Történt kb. három hete, hogy csönget hozzánk egy szerelő, és hozott három kulcsot. Itt írjam alá. Kérdezem mit? Mi ez? Ja, addig adja a borítékot. Ismételten megkérdeztem, hogy mi ez? Áh, semmi, csak a bejárati ajtó lesz cserélve. Mondom itt valami félreértés lesz, mi nem rendeltünk bejárati ajtó-cserét. Nem ez, hanem a lenti. (Panelben vagyok albérletben, és most volt totál házfelújítás, kívülről. Becsomagolták a panelt, új nyílászárók, stb.) Ja, akkor semmi gond, aláírom, átvettem 3db kulcsot. Egy utolsó kérdést még elejtettem, reméltem kielégítő választ kapok. Mikor lesz a csere? Hát, őőő, majd. Jólvan, köszi. Amint becsuktam az ajtót, már raktam is a kulcscsomómra a frissen kapott kulcsot, nehogy meglepetés érjen.

Teltek, múltak a napok. Nézegettem én, hogy ezek mit csinálnak, már az állványt is elvitték, minden kész, de a bejárati ajtó még a régi. Különösebb módon nem érdekelt a dolog, ők tudják hogy dolgoznak, mikor, mit csinálnak.

Ezen a héten délelőttös műszakban vagyok a munkahelyemen, ami reggel 6-től délután 2-ig tart. Legkésőbb 5-5:15-kor fel kell kelnem, hogy időben el tudjak indulni, és elérjem a buszt. Sok hónapos tapasztalat alapján tudom mikor kell indulnom, hogy a buszmegállóban ne kelljen várni, és el is érjem a buszt. Ennek tudatában reggel 5:35-kor elindulok a 9. emeletről. Szokás szerint a lift a földszinten dekkol (ugye ki az a hülye, aki éjszaka hazamegy ) tehát mikor kilépek az ajtón, első dolgom a lift hívása. Mire bezárom az ajtót a lift kb. fel is ér a 9.-re. Ósdi, régi, ruszki lift. Bírja, csak már majdnem szétesik. Eddig minden rendben.

Leérek a földszintre, és totál sötétben indulok az ajtó felé. Nyúlok a kilincshez, nincs ott.
Mondom nem ittam én semmit sem ma reggel, sem tegnap, nem is kábítóztam, fáradt vagyok, de azért ennyire mégse, hogy három próbálkozás után sem találom meg a kilincset. Odanézek, hát az agyamat ott helyben letettem a földre. Nincs kilincs, nincs zár! Ez fasza lesz. Persze a buszhoz már fél perce mennem kellene, de nembaj, fő hogy ki tudom nyitni az ajtót. Ekkor gondoltam nem lesz egy hátrány villanyt kapcsolni, de az a földszinten nem működik, szerény három hónapja... Tök sötétben addig eljutottam, hogy megpróbáltam kibányászni az ajtót a tokjából, természetesen nem sikerült. Ugye ez is a jó öreg ''adjunkasúlyáraatöbbinemszámít'' ruszki csoda. Tehát nem nehéz... Ekkor már eltelt három perc, a buszt ígyis úgyis buktam, de megnézem, hol tudok kimenni. Még szerencse, hogy van alagsor, így átnéztem a másik ajtóhoz, ahol még van állvány. Csodálkozva néztem, vagy talán már természetesen is, de ott se volt kilincs. Ott viszont ki tudtam piszkálni az ajtót, és gondoltam nem szalasztom el a soha vissza nem térő alkalmat, elindulok a buszmegállóba.

A buszom természetesen már elment, de mire én kiértem, a következő már majdnem ott volt. Közben elkezdett cseperegni az eső, de buszon utazok, mit zavarjon. Amikor leszálltam, olyan mértékű eső volt, hogy nemigaz. A kurva anyját ennek a reggelnek, kell egy cigi. Bementem az újságoshoz, kérek cigit. Adom az ezrest, ez már nem jó... őőő izé még igen, de holnaptól már nem, mormogott ott a szája alatt. Megkérdeztem miért? Hát őőő következő vásárlót kérem. Ismét köszi, lényeg hogy informálva lettem mindenről.

A régi ezresekről Laca informált, itt a blogjában. Kösz ezúton is

Így a végére elmondhatom, hogy iszonyatosan jól indult a reggel, bárcsak így indulna az összes