Poirot-képző tanfolyam a családunkban

Előre bocsátom, hogy ez nem megtörtént eset, de a valóságon alapul, kicsit tupírozva, koncentrálva. Aki nem tudná, Poirot egy belga detektív. Hogy lesz valakiből detektív? A recept:
- Végy egy darab kislányt.
- Tégy mellé egy szerető anyukát, aki mindent megtesz gyermekéért, aki ezt persze ki is használja.
- Tartsd őket együtt kb. 16 évig.
- Miután a kiscsaj már azt hiszi, hogy minden és mindenki érte van; neki minden alanyi jogon jár; megtanulta, hogy az étel mekkdonácos zacskóban a gyorsétteremben keletkezik, vagy a teszkó polcain materializálódik a semmiből, ezért a végletekig pacifistává válva megveti az agressziót és a mezőgazdaságot, állattenyésztést úgy általában véve; mikor tisztában van azzal is, hogy az információ forrása a vívatévé, az ertéelklub reklámblokkja és az emesen a neten; tudja már azt is, hogy a loreált megérdemli, a fruktíz stílust ad és különben is, neki mindenből a legjobb (=legdrágább) kell, mert ő különleges és kényezteti magát; a pénz van, mert az adott (más adja); ismerősöknek, barátoknak ajándékot kell venni minden alkalomra, hiszen ő gavallér és tartja a lépést a leggazdagabbakkal is; úgy véli, hogy a randik, barátokkal találkozások logisztikai bonyolítása nem képezi a jeles események részét, azaz hozni-vinni kell; haja állaga, szépségre való törekvése, tisztálkodása minden időt és anyagi ádozatot megér, mivel párizsi hilton, krisztina üreginyúl és kajla manó énekesnők is emiatt lettek sztárok, tehát ezek a legfontosabb értékek az életben, sőt, befektetésnek számítanak; és végül, de nem utolsó sorban említve pedig kinyilatkoztatja: ''Ő felnőtt és a család többi tagjával azonos privilégiumokkal, döntési jogkörrel rendelkezik''.
- Tégy eztán melléjük egy morcos és rigolyás 32 éves öregurat*, aki a rendszerváltás környékén, csóró körülmények között élte tini éveit, ezért hangyafingnál is kevesebb toleranciával viseli a fent jellemzett kiscsajhoz hasonló jószágok munkálkodását.
- Keverd meg, majd hagyd állni őket 6-7 hónapig, és kész is a remekmű. Sárga is, savanyú is, de a miénk!

*Aki nem vette volna, ez én vagyok...

Hogy lesz ebből Poirot-képző tanfolyam? Na, majd most figyelj! Hazaérek. Kupi van. Nézek, ámulok, körbejárok. Felmerülnek a kérdések. Már megint? Miért nem? És ugyan már, miért? Hogyan? Azt is? A kicsoda kérdést nem véletlenül nem írtam ám!
A kérdések után végiggondolom a válaszokat. Szinte mind megvan. Hibalehetőség elhanyagolható, bár mivel kiscsajról van szó (kupigyáros), ezért a logika nem feltétlenül vehető alapul...
Mit tegyek? Neveljek? Nem az én ágyékom gyümölcse... Valamit tenni kell. Muszáj! OK, vegyük viccesre és gúnyosra a figurát. Eeeebihaaaal!!! (Így hívom a kiscsajt)

