Előző két elbeszélésem után álljon itt három eset:

1.

24 éves, megfelelő magas, megfelelő tömegű, képen megfelelő fejű lány írta, hogy ismerkedne. Mondom, hogy nosza, akkor írkáljunk és úgy is lett. Két írkálás után már a találkozást sürgette, hát nem ellenkeztem, go.

Lezajlott a meeting, persze nem 24, hanem 28, a tömeg is többnek tűnt a megadottnál, de valóban jó megjelenésű leányzó volt. Fejében viszont tátongott az üresség, arcmodell a lelkem, és csak az volt a téma, hogy a kollegák közül ki pornózott eddig és ki nem. Ő persze nem, hát nyilván.

Na jó, úrigyerek udvarias, kapott enni, aztán hazavittem, hogy békében elváljunk, mikor is megcsókolt. Öhhe, húha, hát ömm, nos, nézd, nagyon kellemes társaság vagy, vonzó is, meg minden, de azt hiszem, hogy nincs közös platform... mondtam volna, de közbevágott.

Csacsi vagy, mondta. (Csacsi? Ez melyik pornófilmből van?) Nekem csak kell valaki, aki néha feljön hozzám és lefekszem vele. Komolyan? Hát, végülis...

Na, nem. Soha többet. Én még ilyen ótvar néhány órát sem előtte, sem utána nem éltem meg. Pedig tehetséges leányzó volt, de mintha beszippantott volna egy légüres tér egy belvárosi, udvari lakás galériáján, műnyögések és ütemes rázkódások között, miközben 32 centis tévéből szobaantennán szólt a Napló, benne az igéző Sváby András. Egy hely, ahová nem voltam való, semmiféle értelemben.

Békében váltunk el. És gyorsan.

2.

Volt kép róla, de nem tetszett. A szöveg viszont jó volt, stílus, cinizmus, önirónia. Amit szeretek. Velős és magvas levelezés indult, egy-egy mondatokat dobáltunk egymásnak, a másik alázása és megnevettetése egyszerre volt cél. Járt az agyam, élveztem ám nagyon.

Vagy egy hónapig. Aztán cseréltünk telefonszámot. Beszéltünk, sokat, a képek már nem számítottak, meg akartam ismerni ezt az EMBERt, nem feltétlenül a nőt. Irdatlan nehéz volt leszervezni, én is csoffadt sokat dolgozom, de ez a csaj még rajtam is túltett. De sikerült.

Tökéletes volt. A képek a feledésbe merültek, szar volt a fotós, béna a megvilágítás, rossz a szög, vagy ezek egyszerre, mind, de ez a lány tüneményes volt. Nem, nem az a klasszikus fajta szépség, hanem egyszeri és megismételhetetlen. És igen, az agya élőben is szórta az okosságot, változatos volt, ahogyan kell, maró gúny és szívből jövő kedvesség között minden síkon tudott velem együtt mozogni, de az is lehet, hogy ő mozgatott engem, nem számít.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy megbékéljek azzal a gondolattal, hogy right: vele esetleg lehetne együtt, komolyabban is. És nem kellett hozzá sok idő, hogy a gondolatot tett kövesse, egyik reggel arra ébredtem, hogy kávét főz.

Azóta nem láttam.

Még aznap közölte MSN-en(!), hogy mást szeret és bocs. Épp időben.

3.

Kép nélküli reg volt. Talán az egyik legfrappánsabb szöveggel, amit valaha olvastam. Írtam. Visszaírt egy mondatot. Nem adtam fel, megint kapott egy hosszút. Na, arra már reagált.

Sok-sok levél ment ide-oda, aztán kiderült, hogy kapcsolatban van. Sosem mondta, hogy nem, de egy kicsit mellbevágott. Sem a nevét, sem az e-mail címét, sem a telefonszámát nem tudtam, kép sem volt. Aztán egyik este egyszerre voltunk online ð go chat.

Hát 10 perc alatt elküldtük egymást az anyánkba. Szép kör volt, de azt mondta, hogy ezek után muszáj találkoznunk, mert ezt kevesen képesek belőle kihozni.

Meg is történt a nagy esemény, elképesztően jó csaj volt. Ott már nem volt anyázás, csak szenvedélyes viták az élet kérdéseiről, meg úgy általában mindenről.

Fél évig jártam a nyakára, haverként kezelt. Aztán egy zűrős éjszakán, a Zöld Pardonban összejöttünk. Jó hely az ilyesmire, mi? Másnap az egészet visszacsinálta. De egy hét múlva megint. Akkor közölte, hogy ő egy férfifaló, kiszipolyozó, elkényeztetett picsa, úgyhogy ne számítsak semmire.

Két évig jártunk.

Egyik éjjel felkelt, azt mondta, hogy elmúlt, és hívott egy taxit. Maradt némi hely utána bennem. Viszont azóta hiszem, hogy van olyan lány, aki intelligens, szép, ambíciózus és szerethető is egyszerre.