Nyári este van, kicsit már hűvösödik, de a föld és a falak még sugározzák a nap melegét.
Kimerülten érek haza, nem is fizikai fáradtság ez, csak kicsit felőrölt folyamatos koncentráció, meg ez a fülledt meleg. És még nincs is vége ennek a napnak.
Meglátom őt, ki tudja, mióta vár rám. Először elmegyek mellette, de aztán visszanézek, fáradtnak látszik ő is, ahogy a falhoz dől, de ez csak álca, érzem benne a feszülő energiát. Mozdulatlan, de engem néz. Ő persze már tudja, mit akar, erre született, én még bizonytalan vagyok. Pedig nem ez az első, már számtalanszor csináltuk. Tudja, hogy nem hiába szuggerál, lassan megértem, mit szeretne, elfordulok, hogy ne lássa az arcomon a kaján vigyort. Ledobom a cuccom, felnyúlok a polcra a "felszerelésért", első a biztonság, ugye. Elég, ha csak rajtam van, úgyis nekem kell vigyázni mindkettőnkre. Végigsimítok rajta, ez még csak tapogatózás, de aztán ösztönösen jönnek a mozdulatok, néhány érintés kell csak a megfelelő helyeken, hogy finom remegés fusson végig a testén, érzem, hogy teljesen életre kelt. Még álmos egy kicsit, lassabban reagál, de csak néhány perc, és tűzforró lesz, minden apró mozdulatomra azonnal válaszol...
Nekem is kell egy kis idő, hogy tökéletes legyen az összhang, újnak tűnik minden, sokáig hűtlen voltam, de nem szól, ha nem megy minden úgy, mint régen, csak megértően dorombol. Sokat látott már, nem én vagyok neki az első, persze, hogy nem, hiszen tíz évvel idősebb nálam, de mellettem újra fiatalnak érezheti magát, meg is látszik rajta a törődés.
Már egy test vagyunk, követjük egymás mozdulatait, eltűnnek a falak, elmosódik minden, ami közel van, ő pedig egyre forróbb, egyre jobban belejön, erősen kell tartanom, átfogom a lábammal is, szorítom a derekát; de azért elfogadja, hogy én vagyok a főnök, én vagyok felül, sohasem tiltakozik, most sem. Érzem a belőle áradó forróságot, a ritmusát, tudom, hogy most érzi magát a lehető legjobban.
De - sajnos - hirtelen eljutunk a célunkhoz, lassul minden, szétesik a mozgás, esetlenek vagyunk, elmúlt a pillanat. Jólesik egy lélegzetnyi mozdulatlanság, ő még remeg egy kicsit, a belőle áradó fáradt izzás tovább tüzeli körülöttünk az amúgy is forró levegőt. Most már tényleg kezd nagyon elegem lenni a kánikulából. De azért mosolygok, megsimogatom, és kihúzom a kulcsot.
Puha lánykéz nyúl az állam alá, kioldja és lehúzza a sisakot (hhhh, a fülem!), kapok egy puszit, és már ül is fel mögém, kezembe nyomja a másik fejvédőt, ha ketten vagyunk, az enyém az idétlenebb sisak.
- Késtél.
Makogok valami bocsánatkérés-félét, berúgom a gépet, a lány pedig megpaskolja a sisakot a fejemen, jelezve, hogy indulhatunk. (Erről le kellene szoktatnom, vagy venni egy olyan sisakot, ami nem visszhangzik fél percig.) A járgány most nem dorombol, úgy látszik, megsértődött, vagy mi. De azért teszi a dolgát, pár másodperc, és újra hűt a szél. Nem is árt, alattam is, mögöttem is egy meleg test, a hátamon csorgott már az izzadság. Elmarad mögöttünk a város, négyesben szinte megszűnik a motor hangja, hallani vélem, ahogy a váltó keveri az olajat. Mellettünk autók húznak el, de nem sietünk, a mutató valahol a 100-as alatt táncol, tehát 85 körül mehetünk, az öreg hölgynek így, 35 év után, két személlyel már nem szokott ínyére lenni a száguldozás, hamar túlmelegszik, és olyankor nem barátságos.
Lassan esteledik, az aszfalt már csak ott sugározza a meleget, ahol egész délután sütötte a nap, az árnyékos részeken áthaladva már egy kis hűvös erdőillat is bekúszik a sisak alá.
Hazaérünk, a lány lecibálja a fejéről a sisakot, nagyot fúj, és gyorsan elkezdi lefejteni magáról a bőrt (mármint a ruhát). Aha, szóval nem csak nekem volt melegem. A gépet a helyére tolom, aztán bemegyek, és lerogyok az első fotelba. Hulla fáradt vagyok, lehet temetni. A lány persze üde és friss, látja szomorú állapotomat, ezért amikor elmegy előttem, kapok egy együttérző csókot. (Hogyan csinálja, hogy ebben a pokolban is hűvös a szája?) Aztán meglátja magát a szekrény tükrében, és elkezdi megigazítani a haját, majd így szól:
- A motorozás tényleg olyan, mint a szex.
Kezdek odafülelni.
- Amennyiben? - kérdem.
- Megizzaszt, és összekuszálja a hajam.

Most vagy rátapintott a lényegre, vagy csapnivaló vagyok az ágyban.