RC autós blog – felvezető

A vas kiválasztása

Mindig is érdekeltek a rádió távirányításos autómodellek. Normális ember az ilyen jellegű vonzalmát legkésőbb valamikor a tini korban kinövi, nekem is sikerült, de aztán pár éve újra előjött, most meg úgy adta az élet, hogy lett is rá elég időm, szóval belevetem magam. Jelenleg eléggé nulla közeli tudással bírok a témával kapcsolatban, kíváncsi vagyok, idővel meddig jutok el, igyekszem összeírni ide – nem csak magamnak – a benyomásokat, élményeket, tapasztalatokat.

Ez egész úgy két éve egy 1:18-as méretarányú (a valós méret 18-szoros kicsinyítése) Maverick Atommal kezdődött. Ez talán a legolcsóbb és legegyszerűbb, már tisztességesnek nevezhető autócska, fix négy kerék hajtással, független kerékfelfüggesztésekkel, állítható lengéscsillapítókkal, FM rádiós készlettel. Írtam róla egy részletesebb bemutatót, akit esetleg érdekel.

Amire rájöttem vele kapcsolatban, hogy a 1:18-as méretarány bizony kevés, ha nem elég lelkes az ember, hamar rá fog unni. Annyira kicsi az autó hasmagassága (kb. másfél centi), hogy nem igazán való terepre, durvább aszfalton, döngölt földúton viszont egésze nagy móka. Az elektromos motor jó lesz nekem, nem sok ingerenciát érzek a benzines szervizelésére, beállítására, hallgatására. Abban is biztos vagyok, hogy kihúzhatós, letörős, szemkibökős FM rádiós távirányítót soha többet nem akarok kézbe fogni. Az is szinte biztossá vált számomra, hogy ez az RC autós téma pontosan olyan, mint bármi más szórakozás. A maximális móka 80%-át elég olcsón össze lehet hozni, de a maradék 20%-nak már erősen megkérik az árát. Egy ismerősnek volt az Atomhoz hasonló (1:16) méretarányú Kyosho Mini Infernoja, ami az Atomnak több mint a duplájába került. Szó mi szó, szebben lehetett vele az íveket rajzolni, de távolról sem volt kétszer akkora móka hajtani.

Hirdetés

Ezen tapasztalatok alapján választottam a második – jelenlegi – autómat, ami hosszas hezitálás után újra nem egy igazán márkás, hanem csak egy Maverick lett, eggyel nagyobb, 1:10 méretarányban. Sokat vacilláltam azon, hogy milyen felépítésűt válasszak. Végül az XB (egyes márkáknál BX) vagyis buggy mellett döntöttem. Ez elsősorban rendesen megcsinált pályára való, mert a legkisebb a hasmagassága, cserébe a leggyorsabb szokott lenni. Csak úgy csapatni az XT, vagyis truggy (kisteherautó) sokkal jobb, mert nagyobb, ballonos kerekei vannak, az MT vagyis monster truck meg szerintem átverés, mert hiába tűnik nagyobbnak, látványosabbnak, a truggy többnyire jobb terepen. Lényegében ezek a variációk csak annyiban különböznek, hogy más – alacsonyabb, magasabb – a futóművük és a kerekük, a hajtásláncuk rendszerint azonos. Ha túl laposnak találom a buggy-t, vehetek rá truggy kerekeket (esetleg futóművet) és máris kapok további másfél centit a 2,6 centis hasmagassághoz.

Ugyanaz az alap, csak a futómű és a kerekek különböznek

Világos volt az is, hogy kevésbé sérülékeny, kis antennás, a Wi-Fi-hez hasonlóan 2,4 GHz-es rádiós egységet veszek. A kevesebb törés mellett azért is jobb ez, mert nem akadnak össze a frekvenciák más autókkal úgy, mint az FM rádiós modelleknél amik 27 MHz környékén dolgoznak. Még egy komoly kérdést kellett eldöntenem, hogy akarok-e lényegesen drágább kefe nélküli (brushless) motort, vagy beérem a hagyományossal.

Végül a pénztárca döntött, így lett a sima, kefés verzió, tehát a Maverick Strada XB Evo, ami 35 000 forint körüli árával a kategória legolcsóbbja, a brushless motorosért közel 30 000 forinttal többet kértek. Szóba került még az LRP Blast S10 BX, ami nagyjából 10 000 forinttal drágább az olcsóbb Mavericknél, nevesebb, kicsit komolyabb, de szerintem ronda :) Már rajta volt az egérkurzorom a megvásárlás gombon, de végül a külseje miatt lett a Maverick – ugye milyen marha vagyok?

