Manapság sokan használják telefonjukat zenehallgatásra, nemrég én is úgy gondoltam csatlakozom hozzájuk. A 2Gb-os memória modulok ára mostanában elégé lement, ezért beruháztam egybe. Persze nem csak a méret a lényeg, hanem a hangminőség is, ezért vettem egy HPM-70 típusú fülhallgatót. Mivel a készülék egy D750i, ami fogjuk rá, nagyjából alkalmas zenehallgatásra, gondoltam nem lesz gond vele, 1-2 apróbb hibától eltekintve teljesítette elvárásaimat.


A híres agybadugós füllhalgató


Először is persze a zenéket kezdtem rámásolni a telefonra, a sebesség 25-35 kb/s körül alakult. A lejátszási listák készítése ebben az esetben meglepően hasznos volt. A nagyjából 200 szám egy helyre besűrítve elégé kaotikus helyzetet eredményezet, viszont szépen csoportosítva előadókra, és afféle top10 és top20 listákra már áttekinthető volt.




A fülhallgató meglepően jól szolt, bár kicsit halk volt. Viszont ötletes az a lehetőség, hogy a fülhallgató felső hangszórós részét le lehet csatolni, és így akár számítógépes hangfalakat is rá lehet kötni, vagy ha elromlik esetleg eltűnik az eredeti felső rész könnyen lehet helyettesíteni.
Mivel még maradt nagyjából 800Mb, elkezdtem videókat rámásolgatni, 176*144 felbontású videókat tettem rá, 3gp formátumban. A kép nagyobb robbanásoknál bekockázódott, ezért hagytam az akciófilmeket és áttértem a nyugisabb filmekre, mint pl a Sout Parkra, ezek még teljes képernyőn sem kockáztak be.
Az akkumulátor viszont nem szerepelt túl fényesen, videózással 1 napig használtam, és az akkumulátor 38%-ra esett le. Sima zenehallgatással 2 napig bírja.

Végítélet:A memóriakártya 13 ezer, a fülhallgató 2 ezer (félre árazták az üzletben, biztos eredeti termék) ez így 15 ezer, ennyiért egy 1 Gb-os MP3 lejátszót kaptam volna.
Nehéz eldönteni hogy melyik a jobb választás, de én mégis azt hiszem jól döntöttem amikor külön MP3 lejátszó helyett inkább a telefonomat újítottam.