Külső
Bevezető,doboz
Sok apró tényező játszott közre, e cikk megírásában. Tudom a Mobilarénás srácok már nagyon régen megírták ezt a tesztet, de én is megszeretném osztani tapasztalataimat, bár nagyon sajnálom, hogy képeket még nem tudok publikálni, pótolni fogom. De nem is írok ide kisregényt, elkezdem.
A Nokia gurul a lejtőn, ez nem is kérdés. Sokáig nem kaptak észbe, nem látták, hogy kellene lépni valamit. A nagy választ várta mindenki, a Nokia majd kiüti az iPhone-t és az Androidot. Aztán csak csepegtek az 5800 és klón társai a gyártósorról. Nem is ment a szekér, de nem is olyan régen megléptek egy olyat, amit már akkor meg kellett volna, az érintőképernyőt s40-nel kombinálták. És tesztem tárgya a második ilyen készülék, amely Touch and Type kezelőfelületet kapott.
Hirdetés
A telefont két hónapja vásároltam, nem fűztem hozzá nagy reményt, csak akartam egy GSM modult, az iPod mellé. A régi időket idézve a Nokia minőséget akartam a kezemben tartani így lett ő a választottam.
A doboz tipikus Nokia(kék), szerintem lassan ezt az árnyalatot nyugodt szívvel el lehet nevezni Nokia-Blue-nak, mint a Ferrarinál a Rosso színt. Átlagos méretekkel rendelkezik a papírketrec, nem mondanám, hogy nagyon környezettudatosan apró a doboz. A tartozékok listája az alap 3-as, plusz egy 2 gigás memóriakártya . Tényleg semmi extra.
Egy X-Series-es telefonhoz egy jó minőségű füles szerintem nem ártott volna.
Külső
Nálam a kék színű verzió landolt. Nekem nagyon tetszik ez az árnyalat, szerintem jól áll neki. A kék színt csak a kijelző és a körülötte lévő fekete "keret" töri meg.
Az előlapon található, egy Nokia felirat, egy távolságérzékelő, amely kikapcsolja a kijelzőt, ha éppen telefonálunk és a fülünkhöz tartjuk a telefont. Ezek alatt helyezkedik el a 2,4" átlójú TFT kijelző. Amely sima QVGA felbontást kapott, sokak szerint ez a készülék gyenge pontja, mert rezisztív és viszonylag kicsi a felbontása. De amivel nem lehet baj, az az erős napfényben való olvashatóság. Sosem volt még ilyen könnyű leolvasnom az időt, talán régen a 3410-zel lehetett ilyen egyszerű.
Az érintéseket egyébként a technológiához képest jól érzékeli, bár természetesen, ha újjal pöcköljük, félre ütésekkel azért kell számolni.
A készülék egyetlen nagy megszokást igénylő része a billentyűzet. Nagyon kényelmes rajta gépelni, a nyomáspont jól érezhető, félreütni szinte lehetetlen, de a 0*# trió oldalra tolása sokáig megkeserítette az életemet. Tényleg mindig bajt okozott SMS írásnál, kellett neki 2-3 hét mire az ember teljesen hozzászokik.
A telefon jobb oldalán kaptak helyet a hangerőszabályzó gombok, a billentyűzár gombja és egy elsőre kamera gombnak tűnő billentyű is. Csak azért elsőre, mert van neki egy ikertestvére a túl oldalon, melyeket ha egyszerre lenyomunk a hátlap könnyen leszedhetővé válik. A bal oldalon egyébként nincs is más.
A tetején egy 3,5 mm-es Jack csatlakozó, microUSB aljzat, és egy vékony Nokia töltőnyílás(!2010-11-et írunk) található. Alul csak a hangszóró található, amely hatalmas mintázatot kapott, de maga a lyuk nem valami nagyra sikerült, teljesítménye viszont szerintem átlag felettinek mondható, mind minőségben, mind hangerőben.
A hátlap a készülék egyik legszebb része. Itt már teljesen értelmet nyer a fém kialakítású készülékház. Ugyanis a hátlap leszedhető része szálcsiszolt felületet kapott, ami nagyon jól néz ki.
Az itt található Nokia felirat dombornyomott, ami megint rátesz a minőségérzetre egy kicsit. A kamera itt nem kapott villanót, de ami még fájóbb autofocus-t sem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
