Hirdetés
Megégettem magam. Jó párszor. Néhányat szeretnék leírni ezekből a következő írásaimban.
Kb. 10 éve történt.
Átlagos külsővel rendelkezem, de mindenképpen egy fokkal szebb az ördögnél. Ez a lányoknál már bőven elég, úgy vettem észre.
Nyár elején megismerkedtem egy lánnyal. Együtt dolgoztunk egy diákmunkán. Már első délután egy hátsó helységben ''közelebb'' kerültünk egymáshoz. Kicsit furcsa volt, hiszen eléggé konzervatív srác voltam, de gondoltam, miért ne?
1-2 hónapig jól megvoltunk, sokat voltunk együtt, kirándultunk, nyár volt, tehát Balaton, stb... szóval az átlagos kapcsolattal jellemezhetném magunkat.
Hozzá kell tennem, hogy nagyon nyomult a csaj, folyamatosan velem akart lenni, nem is tudtam levakarni. Egy hétvégén aztán elment a nagymamához, ahol összejött valakivel, egy egyéjszakásra.
Hétfőn újra találkoztunk. Furcsa volt a viselkedése, ezért egy kis faggatózással kibökte, hogy mi történt. Persze rögtön felálltam, és kértem, hogy soha többet ne keressen.
Na ekkor kezdődött.
Hihetetlen dömping indult meg. Telefonok.
Levelek.
Csengetések.
Minden nap. Folyamatosan. Egyszerűen nem tudtam levakarni.
Egy hónap után feladtam. Gondoltam, hogy ha valaki ennyire akar valamit, az már megérdemel még egy esélyt.
Tartott egy pár hétig, de igazából hetente kéthetente összevesztünk, mert nagyon zavart az, hogy nem tudok már bízni benne. Mindig voltak ''ügyei'', de aztán valahogy kimagyarázta magát. Eltelt így fél év, ilyen se veled-se nélküled kapcsolatban.
Találkoztunk hetente 2x-3x, én pedig kezdtem elfelejteni, hogy ''sara van'', és szerelmes lettem.
Azért mindig éreztem, hogy valami nem stimmel, mert olyan furcsa dolgokat mondott néha. Furcsa, életszerűtlen. Ha néha hirtelen felhívtam, vagy mondtam, hogy arra járok, nem találkozhatnánk-e, akkor mindig volt valamilyen kifogása. Ha együtt mentünk valahova, akkor az utcán néha egy-két srác megrökönyödve nézett.
Néhány ismerős szólt aztán, hogy vigyázzak vele, mert gyakorlatilag „mindenkivel, mindenhol” típusú csaj. A lány el is mondta már az elején, hogy milyen a múltja, de folyamatosan azt mondta, hogy már megváltozott. Kétely volt bennem, de a szerelem vak. Aztán egyszer rajtakaptam, ahogy egy srác matat a szoknyája alatt.
Lepörgött előttem közel egy év, hogy mennyi hazugságot hallgattam végig, és hogy mennyire naiv vagyok.
A srác elfutott, én pedig a lánynak lekevertem egy sallert. Azóta is kétely van bennem, hiszen elveimmel mindig is ellenkezett, de sajnos akkor valahogy nem az elvek jártak a fejemben.
Ezután szó nélkül elmentem. A lány még kiabált utánam elég szemét dolgokat, de már meg se hallottam dühömben.
Anyámék jó fejek, fiatalosak, meg tudtam velük 18 évesen beszélni a dolgot. Akkor értettem meg, hogy kevés emberre számíthatok egy életen át, de a szüleimre mindig.
Eltelt egy hónap.
Telefonok.
Levelek.
Csengetések.
Üzengetés a haverokon keresztül.
Anyámék meg mindig letagadtak.
Egyszer csak keresett a srác, aki elfutott az inflagranti alkalmával.
Elmondta, hogy volt, amikor 3-an pakolták a cuccot egyszerre, de lefeküdt a saját tanárával, meg egy halom emberrel még. A srác is megégette magát, nem csak én. Kisvárosban élek, még néhányszor összefutottam a fiúval, egyre megdöbbentőbb eseteket mondott.
Az üldözés meg csak nem akart megszűnni.
Másik barátnőm lett.
Felhívta őt is, hogy nekem ő az igazi, a jelenlegi helyzet pedig csak a tévút.
Elkerültem egyetemre.
Hétvégente szinte minden alkalommal csörgött a vezetékes telefonunk, ha felvettük, akkor pedig letette ''valaki''. Ez addig ment, amíg én nem vettem fel, mert akkor arra a hétvégére abba hagyta. Ha nem én vettem fel, akkor 5-6x próbálkozott, nem egyszer volt, hogy éjfélkor is.
Aztán szerencsére kb. 3 év után abba maradt, és azóta nem tudok róla semmit, de nem is szeretnék.
Hülye voltam, most már tudom, hogy ha egyszer megcsal valaki, akkor máskor is megteszi. Persze vannak nagy megtérések, de az ritka. Onnantól annak a kapcsolatnak lőttek.
Voltak még zűrös nőim azután is. Soha nem jutott eszembe a balhék közben, akármennyire is ideges voltam, hogy kezet emeljek bármelyikükre is.
Viszont ezt az egyet nagyon szégyellem.
