Játék. Alapvetően szórakozásra használható eszköz/adathalmaz (immáron XXI. századi megfogalmazás szerint), az én megfogalmazásom szerint. Azonban sokan ezt elfelejtik, s agresszívak lesznek, egyre taplóbbak a valódi emberekkel a környezetükben. Ez a kis iromány arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy figyeljünk oda, hogy mivel játszunk, és hogy el tudjuk dönteni, hogy valóban szórakozva tudunk-e játszani.

JÁTÉK VÁLASZTÁS
Ha ezt a pontot jól betartjátok olvasóim, nem esik meg veletek az az eset, ami velem bizony előfordult a minap: történ ugyanis, hogy játszottam az NBA 2k7 nevű játékkal, s annyira felidegesítettem magam rajta, hogy kivettem a DVDt és egyszerűen kettétörtem. Hogy is fordulhatott elő ez? Az embernek be kell vallania – magának első sorban –, hogy ő milyen típusú játékot szeret. Hiába az SZBKünk (értsd: Szűk baráti körünk) háromnegyede hardcore (megrögzött) FPS játékos, ha mi kanyit sem értünk az FPShez, és nem is akarunk, ne adj isten mi csak a Platform játékokon szórakozunk jól, csak erre még nem jöttünk rá. Nagyon fontos, hogy magunkba nézzünk, – s mivel elsősorban MI fogunk játszani a játékkal, nem a SZBKünk – kiválasszuk azt, amelyik stílus nekünk a legjobban bejön. Hiába választunk FPSt, ha félünk tőle, hiába választunk platformot, ha vérre szomjazunk, vagy hiába választunk sportjátékot, ha autóversenyezni akarunk, nem befolyásolhat ilyen szempontból minket a közvélemény és a SZBKünk. Mi tudjuk magunknak megmondani, hogy mit szeretünk és mit nem! Ehhez tartsuk magunkat.

SZÜKITSÜK A KÖRT
Talán szűkíthetjük a kört, megnézve pár előzetest, letöltve a játék demoját, úm. trailerért (előzetes videó), mindenesetre jól tanulmányozzuk át a „szakirodalmat” (gi.: cikkek, hírek, tesztek) is, mielőtt valamire költünk. Mert nincs nagyobb méreg, minthogy kiadjunk egy tetemesebb pénzösszeget egy olyan játékért, amin nem is szórakozunk. Nos, a döntés megkönnyítéséhez ajánlatos linkek:
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]

JÁTSZOK… DE MIKOR JÓ?
Avagy mikor élvezünk egy játékot? Hát semmiképp sem akkor, amikor idegesek vagyunk tőle, felhúzzuk rajta magunk. Amióta ezt felismertem – hogy a játék szórakozásért van, ami alapba egyszerű is nem? -, az olyan játékokat, amitől egy percre is ideges tudok lenni, elrakom a szekrényemben jóó mélyre. S ezt tanácsolom mindenkinek. Na de térjünk vissza, az alap indító kérdésre! Akkor „jó”, hogyha ki tudunk kapcsolni, csak rá koncentrálni, és kikapcsolni az összes többi családon vagy barátokon jártatott gondolatainkat, magyarul át tudjuk magunkat adni. Törekedjünk mindig erre!

VERSENYSZELLEM nem = IDEGESITÉS
Na, ha az előzőek szellemében ki tudtuk választani a nekünk tetsző típust, minden külső befolyástól mentesen, ki tudtuk választani a nekünk tetsző játékcímet, hát indulhat is a játék! Telepítjük vagy csak berakjuk a megfelelő adathordozót (kinek pc, kinek konzol ugye, de ebbe a meddő vitába ne menjünk bele!), s elkezdünk játszani. Nos, az egyik legfőbb érzés ami át tud menni idegeskedésbe, ami mi azt hisszük, hogy idegeskedés, és már lehet, hogy nyitnánk is a szekrényajtót és dobnánk bele az éppen akkor, a számunkra legjobb játékot, csak egy dolog miatt: NEHÉZ. Nos, ennek az érzésnek az elfogadásához is el kell érni egy bizonyos életkort. Ha nehezedik a játék egyes részeken, az még nem jelenti azt, hogy egy idegesítően rossz játék és egyből célozzunk vele a kukába, hanem hogy kicsit jobban „meg kell erőltessük” magunkat, mint egyszerű ráfigyelés a játékra. Valódi koncentrációt igényel. Nos, ha valóban rákoncentráltunk, s beleadtunk mindent, s többször is megpróbáltuk ugyanazt a részét a játéknak mit tegyünk, ha ezt érezzük(?):

A., Dühöt. Akkor megint csak a szekrényhez kell folyamodni, mert ugyan lehet, hogy van a játékban egy bizonyos szintű nehézség (kihívás), de ennek mi nem tudunk eleget tenni, mert nem vagyunk hozzá elég ügyesek, tehát ez a játék nem nekünk való. S itt kell megemlítenem, hogy valljuk be, hogy mi ehhez nem értünk annyira, s ha le is néz minket a SZBKünk, akkor is tegyünk rá magasról. Ha valóban megpróbáltuk, és nem megy, akkor nem megy! A legfőbb cél: nem idegeskedni a játékon!

