Most megosztom mindenkivel a kis hivatali kálváriánkat, amit nemrégiben kellett elszenvednünk és a fájó pont az volt még, hogy pont a legnagyobb melegben történt mindez.
Leányom áprilisban betöltötte a 18. életévét, és most érettségizett, ezért időben értesítettek a Magyar Államkincstártól /ezután M.Á./, hogy június hónapban jár utoljára részére családi pótlék, de mivel tartós betegként kapott emelt csp.-t, így saját jogon megigényelheti. Mellékeltek nyomtatványt és kísérőlevelet, hogy miként kell eljárnia.
A levélben közöltek egy időpontot is, június 26.-át, hogy ekkor kell megjelennie az I.Fokú Orvosi Bizottság előtt, az orvosi papírjaival, hozzátéve, hogyha nem felel meg az időpont, akkor kérhetünk módosiítást.
Mivel Leányom érettségije június 25-re esett, másnap estére pedig a bankett, úgy gondoltuk, hogy élünk a lehetőséggel és kérünk későbbi időpontot, mivel a lakhelyünk és az iskola közötti távolság 230 km, ami ugye elég fárasztó utazás lenne, nem beszélve, hogy talál-e egyáltalán közlekedési eszközt, amivel vissza tud utazni estére. Ja és a költségekről nem is beszélve...
Felhívtuk a M.Á.-t, hogy szeretnénk egy másik időpontot kérni, mire az ügyintéző közölte, hogy ezt nem náluk kell kérni, hanem az Orvosi Bizottsághoz kell elmenni és ott intézkedjünk.
Uccu, gondoltam elkísérem a lányomat, igaz nagykorú már, de egye fene, a szabadnapomon legalább kicsit együtt leszünk, mert nemsokára Németországba utazik úgyis, Ő meg utána engem kísér el, mert nekem is akadt egy kis hivatalos intéznivalóm.
Tehát felkerestük az orvosi bizottságot, ahol kértük a hölgyet, hogy legyen szíves segíteni másik időpontot adni, mert ... és elmeséltük, hogy miért is lenne fontos számunkra a dolog. Felírta a naptárjába, aztán közölte, hogy eléggé el fog húzódni, jobb lenne, ha a Nyugdíjfolyosító Intézethez bemennénk személyesen, mert ők adják az új időt.
Hát elbuszoztunk oda, húztunk sorszámot, szépen türelmesen kivártuk a sorunkat, majd mikor sorra kerültünk, az ügyintéző fiatalember közölte, hogy hát ez nem hozzájuk tartozik, hisz az adatok alapján nincs is a lányom bent a gépben, jó lenne ha elmennénk a M.Á.-hoz /vissza, ahonnan elindultunk/, mert ez rájuk tartozik.
Kissé kezdtem beidegesedni, rohadt meleg volt, és ment az idő, de egye fene, elsétáltunk, szerencse nem vészesen volt távol.
Amikor odaértünk, megkértük az őrt, hogy segítsen, nekünk ...né-vel kellene beszélni, mert ő az ügyintéző, és sajnos megint el kellett majdnem részletesen mesélni mindent.
Igaz ...né bent volt, de nem mehettünk be hozzá, mert nem voltunk bejelentkezve, így az ügyfélszolgálatra irányítottak bennünket, aholis kihúztuk a 104-es sorszámot.
Sajnos a kijelző a nagy melegben biztos le volt lassulva, mert még csak a 78. volt soron,
így egy keveset azt hiszem anyáztam is, nem tudom, biztos a nagy meleg hatása volt
Aztán egy kedves ügyfél, akinek nem volt türelme, átadta a 98-as sorszámát, így közelebb kerülve a célhoz, már az anyázás hangsúlya is lazább lett.
Sorba jöttek az ügyfelek, de sorszám már nem volt, így az én 104-esem is gazdára lelt.