Gyere mutatok valami érdekeset! Hol is kezdjük? Nem, ne ijedj meg, semmi olyan... Legyen a konyha. Feltételezem hazajöttél, ittál limonádét jégkockával, sok cukorral, némi 40%-os Olympus citromlével, mivel odakinn nagyon meleg van, te meg majd szomjan haltál és különben is kész vagy, na meg finom is a limó. Honnan tudom? Citromlé kupakja nincs visszacsavarva, a 3 napja lefagyasztott meggy a hűtő előtt a földön, tehát valaki turkált a hűtőben. A fagyasztott meggy mellett van a jégkockatartó, ami jelenleg a mosogatóba **szva pihen, ahelyett, hogy feltöltve visszakerült volna. Ezért gondolom, hogy a jégkocka volt a cél, amiért a mélyhűtő ajtaját ki kellett nyitnod és aztán majdnem be is csuktad. Figyelj jól! Így csukják be az ivarérett, gondolkodásra is képes egyedek. Próbáld csak meg! Faja! Megy ez.
Gondolom, mikor hazajöttél, majd éhen is haltál. Semmi gond, hiszen biztos már legalább 1,5 órája volt, mikor az utolsó fillérjeidből sült krumplit és mekkambróziát vettél magadnak, hogy korszerű és kiegyensúlyozott táplálékhoz juttasd nehéz fizikai munkák által meggyötört, fejlődésben lévő, zsenge szervezetedet. Szóval éhes... Ettél hát. Nem borsófőzeléket, amiért mamid tegnap este 1,5 órát gürizett a konyhában, bár igaz, megnézted. Fedő alsó polcon, lábas a középsőn. Mi a francért nem mágneses a fedő, hiszen akkor visszamászna magától az edényre... Megjegyzés: szabadalom levédetve. Túró Rudolf volt az ebéd. Finom és tápláló, ebédre kiváló. Papírt lásd a földön, a csincsillák ketrece előtt. Tudom, hogy gyűjtöd, mert pöttyös alsónadrágra és pöttyös ángyomtérdekalácsára lehet becserélni, de ne itt gyűjtsd mán!
Haladjunk tovább a szobámba. A limonádé a számítógépemnél emesenezés közben került elfogyasztásra, lásd pohár az asztal szélén, paraszthajszál híján meg is indulva a parketta felé. Ha már itt hagyod (De ne tedd!), akkor olyan helyre biggyeszd, ahol valószínűbb, hogy hosszú távon is képes dacolni a gravitációval! Jó hideg lehetett a rahedli jégkocka miatt, ugye? Honnan veszem? Mivel allergiás nem vagy, ezért az orrod nektárja a jó hideg itókától indulhatott meg. Bizonyíték: szaftos zsepi az üvegasztalon, alatta szolídan diszpergált folyadékcseppek... Brrr! Emesenből nem jelentkeztél ki (prünty-prünty), nyilván azt akkor akarod megtenni, mikor én ülök le a gépEM elé akármit is csinálni. Ez is jó indok arra, hogy én félbehagyjam a dolgom/játékom, te pedig nekiállhass ismét emesenezni.
Tovább! Fürdőszoba. Gyenge pont. Itt töltöd ébrenléted 35%-át, ithhon töltött időd 68%-át. Látszik is. Mekkdonáldsz ambrózia sültkrumplival hamar áthaladt, büdös is volt. Ezt támasztja alá a vécéillatosító spray, ami fekve heverészik a szekrényen, kupakja pedig a padlón zárt börtönbe 4 db fáraóhangyát spontán rájuk hullván. Vécépapír a mosógép tetején. Érthető, hiszen bal oldalon van a tartó a falon, te meg jobb kezes vagy. Jobbra akartad visszatenni, de ott csak ezt a ''tartót'' lelted neki. Igaz. Rossz helyre rakták a falakat.
Meg is izzadtál hazafelé. Lehet, hogy pont a mekiben, bár az légondícionált. Mindegy. Zuhanyoztál. Sokáig. Sok tusfürdővel. Nem sokáig? Annyi vízzel, amennyiben éppen most állok a kád előtt, én lezuhanyozom, meglocsolom a virágokat, a kertet és raftingtúrát szervezek fél Kínának! Eszedbe juttatnám: emésztőnk van. Elönt minket a saját levünk. Bár amennyi pacsulit lefolyatsz, biztosan illatos lenne az is... Tusfürdőt honnan vettem? Mivel a padlóösszefolyóból egy habkígyó kunkorodik elő, ezért véltem úgy, hogy sok. Tudod, én mennyit használok? Diónyit. Nem, nem kókusz... ''Ááár van, ááár. Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogááár...'' Felmosórongy. Nem a rongy, ami éppen felmos, hanem a rongy, amivel felmosol. Legközelebb. Nem undorító. A te leved undorító, amiben állok.
Nem voltam itthon, de vizes a törölközőm és gombóccá van gyúrva. Ja, hogy leesett. És te nem álltál rá... Vagy mégis? Ok, holnaptól nem veszek vécépapírt. A te törölköződdel hidaljuk át a hiányából adódó problémákat.
Ne hagyjuk félbe. Nappali. A fotelágyban fekve nézted vivatévét, ami biztos sok pluszt adott műveltségedhez. Közben a lábadnak melege lett. Ugye? Zokni az asztalon. Azt most nem tudom, mi okból mentél ki a szobából, de a távirányító megtalálása sokat segíthet ebben is. Hol is lehet? A hálószobánkban? Elmész, belefekszel az hitvesi ágyunkba, nem kapcsolod ki a tévét és magaddal viszed a távirányítót? Logikus. Azt hiszem itt a vége mára. most pedig megyek és befekszem a te ágyadba. Babot ettem, a többit sejtheted.

Aki fiatal és magára ismer, attól elnézést kívánok. Jobb sorsra is érdemes szülei pedig fogadják részvétem!