Egy mobiltelefontól az alaprendeltetésén kívül mindössze azt várom még el, hogy wap-on keresztül lekérdezhessek vele egy e-mail fiókot. Jó-jó, az sem katasztrófa, ha képes normális csengőhangot hallatni. Céges telefont magán célra nem használok, ilyenformán lefektettem egy alapelvet: drága mobilt soha!

Hosszú évek óta a „P” szolgáltatóhoz kötődöm. Néhány hónapja érkezett tőlük egy levél, amelyben arról áradoznak, hogy mennyire jó, régi, megbízható ügyfél vagyok. Fel is ajánlottak néhány készüléket olcsóé’. Természetesen hízott a májam, már szinte láttam magam, amint nem kell „csoffadt” 6030-asomat zacskóba rejtve telefonálnom.
Egyetlen apróságra lettem figyelmes: ha új ügyfélként szerződöm, még annyit sem kell fizetnem. Hogy is működik ez, kell a régi ügyfél, de annyira még sem fontos? Gerincem azon mód szálfává egyenesedett és dacosan horkantottam a kezemben lévő papírnak nemet.

Sokat látott öreg Nokiám azonban hétről hétre egyre amortizálódott. Az aerodinamikai szempontok nem játszottak meghatározó szerepet a fejlesztésben, ezért csúnya nagy ütődésekkel tudott földet érni rövid repülést követően. Meg is horpadt szegény itt is – ott is. Az sem vált előnyére, hogy nadrágzsebem mélyét a kulcscsomómmal kellett megosztania.

Nyár közepére kezdett tarthatatlanná válni a helyzet. Egyre többet nézegettem a kapható készülékeket, egyre kedvesebb lett számomra a „T” szolgáltatónál elérhető V3xx. Ez aztán fém burkolatú, tán még a soron következő 2-3 világháborút is kibírja!
Korábban többször volt alkalmam számváltozással kapcsolatos nehézségeket megélni, így ezúttal kívánatosnak tartottam magam ezektől megkímélni. Kézenfekvő alternatívát kínált a számhordozás. Mivel a praktikus megoldások embere vagyok, eldöntöttem, hogy mindent neten intézek, egyébként is csak webshopon keresztül kapható ez a telefon. Elvégre a XXI. századot írjuk!

„T” szolgáltató netes felülete igazán felhasználó barát, magától értetődő egyszerűséggel lehetett a regisztrációtól kezdve a készülék kiválasztásán át a számhordozásig eljutni.

Örülés No I.

Az első kavics ekkor került a gépezetbe: el kell ballagjak valamelyik üzletbe, hogy a számhordozást hivatalossá tegyem. A választásom az egyik bevásárló központban berendezkedett boltra esett.

Előadom szándékomat az ott tartózkodó hölgyeknek. Az értelem fényesen fellobbanó, lobogó lángjával komoly tüzeket lehetett volna gyújtani. Az gyorsan kiderült, hogy olyan megoldás, amit szeretnék keresztül vinni, nem létezik – szerintük. A konszenzus hamar megszületett, saját mentális egészségem megőrzése érdekében gyorsan tovább is álltam. Egy órán belül már a helyi ügyfélszolgálatnál magyarázhattam jövetelem célját. Mintegy 45 percnyi telefonálgatás és billentyűzet gyilkolászás után kedves ügyintézőm arcát már nem felhőzték súlyos gondok. Megtalálta a megoldást! Kaptam is néhány papírt rögvest, mely szerint én itt most jól kezdeményeztem a számhordozást „P”-től „T”-hez.

Örülés No II.

Teltek a napok, nézegettem a netes felületet, amely naponta új, egyre távolabbi időpontot generált a készülék kiszállítására. Azt csak mérsékelten találtam gyanúsnak, hogy minden alkalommal olvashattam az alábbi kitételt: „Amennyiben a számhordozási nyilatkozatot a holnapi nap folyamán valamelyik üzletünkben aláírja, és a szerződéskötéshez szükséges feltételek teljesülnek…” Az is feltűnt, hogy a rendelés állapota mit sem változott az első nap óta: „Személyes megjelenésre, nyilatkozatra vár.”
Néhány nap múltán SMS-t kaptam, mely szerint számhordozási kérelmemet elutasították. Nem estem kétségbe, írtam „T” szolgáltatónak, hogy ez van, a rendelésemet továbbra is fenntartom, adjanak ki új számot. Ez csak kevéssé hatotta meg őket, mivel a rendelés státusza nem változott. Akár ne is írtam volna.

Ismét eltelt pár nap, levelet kaptam. Kiderült, hogy tényleg elutasítottak, de ne aggódjak, menjek be „P” szolgáltatóhoz „adategyeztetni”. Sietve fordultam be hozzájuk. Gyorsan lezajlott a folyamat, megengedték, hogy elhagyjam őket.

Vissza „T” szolgáltatóhoz. A kedves hölgy már ismerősként üdvözölt, mintegy fél óra múltán kezembe is kaptam az újabb papírokat, hogy most-már-aztán-tényleg áthordoznak, még a számhordozási időablakot is meghatározták.

Örülés No III.

Ahogy teltek a napok, mind nagyobb teherrel telepedett rám az aggodalom súlya. „T” szolgáltatónál ugyanis valahányszor megnéztem a rendelésem állapotát, minduntalan a megszokott információ fogadott. Menjek be – majd szállítják, mintegy 10-12 nap múlva.

Ahogy az már gyanítható volt, nem is történt semmi. Lejárt a számhordozási engedély, a futár nem jelentkezett. „T” szolgáltató hallgat, nem érdemesít a tájékoztatásra. Lemondási-, módosítási opció nincs, üzenetet lehet írni, de azt már hasztalan próbáltam korábban. Ekkor úgy határoztam, hogy nem kívánok náluk pályafutást kezdeni. Nekik erről nem szóltam, talán feltűnik valamikor. Azóta a készülék is kifutott, nem rendelhető. Halovány reménysugárként kapaszkodom abba, hogy a 2015-ös nagy leltárnál találnak egy eldugott, egér rágta Moto-t, és legott elküldik nekem.

Egyébként meg „P” szolgáltató webshopjából rendeltem egy Samu L700-at nevetséges összegért. Ja, és megmaradt a számom is.

Örülés No IV, boldogság No I.

Tanulság: a XXI. század elkezdődött ugyan, de az erről szóló tértivevényes értesítést nem sikerült mindenütt kézbesíteni.