Élet az élet után
Élet az élet után
Raymond A. Moody azonos című könyvét nagyjából harminc évvel ezelőtt olvastam először. Mondanom sem kell, hogy nem kötelező vagy ajánlott olvasmány volt, amit az iskola írt volna elő. Akkoriban ez inkább félig legális műnek számított. Moody olyan emberek körében végzett kutatásainak eredményeit összegzi, akik klinikai értelemben véve meghaltak, majd visszatértek az életbe. A könyv elején egy a klinikai halálból visszatért ötven személy beszámolóinak egyezőségére épülő általános leírást olvashatunk, mely így hangzik:
„Egy ember haldoklik. Testi nyomorúságának csúcspontján hallja, amint az orvos őt halottnak nyilvánítja. Egyszer csak egy kellemetlen zajt: átható, sivító harsogást kezd hallani és azonnal az az érzése, hogy nagy sebességgel rohan át egy sötét alagúton. Aztán hirtelen saját testén kívül találja magát, de ugyanabban a környezetben, mint amiben előbb volt. Mint szemlélő, bizonyos távolságból nézheti saját testét. Tartózkodási helyéről szemlélve kellemetlen érzések töltik el, amikor látja testének újjáélesztési kísérleteit. Egy idő után összeszedi magát és egyre inkább alkalmazkodik ehhez a különös állapothoz. Észreveszi, hogy még mindig van „teste”, de ez tulajdonságait tekintve lényegesen különbözik a fizikai testétől, melyet elhagyott. Hamarosan új események történnek. Más lények közelednek a haldoklóhoz, hogy köszöntsék őt és segítsenek neki. Meghalt barátok, rokonok szellemét pillantja meg, majd egy szeretetet és melegséget árasztó Fénylényt, amilyent ő még nem látott. Ez a Lény - szavak nélkül - kérdéseket intéz hozzá, melyek a haldoklót arra indítják, hogy saját életét, mint egészet értékelje. Segít neki, hogy életének fontosabb állomásait panorámaszerűen, villámgyorsan felidézi számára. Egyszer csak a haldoklónak úgy tűnik, mintha egy sorompóhoz, vagy határhoz közeledne, mely nyilvánvalóan a földi élet és a következő élet közötti határvonalat jelenti. Itt világos lesz előtte, hogy vissza kell térnie a földre, mert halálának ideje még nem jött el. Küszködik ez ellen, mert a túlvilági élet tapasztalatai annyira megragadták, hogy többé nem szeretne visszatérni. Eltöltötte az öröm, szeretet és a béke lenyűgöző érzése. Belső ellenállása ellenére - anélkül, hogy tudná, hogyan - újra egyesül fizikai testével és él tovább.”
Érdemes még egy idézet segítségével a fénylénnyel való találkozásról többet is megtudnunk:
„A Fénylény megjelenése, vizsgálás és szó nélkül feltett kérdései egy döbbenetes erejű képsort indítanak el, amellyel a Lény panorámaszerűen bemutatja a haldoklónak élete fontos eseményeit. Közben kiderül, hogy a Lény előtt az egyén egész élete kiterítve fekszik. Neki nincs szüksége felvilágosításra. Célja az, hogy a haldoklót ösztönözze arra, hogy életére visszaemlékezzen. ... akik a képek láttán ekkor két dologban kaptak figyelmeztetést: az embereket szeretni és tudást szerezni.”
A szeretet és a tudás fontossága. Egy erősen vallásos neveltetésű kutató 1975-ös korszakváltó tanulmányából. Ezek után tagadja valaki azt, hogy minden mindennel összefügg és egy egésszé áll össze. Ehhez még egy idézet a könyvből:
„Senki sem beszélt a mennyországgal kapcsolatban gyöngykapukról, aranyutakról, hárfapengető angyalokról, vagy a pokollal kapcsolatban lángokról és vasvillás ördögökről. A legtöbb elbeszélésben nincs szó a jutalomról és a büntetésről, sőt azok sem említik, akik azelőtt kifejezetten így gondolkodtak. A legnagyobb csodálkozásukra azt tapasztalták, ha volt is egészen egyértelműen bűnös cselekedetük, melyről a Fénylény nyilván tudott, ő mégsem haraggal és nehezteléssel reagált arra, hanem megértéssel és bizonyos humorral.”
Moody kutatásainak idején még nem voltak eléggé fejlettek az EEG berendezések. Sok időbe telt a műszerek előkészítése, ami nyilván nem állt rendelkezésre vészhelyzetben, emberek újraélesztése során. Az Elektro EnkefaloGráf egy olyan műszer, melynek segítségével az agyi tevékenység intenzitása és bizonyos tekintetben minősége mérhető annak idegsejtjei elektromos aktivitására alapozva. Ma már viszont a halálközeli élmények kutatásával foglalkozók könnyen leellenőrizhetik a halálból visszatérőket megmentő kollégáik segítségével, hogy mit mutattak ezek a műszerek a klinikai halál állapotában. Mindez azzal egészíti ki Moody és követőinek kutatási eredményeit, hogy az átmeneti halál állapotából visszatérők beszámolói nem hallucinációk vagy az oxigénhiány miatt fellépő más kivetülései az agynak, mivel az EEG görbe ebben az esetben mutatna bizonyos aktivitást. A megrajzolt vonal teljesen egyenes a vizsgált esetekben, ami azt jelenti, hogy az agy is halott, nem végez semmilyen tevékenységet.
Csak néhány évet kellett várni addig, míg egy másik kutatóorvosnak sikerült behatolnia arra a területre, ami előtt a rövid időre eltávozottaknak vissza kellett fordulniuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
