike, hogy a gyanútlan diák telefonját hopp, kinyomjuk, haha, de hidd el, a hatás garantált.
Még a hátlap hátravan, (érted, hátra, haha). Számomra érthetetlen okból a hátlap két részből áll. Szívesen beszélnék azzal személyesen, aki ezt kitalálta. Az első hátlapleszedés alkalmával csak 5 percig kínlódtam, hogy most akkor minden visszamenjen a helyére. Félsikerrel. Ha a külső keret egyébként is lejön, mi a bánatért nem lehetett a két darabot egybe, na de mindegy. Érdekesség, hogy a külső keret rész gumírozott felületű, míg a középső rész nem, ezáltal valamennyire biztosabb a fogása. Az illeszkedésük, ha sikerül rendesen visszarakni, viszonylag korrekt. Ez maga a hátlap(ok) és a telefon viszonyáról kevésbé mondható el, indokolatlan nyikorgások tapasztalhatók a hétköznapi használat során is.
A hátlap egyébiránt matt, de csillogó műanyag (paradoxon, tudom, de nem tudok vele mit kezdeni, ha egyszer az). Ujjlenyomatot gyűjt, de csak éles fényben feltűnő eme tevékenysége. A hátlap alja ergonómiai csoda, ugyanis egy kis kiemelkedés található, ami egyrészt egyedi (ha azt leszámítjuk, hogy a Samsung okostelefonok 20%-a is hasonló módon "egyedi"), másrészt kényelmes. A fölső részen, egy kis koncentrikus kör-mintás szigetecskén üdül a hátlapi hangszóró, egy LED, és a hozzá tartozó kamera. Alatta egy Vodafone logó, mi más, illetve egy "with Google" felirat.
Belső
Belső
Az olcsó okostelefonok spórolása leggyakrabban a hardveren érhető tetten, itt sincs ez másként. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a processzor egy ARMv6-os, 832 MHz-en pörgő Broadcom BCM21553-as, ez leledzik a Samsung számos telefonjában is. Grafikus gyorsító van, szintén Broadcom, valamint 512 MB RAM került a kütyübe. Az egyik érthetetlen dolog a hátlapon kívül, a ROM mennyisége. A ROM mennyisége - tessék megkapaszkodni - 170 MB. Ez kevés. De olyannyira, hogy az első bekapcsolás után, miután az összes már fent levő app frissül, kb. 20 MB (!) marad, melynek következtében elkezd visítani, hogy szabadítsunk föl helyet, de izibe', mert különben még a szinkronizálás is leáll. Ez megbocsáthatatlan. Még miután be is tettem egy microSD kártyát, akkor se engedett telepíteni. Részmegoldás lehet a nem használt appok frissítésének eltávolítása, és az adott app automatikus frissítésének letiltása a Play store-ban.
A frenetikus hardvert egy 2.3.7-es Android használja ki, tehát Gingerbread (boldog karácsonyt!). Többre nem is kell számítani. Az alapsebesség egyébként a célcsoportnak tökéletes, de egyébként is. Az 5 főoldal közti váltogatás, a menüben való bóklászás teljesen kellemes sebességgel megy végbe. Egy ideig. Történt ugyanis, hogy egy hosszabb (értsd kb. 1 óra) használat után (böngészés, facebook, stb) az app drawer nem hogy akadt, konkrétan egy helyben állt, semmit nem bírtam vele kezdeni, csak újraindítani, ami megoldotta a problémát. Ezt már csak azért sem értem, mert ROM-ból még volt 30 MB, RAM-ból meg még majdnem a fele.
Bootidőt is tudok mondani, körülbelül 40 másodperc, első bekapcsoláskor ez jóval több.
Lássuk hát az alap dolgokat. Egy teljesen gyári felületet kapunk, számos előretelepített appal. Van gyári Facebook, Google+ (és Messenger), valamint Twitter is, ez a célcsoport következménye. Van fájlkezelő, LED-es lámpa, read-only OfficeSuite, valamint egy rakat csodafonos app, van egy Vodafone Data Manager - adatforgalom-figyelő, időjárás, óra, valamint ezek frissítéskezelő appja.
És van itt még valami, egy kis adalék. Emlékszünk még a Swype-logóra a doboz alján? Nos, nem véletlenül van az ott, ugyanis a Smart II alapértelmezett billentyűzete bizony Swype. Akinek tetszik, használja egészséggel, akinek nem, az visszakapcsolhatja az alap Android billentyűzetet. Nem is baj a Swype, ugyanis sokkal egyszerűbb így írni, mint az alappal, ugyanis a gombok nagyon kicsik.
