-középpont? Mélypont!
A szarukeretes szemüvegű férfi
Bevallom, eddigi rövid életem során még sosem tekintettem meg három dimenziós filmet. Egyáltalán, mi az, hogy három dimenziós?! Utánanézve, a technológia különböző formákban már régóta létezik. Eredetileg színszűrős elven, hát ez most polarizációs.
Szóval, a moziba menet kaptunk egy szép nagy fekete szemüveget, ami normál körülmények között épp csak kicsit elsötétíti a környezetet, mást nem csinál. Azokra a régi SZTK-s szemüvegekre emlékeztet. Egyébként csak azért ilyen nagy, hogy normál szemüveget is fel lehessen venni alá. (természetesen hátrányban vannak az alapból SZTK-s szemüveget viselők, de talán nemzetközi szemléletben annyira nincsenek sokan :-) )
Lassan a film is elkezdődött.
"Ez tényleg háromdés!"
Az élmény tényleg elképesztő. Az egész film megelevenedik, minden kis elemnek látni a távolságát, a vászon megszűnik létezni. Előtte és mögötte is folyik az élet, a szállingózó pelyhecskék ráhullanak az előttünk ülő fejére, amikor egy hal ugrik a kamerába, mindenki elkapja a fejét.
Nekem mondjuk úgy tűnt, hogy ez nem igazi 3D. Mintha csak rétegek lettek volna, meg akkor volt "nagyon térbeli", amikor olyanra csinálták meg. Talán tévedek, de attól még nagyon szép az egész!
Látszik, hogy a filmet így készítették el. Sokat használt trükk, hogy valami belerepül a kamerába, és ilyenkor az ember reflexszerűen elfordítja a fejét vagy becsukja a szemét.
Mindez a jó kis térhangzással vegyítve szuper, érezni, hogy ez a jövő, amikor minden moziban háromdimenziós filmeket nézhetünk majd. Talán a technikai fejlettség miatt, talán szándékosan szerintem jó ideig nem lesz elérhető az otthoni 3D, és így lesz a mozinak egy jó pontja a filmletöltésekkel szemben. Én eddig is szerettem moziba menni az élmény miatt, de ha egy film még "háromdés" is...
Captain 3D
Végszó
"Hiszen a filmről még nem is beszéltél!"-teheted fel a kérdést.
Én is kérdezek: milyen film?
Én úgy tudom, hogy a filmek eredetileg a színpadi drámákból fejlődnek ki. Vannak bennük szereplők, konfliktus, cselekmény, meg ilyenek.
Ebben ilyen nincs. Van kérem szépen három főszereplő, aki a föld alatt megy, vannak ilyen kis kalandszeletek, hajóznak, futnak, satöbbi, de igazi cselekmény nincs. Elsül pár suta poén, de jellemeket már nem találni. Ebből következik, hogy konfliktus sincs igazán. A legerősebb érzelem a filmben, hogy egy srác siratja a vagy tíz éve elvesztett apját. Igazából végig olyan érzésem volt, hogy ezt már láttam valahol, aztán beugrott: ez az egész egy számítógépes platformjáték szintjén áll.
Hívd virtuális vidámparknak. Nevezd "az év háromdimenziós élményének". De a film szót nem szeretném meghallani, aki pedig az eredeti Verne könyvet szeretné megfilmesítve látni, messze kerülje el a filmszínházakat.
Ettől függetlenül persze látványos, a maga módján szép (azért láttam már szebb számítógépes grafikát és művészibb kidolgozást is), és természetesen modern társadalmunk igényeinek megfelelően abszolút könnyen fogyasztható, azonnali élményt jelent. A gyerekek imádni fogják. Én egyszer fizettem érte, nem is keveset, de még egyszer, ha nekem fizetnek se nézném meg.
Mindegy, eljön majd a nap, amikor az év, évtized filmjeit is már térben nézhetjük meg. Ez meg étvágygerjesztőnek elmegy.
