''1969 május 9-e. Laos északi határától két kilóméterre, az amerikai gyalogság 101-es osztaga a 937-es számú magaslat felé haladt. Számukra ez puszta felderítési gyakorlat. A vietkongok szemében, viszont a 937-es magaslat stratégiai jelentőségű. A 101-es osztag tucatnyi rosszul képzett sorkatonájának gyalogságának kevesebb mint 2 óra alatt kellett volna megtenni ezt a rutin feladatot. 9 napon át hősiesen tartották magukat.''
Írásom nem az ő történetükről fog szólni.
Őszintén szólva megihletett a HVG azonos című írása az oroszországi sörfogyasztás katasztrofális helyzetéről, ami a mértéktelen vodkafogyasztásnak köszönhető. Miért isszák továbbrai is a vodkát, miért nem az olcsóbb sört. Igaz betiltották a sör utcai reklámozását, mert a középiskolákba túl sok, önmaguk szerint superman, és batman képességével megálldott fiatal jár. Természetesen az alkohol mámorában úszva.


Itt a nyár, süt a nap (már amikor nem vihar van), 40°C árnyékban, a lányok kivirágzanak. Lekerül róluk a hosszú ruházat, a nadrágot felváltja a rövid szoknya, némelyik még a sminket is hanyagolja, mert rájött, hogy a fővárosban császkálva, leizzadva némelyiket minden további nélkül egy KISS tribute band playbackre is be lehetne rántani végszükség esetén.
Akinek van szabadideje, illetve egy kis esze (nem kizáró tényező), az bizony vízpartra teszi székhelyét, a csemeték legnagyobb örömére. Persze szemfüles apukák jól tudják, hogy ahol gyerek van, ott bizony fiatal anyukák is.
A vízpart kellékévé vált a naptejcsi, napszemcsi, fürcsi, törcsi és lasztin kívül a hűtőtáska. Hűtűtáskában anyuci által összekészített paradicsom, paprika, parack, és a kötelező szalámis, vagy sajtos szendvics. Van akik ezt egy helyben sütött, kellemes, csókálló, foghagymás lángossal helyettesítik, vagy koronázzák meg.
Egy szép, délceg kanyar után eljutottunk a lengeöltözetű lányoktól, mint eyecandytől az ízlelő bimbók illetve a torok folyadékhűtéséig, a nyár talán legkellemesebb hűsítőjéhez, a sörhöz. Az hogy mivel jár, nem nagyon térek ki, mindenki tudja. Sörpocak növekedési esélye az egekbe szökik, ami, attól függetlenül, hogy a fakormányon, egy luxusautóban jól mutat. A túlzott, egyidejű fogyasztása hosszútávú arckárosodáshoz vezethet. Először csak ideiglenesen megnő az illető arca, utánna ha túl nagyra nőtt, valakinek útban lesz, és átrendezi. Másik lehetőségként, csak pusztán az alkohol az ami még bárgyúbbá teszi az ember tekintetét.

A sör a mai napig megmaradt kishazánkban a prolik agysejtgyilkosa. Olcsó (na jó, nem annyira mint a higító, vagy az ablakmosó), nagy kiszerelésben is lehet kapni. Lemegy az ember egy kocsmába, és azt látja, hogy mindenki szorongatja a maga kis gyöngyöző löttyel telt korsóját, poharát. Minden színben pompáznak, vöröses barna, sárga, sötétbarna, piros, átlátszó. Kiki issza a maga boroskóláját, fröccsét, sörét, ''gyengébb gyomrú?'' lányok gyömbért, vagy a breezerüket. Többnyire sör. Természetesen, csapolt, a gyengénhabzó, vízezett fajtából. Sznobok pedig isszák üvegest, vagy a dobozost.
Kérdem én, sznob az, aki dobozos, vagy üveges sört iszik? Csak azért, mert arról legalább tudja, hogy nagyjábol mi van benne? Biztos rosszul gondolom, de ez így mókás.

Néha haverokkal, lányok, fiúk közösen (többnyire fiúk, és a barátnőik) összeülünk, és bunkó, elítélhető módon, közterületen, egy parkban, nevezetesen a főváros legnagyobb ligetjének a legmagasabb pontján, összeülünk, beszélgetünk, nagyritkán zenélünk, és ki-ki megissza a maga kis boltban vásárolt bódító, vagy frissítő italát. Mindíg kapom a megjegyzéseket, hogy bezzeg a sznob az megint mást iszik, nem jó neki az aktuálisan legolcsóbban kapható lónyál, mindíg valami sznob sört kell vennie. Holott azt mindíg elfelejtik, hogy míg a többiek 3-4 üveggel, dobozzal legurítanak, kedv, és gyomortartalom függvényében, nekem 1-2 is bőven elég, az azonos állapot eléréséhez. Akkor meg miért zavar egyeseket, hogy világos sör helyett mondjuk ale, vagy szüretlen búzasör csúszik le a torkomon, vagy csak egy jéghidegre behűtőtt Belle-vue, vagy két (fekete, és aranycimkés) zlatyi keveréke. Mintha valami halásos bűnt követnék el. Töményt hanyagolom, mert pár kör után, csak mosolyogva vegatálok tőle valamelyik sarokban, inni meg amúgyis csak ritkán van alkalmam.

Ide jönne a konklúzió, de valahogy nincs kedvem megírni. Mindenki vonja le saját magának. Kicsit összecsapott lett. Belegondolva elég nyálasra, siránkozósra, netántán emósra sikeredett, de most ez így kikívánkozott belőlem.

//az idézet a Rrrrrr! c. film kezdőmonológja