Nos, miután az ember bejut a gyártási területre és sikeresen ''levizsgáztatta'' a sarokpántját, elcsoszoghat szépen a gyártósorok elejére és ott megvárhatja, amig az előző műszak el nem sprintel haza.

Igen, sprintel, mert a kijáratnál a fémdetektoros kapu és a személyi fémkeresőbotos (?) átvizsgálás miatt hihetetlenül lassan lehet elhagyni a gyártási zónát. Pont emiatt, mindenki (16-99 évesig) szalad - ki-ki a képességeihez mérten - hogy hamar kijuthasson.
Miután az előző műszak sikeresen eltakarodott és a műszakvezető is beosztja az embereket, végre elkezdődhet a munka!

Mondanom sem kell, rengeteg a diákmunkás. Bár én is úgyhittem, hogy egy ilyen helyre többnyire majd csak az erősebb nem fog jelentkezni, nagyot tévedtem. Rengeteg ''hölgy'' képviselte a gyengébbik nemet, s tekintettel fizikai teljesítőképességükre, ők kapják a winchestercsavarozás, matricázás, hűtőblokk beszerelés igen-igen felelősségteljes feladatát.

Engem pedig szépen beállítottak sorkezdőnek. Ez az a munka, amit mindenki kerül - ha csak teheti - mint a pestist. A feladat önmagában roppant egyszerű: az ember háta mögé elhelyezett hatalmas dobozból kivenni a polifoam-szerű csomagolásba burkolt házat, kibontani, felnyitni, külön tálcára az oldallapot, előlapot, SATA kábelt és egyéb mobil dolgot, s egy másik tálcára az immáron alaplapbehelyezésre alkalmas házat.

Mindez persze leírva tényleg nem tűnik nehéznek, s ha az ember belejön, a valóságban sem túl megerőltető. A gond csak az, hogy az összes többi művelethez képest ez a leg időigényesebb. Tehát akármennyire is igyekszik a sorkezdő, az alaplapos pillanatok alatt lepasszolja a gépet és máris egy darabon üres lesz a sor.

Hányszor hallottam ezt: ''Siessé', mer' üres a sor!!!''

Én persze sietek, ahogy tőlem telik, számtalanszor el is vágtam az ujjam vagy a kezem a nagy kapkodásban. (Merthogy a gép belsejének lemezeit mintha direkt kisorjáznák...) De akkor sem ment elég gyorsan.

De (legyek boldog!) kaptam segítséget. Aki egy nagyothalló fiatal srác volt. Felzselézett haj, félkilós ezüst fux... Diák volt ő is. Gondoltam, a hangulat oldásaképp feldobok valami témát, hogy legalább annak az illúzióját keltsem, hogy gyorsabban telik az idő ha beszélgetünk.
Meddő próbálkozás volt. Szegény csávó a fogyatékossága miatt csak azt hallotta meg, ha már tényleg nagyon kiabálok, vagy ha vele szemben állva, szépen artikulálva, emelt hangon beszélek hozzá. Mivel az előbbi eléggé necces volt, mivel a sorvezető pár perc után megjelt és a fejemhez vágta, hogy nem trécselni vettek fel, az utóbbi pedig főleg a munka rovására ment volna. Szóval maradt a néma csendben való igahúzás. Egyébként egy ilyen üres ház kb. 6-7kg körül van. Nem nehéz. Az első 100 tényleg nem az. De amikor az ember már a háromszázadikat emeli ki a dobozból...