Egy tipikusan viccesnek tűnő, ám nagyon is komoly esete ennek.
[link]
Ez az ember minek játszik ezzel a játékkal? Valószínűleg ez már nem csak a tipikus
dühleadás esete játékon keresztül, hanem inkább dühgenerálás, a játék miatt! Az ilyen
emberek – persze ránézésre nem lehet megmondani, csak valószínűsíteni –
nehezebben illeszkednek be a társadalomban, elszigetelve élnek a játékért, bántóan
viselkednek még a saját családtagjaikkal szemben is. Hosszan lehetne jellemezni, leírni
az „elvadult” játékosi pszichológiát, ugyan nem vagyok diplomás erre szakosodott
ember, de jó emberismerő!

B., Kihívást amit le akarunk gyűrni. Akkor feltétlen próbálgassuk tovább, mert olyan az idegrendszerünk, hogy kibírja mondjuk, amit egy másik ember agya már nem bírna, s „szekrényezné” el a játékot. Ugye, minden játékot embere válogatja.

IDEGIÁLLAPOT, FELKÉSZÜLTSÉG
Ugyancsak ne sarkalljon játékkidobásra, ha csak kimerültek vagyunk és egyszerűen a legegyszerűbb játékot is többször elrontjuk. Tudni kell, hogy mikor szabad, mivel játszanunk. Erre kiváló példa, hogy én például csak egy-két FPSt szeretek, de vannak olyanok, amiket csak egyes lelki állapotaimban, mint pl. a Doom III. Ha nyugodt vagyok, nem tudok vele játszani, mert félek, minden kis hangra odafigyelek, nem jutok előrébb a játékban. Azonban akkor örömömet lelem benne, amikor a heti szivatásokat lenyelve hazaérek, és kiadom a dühömet. Akkor aztán őrjöngök, féljen minden zombi és nem e világi lény! Tehát a játszást nagyon sok minden befolyásolhatja. Kimerültségi szint, lelki állapot, felfogókészség, s megannyi más. Azt ajánlom hogy raktározzunk el minden játékot, s a megfelelőeket akkor vegyük elő, amikor úgy érezzünk, hogy annak ott az ideje.

ÖSSZEGZÉS
Az emberek nem egyformák! Mindenki vallja be magának, hogy valójában mit szeret. Mondjuk kicsit mókás, ha mondjuk beléd is most ütött a felismerés, hogy olvasod a cikket – s itt hozzáteszem, már ha csak egy ilyen ember van, volt értelme az írásnak -, s pl. hardcore FPS játékosnak ismert eddig mindenki (nem tudom miért őket veszem elő mindig, bocsánat), s elkezdesz Bust-A-Move-val, ne adj isten a Pokémon egyes Game Boy Coloros változataival játszani. De ne érdekeljen! Maximum te befolyásolj másokat, de ne a többiek téged! Ne engedd, hogy lenézzenek, vagy istenítsenek, vagy jobban barátkozzanak veled csak az alapján, hogy mivel játszol. Ne próbálj megfelelni egy körnek sem, csak azért, hogy naprakész legyél és tudd egy új játék minden reflex mozdulatát, csakhogy témát találj valakivel, ha valójában az a játék pocsék rossz. Elővehetsz nyugodtan régi játékot is! Ne nézzenek már le mert nem játszol az éppen aktuális: „TotálRomboló8”-al, csak mert vágysz egy kis nosztalgiára. Az alapján ismerjenek téged ami vagy! Minden jöjjön csak belülről! Legyen a Játék, Játék… a Szórakozásért!

(kis karácsonyi kiegészités)
A karácsony alapvetően a szeretet ünnepe, s ha már e tájt készült ez a cikk, akkor leírom, hogy karácsonykor foglalkozzunk inkább szeretteinkkel, ne pedig a játékokkal, ez legyen másodlagos. Ha azonban mégis játszásra adnánk fejünket, s látnánk, hogy egyre bunkóbbá válunk minden külső behatással szemben, s agresszívek leszünk azzal aki megzavart, azt a játékot feltétlen száműzzük az örök bezúzott DVDk mezejére. Hisz nem ér meg egy játék sem annyit, hogy miatta családtagjainkat hanyagoljuk, avagy megbántsuk, főleg így, a békesség ünnepén!
 
TheTruth
(Hasznosnak találtad a cikket? Kommentelj!)