Miért érezzük rosszul magunkat a világban?

Miért érezzük rosszul magunkat a világban?

Egy ilyen kérdést nem könnyű megválaszolni, de ha magunknak nem sikerül, az orvos sem fog segíteni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tud. Nem tanítják és nem is engedik neki. Tehetetlenségében nem képes mást tenni, mint felírni a szokásos antidepresszánsokat és pánik pirulákat, amik már nála is beváltak. Azt viszont jól tudjuk, hogy ez csak tüneti kezelés, és nem old meg semmit.

Kire tartozik hát problémáink, kérdéseink mélyreható vizsgálata és megválaszolása? Magad uram, ha szolgád nincsen. Magunknak kell a válaszokat keresni, megtalálni és megosztani a többiekkel. Hogyan és hol kezdjünk neki? Ahogy már írtam a bevezetőben, én azt a módszert választottam könyvem szerkezetének felépítéséhez, hogy először megpróbálom az olvasóval együtt a valódi problémákat minél nagyobb pontossággal beazonosítani, a süllyedő világ nagy kérdéseitől indulva, egészen azokig a zátonyokig, amiken saját életünk vitorlása feneklett meg. Ez a fejezet ezért úgy épül fel, hogy megvizsgáljuk, van-e a magyarságnak, mint népnek olyan problémája, ami szorosan ehhez a kérdéshez kapcsolódik és legtöbbünket érint. Nyilvánvalóan van bőven, ezért ezt a témát kellő alapossággal fogjuk körbejárni. Ehhez előbb tennünk kell egy nemzetközi kitekintést, hiszen ma már az egész világ nagyjából egy akaratot követ. Sajnálatos módon nem a sajátját. Górcső alá vesszük ezután gondjainkat a család és az egyén szintjén. Ez utóbbi esetben is hosszas részletességgel, amivel célom szerint mindenki pontos diagnózist tud majd felállítani arról, hogy a saját élete miért hajózott rossz irányba és miért nem tud a zátonyáról egy dagály segítségével lecsusszanni. A következő fejezet konkrét útmutatást fog adni a szabadulás lehetséges módjaihoz, tartalmasabb emberi és párkapcsolatokhoz, gyermekeink okosabb neveléséhez, önbecsülésünk növeléséhez, de mindenekelőtt ahhoz, hogy hogyan szabaduljunk meg félelmeinktől és hogyan kezdjünk el gondolkodni, mindezzel sok jót teremtve saját magunknak és szeretteinknek.

„És amit az ember tud, az bizony ismeretlenként nem tölti el félelemmel, tehát a bátorság és a biztonság a végén mégiscsak kihathat a világbéke megteremtésére és a hatalmi őrültek lefegyverzésére, majd a természettudományok sosem ismert magasságba emelésére is.” (Idézet Cser Ferenc - Darai Lajos „Magyar folytonosság a Kárpát-medencében” című tanulmányából.)

Mielőtt ilyen nagy fába vágnánk a fejszénket, célszerű egy jegyzetfüzetet és egy tollat magunk mellé készíteni, nehogy később feledésbe merüljön valami fontos, amit már sikerült feltárnunk. Írjuk bele legfontosabb teendőinket, értékeinket és problémáikat is. Mindent, amit erősítenünk kell magunkban, amit meg kell tanulnunk, naponta gyakorolnunk kell, és mindent, amitől meg kell szabadulnunk. Mindent, amiről úgy érezzük olvasás közben, hogy az rólunk szól és talán nem is gondoltunk rá eddig ilyen módon.

Ha a világra tekintünk, elkerülhetetlen hogy szigorú kritikával éljünk. Nyilvánvalóan rosszul, pontosabban fogalmazva, rossz szándéktól vezérelve irányítják azt. Ez ugyanakkor ne keltsen gyűlöletet a szívünkben, sokkal inkább sarkalljon cselekvésre, amit tanulás és gondolkodás előz meg. Nem szabad gyűlöletet éreznünk senki iránt. Meg kell tanulnunk leszokni a folyamatos ítélkezésről és végtelen számú problémánk egymásra zúdításáról is, mert mint később látni fogjuk, ezek önmagukban is bőven elegendőek ahhoz, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Könnyű a gyűlölet útjára tévedni, hiszen látszólag és álságosan az együvé tartozás érzését erősíti bennünk. Ezt használják ki a politikusok, becsapva minket azzal, hogy az akaratot saját magunkénak érezzük. Legyünk hát különösen óvatosak, hogy jól értsük és értelmezzük világunk betegségének leírását, József Attila szavaival élve:

„Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.”

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!