Nézegettem más gyártók 1:10-es buggy-jait is, mind közül a brushless, vörös Maverick jön be a legjobban. Még jó, hogy az egyébként szintén nem kutya kékemre minden további nélkül rá lehet tenni. Nagy örömömre az is kiderült, hogy kb. az LRP Blast S10 stabilizátora (anti-roll bar) passzol a Stradara, bár egyelőre nélküle akarom megismerni, hogy lássam, ez a kétszer 1500 forintos tuning mennyit javít majd a menetképességein. Írok majd külön a Maverick Strada XB EVO-ról is egy bemutatót.

Első méterek

Most ott tartok, hogy az alapmodellel voltam kinn párszor. Ezzel már nagyon nem lehet benn menni, mert több mint másfél kilós, elég szépen le lehet vele zúzni a bútort vagy akár saját magadat is. Nem szabad úgy viccelni, emberek, állatok közelében rohangálni vele, mint a kis Atommal, tényleg veszélyes! Sebesség kapcsán szerintem nem gyorsabb az alap Strada az Atomom végleges állapotánál (a nagy kerekekkel), de az alap Atomot asszem veri. Elajándékoztam a kicsikét, mielőtt a Stradat megvettem, szóval nem tudom összemérni őket.

Mindenesetre ez az alap Strada EVO sem túl gyors úgy óránként 20-30 km között lehet a végsebessége, kiváló első, tanuló autó lehet akárkinek. Szerintem erre a célra jobb a kis Atomnál, mert messze jobban állítható a futóműve, nagyobb a hasmagassága, nagyobb a szervo kitérése (fordulékonyabb) és sokkal komolyabb cuccnak látszik. Nem röhögnek majd körbe vele, mint az Atommal tették :) Persze, amint beindult a kicsike, azért elég sok röhögő meglepődött.

Eddig főleg műúton (aszfalt, beton) mentem vele, egy kicsit földúton (ott volt a legjobb eddig) és ma laza, kavicsos, valami fekete, salakszerűvel felszórton is kipróbáltam, ami nagyon porolt, és a felnibe időnként beleragadó kövek blokkolták az egyik kereket. Naná, hogy ez mindig legalább 30-40 méterre tőlem történt, szóval gyalogolhattam a nyomorult után. A következő napokban szétnézek, kerítek valami rendes terepet, ahol dombok is vannak. Nagy szívfájdalmam, hogy ezzel az alap motorral a fű eléggé megfogja, szóval abban hamar vége az akkunak.

A gyári 1800 mAh-s úgy 10-15 percre elég, tereptől függően, van még két csökkent képességű 1600-asom, amiket még anno tévedésből vettem az Atomhoz, mert a képen úgy nézett ki, hogy a kicsi 1:18-as autókhoz való. Hát nem, normál – nagy – méretű, szóval most használom őket. Azokkal egyelőre csak 5-6 percet lehet menni, de szerintem így pár merítés, töltés után határozottan javultak. Már a töltő sem áll meg velük olyan gyakran fals maximum telítettséget jelezve, legutóbb egyből 1400-1500 beléjük ment, de azért még rátoltam 200 mAh-t, nem tudom, hogy ezt a rátöltést szabad-e csinálni a Ni-MH akkukra, de annyira nem érdekel, mert már úton vannak a Lítium-polimeres négyezresek Kínából. Írok majd a pótalkatrészek, gyártók, árak viszonyáról – elég érdekes témának bizonyult számomra.

Egyelőre egyetlen nagyobb sokkhatás volt, természetesen akkor is nő „ült” a volánnál. Húgom természetesen eltalálta az egyetlen közelben lévő pocsolyát, szépen eláztatva a gépet. A vázául szolgáló teknő alján szépen úszkált a trutyi, jutott a vevő csatlakozóira és a többi elektronikus részre is, de ment szépen tovább az autó – egy darabig. Utána elveszítette a távirányítót, de hála istennek csak újra párosítani kellett őket, most már minden megy szépen. Azért ha lehet, nem célszerű megfürdetni a mezei RC autókat. Vannak viszont kimondottan vízálló modellek is.

Szerintem most az elsődleges feladat egy jó terep kerítése lesz, ahol alaposan meg tudom tanulni az autó irányítását. Hatalmas parkoló akad, csináltam bójákat is (a PH-s fotózáshoz használt háttérből, hehe), még valami földutat kell találni, minél nagyobb dombokkal.

Azóta történt