A megoldás keresése
Az utóbbi időben sokat kutattam az interneten, külföldi és belföldi fórumokon egyaránt, hogy megtaláljam végre azt a hangeszközt, amivel maradéktalanul élvezhetném a zenehallgatást.
Hangeszköz alatt azt a láncszemet értem, ami eddig talán a leggyengébb volt a láncban: Audigy 2 helyett valami.
Végiggondoltam többször is azt, hogy milyen forrásról lenne a legjobb, legpraktikusabb és időtálló a zenehallgatás, így számításba jött több asztali CD lejátszó, SACD, Hangkártya, és DAC (Digital->Analog Converter) is.
Az árára is húztam egy limitet: max. 30.000Ft.
Manapság egyre jobban kezdenek terjedni a CD formátumnál (44,1Khz 16bit) nagyobb felbontású és bitmélységű zenék (DVD-A, Vinyl rip, stb.), és a legtöbbünk ezeket talán számítógépen tárolja.
Ezért maradt a legpraktikusabb megoldásnak vagy egy félprofi hangkártya, vagy egy DAC beszerzése, mivel ezeket minden különösebb probléma nélkül használni tudjuk a már megszokott zenelejátszó szoftverünkkel.
Egy DAC jó választás lehet azoknak, akik rendelkeznek digitális kimenettel a meglévő hangkártyájukon.
Ezeknek általában Optikai és Koaxiális bemenetük is van, így nagyobb eséllyel csatlakoztathatóak PC-re.
Csakhogy ne legyen olyan könnyű az életünk, nem fenékig tejföl a digitális élet sem :)
Két ellenségünk van: a Jitter és az órajel pontossága.
Jitter: Ha digitális audiojelet viszünk át optikai vagy koaxikális kábelen, felléphet az úgynevezett jitter (= vibráció). Optikán keresztül ez az érték nagyobb(rosszabb) de koaxiális kimeneten is jelen van, és így a hangminőség nagyban függ attól, hogy milyen minőségű például maga a hangkártya digitális része.
Az órajel stabilitásának gyengesége is okozhat hangminőségbeli romlást.
Hangkártyából létezik két fajta: belső és külső.
Ekkor eljutottam egy belső hangkártyához, ami nagyon kicsi jitterrel dolgozik és pontos órajellel. ESI Juli@
Viszont a belső hangkártyákat sújtja a PC-k kapcsolóüzemű tápja, ami egy PC-ben könnyen zajossá tud válni (amit természetesen nem feltétlenül hallunk meg).
Persze ez a digitális kimenetet nem nagyon érinti, de így kell még egy digitális jelet fogadó DAC, viszont a kettő együtt már sokba kerülne.
Külső hangkártyából is létezik olyan, amelyik a tápellátást a szintén zajos USB-n keresztül kapja. És van olyan, aminek saját tápja van.
Ez a cikk egy ilyen, a számítógépházon kívül elhelyezhető hangkártyáról szól, aminek saját beépített tápegysége van.
Musiland Monitor 02 US
Ebay-ről lehet rendelni, az ára 25-30.000Ft között mozog, és ebben benne van a szállítási költség is.
Az enyém 12 nap alatt érkezett meg (a hétvégét is beleszámítva) a fizetéstől számítva.
A hangkártya USB-n keresztül kommunikál a számítógéppel. Használhatjuk arra is, hogy a már birtokunkban lévő felsőkategóriás DAC-t hajtsunk meg vele, hiszen megtalálható rajta az analóg hangkimeneteken kívül egy koax. és egy optikai digitális kimenet is.
Ezek a kimenetek nagyon kis jitter-rel dolgoznak, ezért lehet érdemes használni őket.
Az elődje, a 01 US alapvetően egyébként is csak USB->SPDIF-re lett kitalálva.
De ez nem igazán érdekelt engem, nekem csak az analóg kimenetére van szükségem.