S mit ad Isten, találtam egy 92-es sorszámot, így még nem sok mindennek örültem mostanában. Már nagyon éhesek voltunk, lassan telt az idő, a 98-asom is gazdára lelt, és végre bekerültünk!
Hurrrrrrá!!
A hölgy kedves volt, de közölte, hogy ha időpontot módosítunk, akkor neki fel kell vennie jegyzőkönyvet, aztán majd valamikor kapunk más időt, de nem tud igérni semmit, arra pedig, hogy a lányom külföldre megy, azt mondta, hogy akkor talán egyszerübb lenne a 230 km-re levő suliból hazajönni, mint esetleg kintről.
Végül feladtuk, lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nagyon elhúzódik az idő, inkább vállaljuk, hogy 2 nap alatt 4ezer helyett 8 ezret buszozik-vonatozik el.
Persze én már lekéstem amit szerettem volna magamnak intézni, így a nagy hőségben örültünk, hogy végre hazaértünk és szomorúan nyugtáztuk, hogy adtunk ama végterméknek egy pofont.
Azért megkértem a lányom, hogy hívja fel másnap a bizottságot, hogy nehogy törölve legyen az időpont, mivel a hölgy ott valamit naptárba írogatott.
Ezt meg is tette, aztán megnyugodva néztünk az intéznivalók elébe.
Lányom sikeresen leérettségizett, este fél 12-re haza is érkezett, az orvosi papírok is rendbe voltak már téve, de kiderült, hogy este 6-kor kezdődik az ünnepélyes érettségi bizonyítvány átadás, utána bankett.
Időpont pedig fél 12-re volt, a busz, amivel 6.12-re érne oda, fél 1-kor indul. Így elmentünk előbb, hátha nyerünk kis időt, vagy meghatja őket, ha elmondom milyen sok út áll a lányom előtt és mögött is.
Megérkeztünk, az l.emeleten a lista kifüggeszte, hogy aznap név szerint ki melyik szobába kell, hogy megjelenjen.
Keressük a nevet, sehol..... Többször elolvassuk, végigjárjuk a folyosót, semmi!!!
Aztán nyílik az ajtó, elkkapom az asszisztensnőt, hogy ez és ez a problémám, nyomom a kezébe a papírost... Érdekes, mert behívnak, de közlik, hogy nincs a gépben a lányom és nagyon érdekes, majd elvitatkoznak előttem egy ideig, hogy ki és mikor és miért adta ezt az időpontot és ki és mikor és kivel egyeztette, stb.
Aztán felirányítottak a 3. emeletre, ott a titkárságon kellett útbaigazítást kérnünk, és mit ad Isten, ki áll előttünk, a hölgy, akivel először beszéltünk.
Mondjuk, hogy telefonon ugye kértük, hogy mégse törtöljék, azt mondták, hogy oké, de most mégis, vagy mégse. Kértük segítsen, mert fél l kor kell indulni a lányomnak....
Megismert, rákérdezett, hogy sikerült az érettségi, aztán elvonult a papírjainkkal. Lassan telt az idő és gondolkodtunk, hogy de rossz lesz, mert élete nagy eseményét le fogja késni.
Kijött a hölgy és közölte, hogy eddig a papírjainkat irogatta. Aztán pár perc múlva behívták, és 10 perc múlva végzett is. Az eredményt, majd levélben...
Fellélegeztünk, hogy ilyen hamar végeztünk és azon gondolkodtunk, hogy most mit fogunk csinálni, hogy még várni is kell a buszra, hogy töltsük az időnket el???!!!
Ez egy igaz történet, sajnos megesett, de szerencsére a vége nem is olyan rossz...
Arról nem is beszélve, hogy kedd este késett az érettségi ünnepség, így időre odaért, majd másnap délben haza, de menet közben még elrendezte az EU-s bizt.kártyát /potom fél óra alatt/, mivel csütörtök reggel 6-kor indult Németországba.
Most úton van, nemsokára odaér, várom a jelentkezését, mert egy szülő dolga, hogy aggódjon.
De minden jó, ha jó a vége....