Kosárlabda - csapatsportág

A Honvédba eléggé gyilkos edzéseim voltak, maga az edzővel nem volt baj, úgy érzem nekünk úgy kellett táncolnunk ahogy ő fütyült. Másik probléma az volt, hogy a csapatsportban nem úgy van, hogy te nekivágsz egy megmérettetésnek és egyedül a saját erőd, a saját ügyességed miatt fogsz nyerni, nem. A csapatsportban alkalmazkodni kell a nagyon jókhoz és a nagyon rosszakhoz. A kosárlabdában a csapatnak kell nyernie. Igazából ez a baj, hiába vagy nagyon jó, ha a többi nem olyan jó mint te. Ez olyan mint a közlekedés, te hiába vizsgáztál hibátlanul, ha jön valaki melletted az elfelejti, hogy bele kéne nézni a visszapillantó tükörbe és nekedmegy. Te nem tehetsz róla, csak ő mert ő bénázott. Ugyanez történik a kosárlabdában csak kicsiben, vagy nagyban, nem tudom eldönteni. Egy-két emberen képes elúszni a mérkőzés. Vagy az edzőn, az edző ugyanúgy képes rossz döntést hozni abban a hajtásban, mint a játékosok. Edzésen is rossz döntéseket tud hozni, méregből nem szabad edzéstervet készíteni. Nem kritizálok senkit, de télleg elég sanyargató volt az edzésterv és az edző is. Ő azt hitte, hogy mi hivatásos sportolók - kosárlabda játékosok - szeretnénk lenni világéletünkben. Lehet, hogy valaki tényleg az akart lenni de én nem vágytam erre. Nem azt mondom, hogy dobálgatni jártam a Honvédba, mert akkor nem igazoltak volna le. Mert azért nem csürhe képességeim vannak, tehát rosszab csoportban nem kerülhettem volna. Nagyjából ezért hagytam abba a csapatsportot, és ezzel együtt a kosárlabdát is, ezután egyénbi sportot fogok űzni, saját indittatásból... A társasággal minden tökéletesen rendben volt, csak az edzések hangulata és az edző hangulata zavart. Utóiratként, milyen dolog az, hogy egy edző kivételez? Volt egy pár csapattársam akivel nagyon is kivételezett, és nem a legjobbal, hanem azzal aki a legrégebb óta ott van.