Gyülekezik a focicsapat a Moszkván. Az óra alatt. Meccs lesz, nagy pálya, BLASZ4... Szakadt kiscsávó lődörög arrafele, van vagy 10-12 éves. Bepürdül a hevenyészett kör közepére és már tartja is a markát:
- Adj pénzt szembicsre
A csapkap előkotor egy huszast, nesze.
- Miva? Csak ennyit adsz?
???
- Adod vissza, de azonnal?

Visszaadta.

* * *

17 éves srác sétál a Moszkván, hátán táska. Megy a Mammut felől a Meki irányába, a járdán. Egy kéz nehezedik a vállára, majd egy hozzá tartozó hang is érkezik:
- Megfojtalak, megölöm a családodat, a testvéreidet, a szüleidet, felgyújtalak, kicsinállak, szétszedlek, nem jutsz haza, meghalsz... adjál pénzt.
- Nem adok.
- Miért?
- Mert nem voltál udvarias - mondta a srác és belépett a gyorsétterembe.

Arcát sem látta a hangnak. Utána sem.

* * *

Fiatal lány jön le a Várfok utcából a lépcsőn a térre, ayjával beszélget. Hirtelen megkérdezi: mennyi az idő?
Fiatal srác jön fel a Várfok utca felé a lépcsőn a térről, haverjával beszélget. Egy hirtelen kérdésre séróból válaszol:
- Négy óra múlt két perccel.

A lány elneveti magát, köszi szépen! Szemük összevillan, egymásra mosolyognak és mennek tovább. Egyikük le, másikuk fel.

* * *

A gimnazista srác pontosan tudja, hogy mikor indul a busz a Várfok utcából. Amint kinyitja az ajtót a 4-6 villamos, már is rohan át a téren, hogy elérje a buszt. Tudja, hogy nincs rosszabb látvány annál, amikor a lépcsőről látja, hogy a busz rákanyarodik a Csaba utcára.

Most is ez történt.

Ám a rutin, hosszú évek tapasztalata és a fiatal izomzat ereje megadja a megoldást. A srác együtt sprintel a busszal a Csaba utcában a templomig, ahol az utolsó ajtó lépcsőjére nekifutásból ugrik fel. Kár, hogy egy, a megállóban régebben ott álló pad maradványa, egy betoncsonkocska a járdán az utolsó lépésének tökéletes kivitelezését megakadályozza, így nem sikerül tökéletesre az elrugaszkodás. Térddel előre érkezik a fiatalember az utastérbe.

De elérte.

* * *

Hajnali 5:30, vasárnap, július. A nyár ellenére csípős a reggel. A tér közepén gyülekezik egy furcsa csoport, 12-16 éves korosztály, néhány álmos tekintetű apuka. Az óra alatti találkozásokról már pár éve lemondtak az alkalmi munkavállalók hordáját elkerülendő.

Minden csemetéhez tartozik egy 60-90 literes műanyag hordó, mezőgazdasági szakboltokban lehet kapni.

Evezni mennek. A hordóban vannak azok a cuccok, amelyeket nem érhet víz, de nincs rájuk szükség napközben. Lemennek a metró mozgólépcsőjén. A metrókocsikba lépve rutinosan teszik a hordót a földre és ráülnek. Egy hordó középre kerül, kártyáznak.

A vizitúra elkezdődött.

* * *

A fiatalember elbúcsúzott a barátnőjétől (viszonylag friss szerzemény) és felrakta a 61-es villamosra. A szerelvény még nem indult, a lány az ablakhoz ült. Tenyerüket az üvegre tették, mosolyogtak. Aztán a fiatalember intett egyet, és hátat fordítva elsétált a tér másik felén várakozó buszhoz, hogy hazamenjen.

Egyszer sem fordult hátra.

A lány később bevallotta, hogy ekkor szeretett bele.

A nők már csak ilyenek. Ha a srác integet, akkor lehet, hogy rövidebb lett volna ez a kapcsolat.

* * *

Késő este futott be a metro az állomásra. A srác már az Astoriánál úgy helyezkedett, hogy a legoptimálisabb helyen tudjon majd leszállni. Tudta jól, hogy ha egy pillanatot is késlekedik, akkor nincs esélye elérni az utolsó buszt hazafelé.

Amint kinyíltak az ajtók, kezdődött a sprint. A srác is tudta, hogy ez a konteszt nem csak rá vonatkozik, egy tucatnyi ember rohant a mozgólépcső felé, és a fölfele haladó sávon is tovább rohantak. Iszonyatosan fárasztó vetélkedő ez: a Moszkva téren van a leghosszabb lépcső egész Budapesten. A srác úgy az út háromnegyedénél kezdte érezni, hogy vádlira még gyúrni kellene, amikor elviharzott mellette egy lány.

Ez újra motiválni kezdte: lenyomnak? Ráadásul egy csaj?

A térre kijutva futva követve a szintén rohanó csajt a Várfok utca felé a buszhoz. Alig pár másodperccel előbb szállt fel a lány, a srác pedig végre felismerte. Egy suliba jártak, de a lány fiatalabb volt nála két évvel.

Ziháltak mindketten. A srác elismerően jegyezte meg (miközben a busz már elindult és az ablakból látták a metróból még csak most felérő embereket), hogy gratulál.

A lány csak annyit válaszolt, hogy triatlonozik.