A csomag kibontása után meglepő volt az, hogy milyen kicsi is a készülék. Számítottam rá a képekből, de a valóságban még kisebb :) 80 x 38 x 123 mm
A külseje igényesen kialakított, masszív érzetet keltő, szürke színű. Nem fog el az a „gagyi kínai kütyü”érzés.
A digitális jel analóggá alakítását egy Burr-Brown PCM1793 chip végzi, és képes a 24bit 192KHz-es zenéket lejátszani.
Az előlapján van elhelyezve a 3 analóg kimenet.
Igen, 3, mivel a sztereo RCA kimeneten kívül helyet kapott még 2db erősített kimenet, direkt fejhallgatókhoz tervezve.
A baloldali nagy, a jobboldali pedig kis-impedanciás fejhallgatókat hajt meg.
Mindegyik csatlakozó aranyozott. A csatlakozók felett kis piros LED mutatja, hogy épp melyik kimenet van használatban. Azt, hogy melyiket szeretnénk használni, a vezérlőszoftverben állíthatjuk be: a 2 fejhallgató vagy az RCA.
Az USB és a digitális kimenetek a hátoldalon vannak elhelyezve. Az USB a nyomtatókhoz használt szabvány, de ha nincs épp kéznél otthon, nem kell aggódni, mert kapunk hozzá.
Mint ahogy hálózati kábelt is, de itt egy akadályba ütköztem, mert nem a Magyarországon szabványos dugó van a végén, hanem valami egészen más. Ezt én úgy oldottam meg, hogy levágtam, és ráforrasztottam egy saját dugót a végére. :)
Telepítés, beállítás
A gyártó szerint a csatlakoztatása előtt telepítsük a drivert, amit mellékelt is a CD-n.
Én letöltöttem a legfrissebb drivert (1.0.10) az internetről, erről az oldalról:
Driver
Később kiderült, hogy nem volt teljesen rendben a telepítése, így utolag azt javaslom, hogy a Win7 és a 64bites rendszereken futtassuk a driver telepítőjét rendszergazdaként.
Miután így tettem, végre települt a hangkártya ASIO drivere is. A CPU terheltsége 2-3% ASIO-val, 192/24 zenével!! Kernel Stream-mel 8-10%.
Miután tehát sikerült feltenni a drivert, csatlakoztathatjuk az USB-t, és hamar felismeri a rendszer, új hangkártyát talál, és használatra kész újraindítás nélkül is. Ekkor egy kis „M” feliratú ikon jelenik meg a tálcán, a hangkártya vezérlőpanelja.
Az első lapon található a „Mixer”. Itt állíthatjuk be a hangerőt, és azt, hogy melyik kimeneten szeretnénk hallgatni a zenét, és itt ellenőrizhetjük a lejátszott zene felbontását. Ha pedig HDCD-t játszunk le, jelzi egy led, hogy aktív a feldolgozása (elméletileg tudja kódolni, de ezt még nem próbáltam).
A következő lap: „Advance”. Beállíthatjuk, hogy hány Khz-en mintavételezzen, aminek a működését nem teljesen értem, mivel 48Khz-re állítva is vígan szólnak a 192Khz-s zenék. Talán ez csak akkor számít, ha digitálisan továbbítjuk a jelet egy következő DAC-hoz.
Beállíthatjuk az ASIO buffert, bekapcsolhatjuk a mélyhang kiemelést, ami nem működik ha ASIO-t használunk.
Van egy érdekes kapcsoló is, amit Fast és Precision állásba kapcsolhatunk. A Fast nem szolgáltat olyan pontos órajelet, viszont nem kell várnunk az órajel váltásra, amikor két egymást követő dal nem egyforma felbontású.
A Precision nagyon pontos órajelet ad, viszont kb. 2-3mp-et várnunk kell, ha mondjuk egy 44.1K ről 96K re ugrás történik a playlistban. Ilyenkor egy relé kattog a készülékben, persze a zeneszám nem indul el ez idő alatt, nem maradunk le semmiről :)
Én személy szerint inkább a pontos módot választom, mivel nem sűrűn váltogatok különböző felbontású zenéket, egy albumon belül csak egyfajta felbontás van.