Multimédia
Multimédia
A Smart II egy 3,2 megapixeles, fixfókuszos kamerával van ellátva. Ezen információk pont elegek ahhoz, hogy akinek feltett szándéka volt egy kiállítást nyitni egy puccos budai galériában az így készült képekből, azt erről lebeszéljem. Vagyis hát meg lehet próbálni. Mindenesetre elmondom, hogy a képminőség várható volt. A színek élénkek, a vonalak élesek, csak valahogy a mi szemünkkel lehet a baj. De most viccen kívül, kicsiben kifejezetten kellemes a képek minősége, aztán ha teljes méretben szeretném megnézni, rögtön látszik, hogy a képek életlenek, a dinamikatartománnyal sincs minden rendben, mert vagy nagyon sötét, vagy nagyon világos a műalkotás. Mindegy, legalább van, az áráért és a célcsoport igényeinek megfelel. Van ám azért képem mutatóba.
A képek a szegedi Nagyállomáson, valamint a Gábor Dénes-díj átadóján, a Parlamentben készültek.
A kameraszoftver is természetesen gyári, tudunk expozíciót, képminőséget, színhatást, fehéregyensúlyt, vakut bütykölni, van geotagging, illetve 2x-es zoom. Rendelkezésünkre áll fizikai kameragomb is, ennek a működése azonban teljesen random módon történik, van, mikor a gomb lenyomásával rögtön elkészül a kép, van, hogy csak miután elengedtem a gombot, vagy miután elengedem a gombot és még 3 másodperc múlva. De legalább van. LED-es villanó is a segítségünkre rohan az éjjel, de szegény egy kicsit sárga, kicsit halovány. De legalább van.
Van csudálatos zenelejátszónk is természetesen. Semmi extra, alap Android. Equalizer nuku. A hátlapi hangszóró meglepően jól szól, na, nem Dolby Surround-ról van itt szó, de az árához képest wow. Nem röcsög, tisztán szól, komolyan mondom, a basszust is egész jól hozza.
Videólejátszó, képnézegető, minden alap Android, nem lesz meglepetés. Van rádió is, természetesen csak fülessel hajlandó szólni, az állomásokat pedig egy gombnyomásra kilistázza, majdan lehet azokat kedvencelni, átnevezni. RDS van.
Videókból fogalmam sincs, milyenek futnak, ha fut a 720p, ha nem, az alacsony felbontás és a 3,2 col csak alkalmi YouTube-ozásra elég, ott viszont a HQ-t viszi simán.
Adatkommunikáció, akksi, epilógus
Adatkommunikáció, akksi, epilógus
Miután az Androidban követelmény, nem ér váratlanul a WiFi modul, amely b/g/n, tehát bárhol műkszik (sic). Ha mindenáron akarunk netezni, van UMTS, maximum 7,2 Mbps sebességgel, valamint a GSM modul négysávos. A Bluetooth A2DP-képes, és 2.1-es modul. Van hotspot funkció, tehát ha nagyon jófejek vagyunk, tudunk netet osztani. Ha akarunk.
Az akkumulátor 1150 mAh teljesítményű, nemigen vagyunk eleresztve. Az egy napot ettől függetlenül hozza, hivatalosan 300 óra készenléti, 16 óra 2G, 7,5 óra 3G hálózaton csüngés a teljesítmény, de ezek, mint úgy általában, csak tájékoztató jellegű adatok.
Ezzel el is érkeztünk a teszt végére,vés valami konklúziót kéne írnom. Nem kell félni, meg is teszem. A helyzet az, hogy amire ez a telefon ki lett találva, arra tökéletesen megfelel. Az alapkoncepció az, hogy a lehető legkisebb összegért a legszükségesebbet adjuk, hogy az Android hétköznapi használatára megfelelő legyen. Ezt teljes mértékig sikerült is megtenni. Így csináltak egy olyan telefont, ami legfeljebb 22.000 forintba kerül a Vodafone-nál, és potenciális első mobil. És még mielőtt a szúrós szakmai szemmel olvasó, négymagos processzorokon szocializálódott közönség (és ezt ne tessék lenézésnek venni) helyből leszólná, hogy ez lassú/gyenge kijelzőjű/nem fut rajta a GTA/vanennéljobbkínából (megfelelő rész aláhúzandó), a készülék főleg fiataloknak készült, akiknek teljesen megfelelő a teljesítmény, és akik akár a zsebpénzükből is meg tudják venni, vagy esetleg karácsonyra/szülinapra/ballagásra ezt kérhetik, és a szülőket sem terheli meg.
Mindent összevetve, az összeszerelési minőség, a hardveres/szoftveres oldal, és a célcsoport igényeit összevetvén, a hibák függvényében a Vodafone Smart II tőlem 10-ből 7 pontot kap.