Hangpróba
Az USB csatlakoztatva, driver fent van, minden belőve, kezdődhet a muzsika. Nos, egy kicsit körültekintőbbnek kellett volna lennem, és a hangerőt lejjebb vennem, mert majd le ugrott a fejhallgató a fejemről, olyan hangos volt.
1-2 percig még a hatása alatt is voltam, így volt egy kis időm átnézni még egyszer mindent, hogy jó állásban van-e.
A fejhallgató ismét felkerült a fejemre, és elindítottam egy olyan zenét, amit minden nap hallgatok, így volt viszonyítási alapom.
Az eredmény mellbe vágott: mintha kimosattam volna a fülemet! A hangszerek sokkal jobban elkülöníthetők egymástól, 1-2 olyan neszt is meghallottam, ami eddig elkerülte a figyelmemet, vagy épp jelen sem volt?? Mintha egy lepedőt vettek volna el az énekes mikrofonja elől. A mélyhangok pedig életre keltek, sokkal kevésbé erőltetettek, és jobban kifutják magukat.
A fejhallgató, amivel teszteltem, egy Grado SR-225, 32ohm.
Sokan, és köztük én is, egy picit kellemetlennek tartják a harsány magas hangjait, ami főleg énekhangoknál tud néha sértő lenni, főleg nagy hangerőn. Ettől eltekintve viszont egy nagyon tiszta hangú fejhallgató, gyönyörűen visszaadja a hangszerek hangját, és a mélyek, ha nem is hangosan, de szép tisztán szólnak, néha meg is téveszt, hogy az utcáról jött-e egy hang, vagy a fejhallgatóból.
Mindezt pedig egyenletesen nyújtja mind kis, mind pedig nagy hangerőn.
Ez mind akkor igaz, ha megfelelő forrásról hallgatjuk.
Én úgy gondolom, hogy most találta meg először a méltó forrását, már szinte hiányzott is neki. És csodák csodájára már közel sem olyan harsány a hangja. Úgy tűnik, hogy csak tiszta magas hangokkal meghajtva mutatja meg az igazi tudását ez a fejes. Az Audigy 2 és a Sansa Clip erre nem volt alkalmas.
A nagy érzékenységénél fogva pedig az egészen finom sustorgások és zörejek is kihallhatóak még akkor is, ha az egész zenekar rákezd játszani. A Musiland-el hallgatva az ilyen zenéket az eddigieknél még nagyobb élménnyel lehetünk gazdagabbak.
Összegzés
Nagyon jó benyomást tett rám ez a kis szerkezet.
A hangminőség volt az elsődleges szempont amikor megvettem, és ebben egyáltalán nem okozott csalódást.
A használata is nagyon egyszerű, köszönhetően a felépítésének, és a kitűnően működő szoftvernek.
Valójában semmihez nem kell nyúlnunk, ha egyszer beállítottuk azt a néhány dolgot rajta.
Működik vele az eddigi tapasztalatom alapján minden, YouTube, Skype, Foobar, Windows Media Player.
Azonban 1-2 kisebb hátrányáról is írnék.
Nekem egy kicsit hiányzik a ki-bekapcsoló gomb, így vagy kihúzom a konnektorból, vagy hagyom bekapcsolva, ami nem hiszem, hogy árthat neki, de hát mégis.
Kicsit jobb lett volna, ha az RCA kimenetet a készülék hátulján vezették volna ki, de ez sem nagy probléma, mivel úgyis az asztal alatt van, így nem látszik. Talán rá sem fért volna a hátlapra még 2 RCA.
Összességében viszont hozza azt, amire készült, és ezek a hibák semmit sem vonnak le az értékéből.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a Musiland Monitor 02-t, ha minőségi zenehallgatásra vágyik!
