Kissé félve kezdek neki ennek az írásnak, arra gondolván, hogy talán az őszi búsulósokhoz hasonlóan, Kalandor a karácsonyi utálkozós írásokra is kötött fogadást. A téma lerágott csont bizonyos tekintetben, hiszen manapság már szinte mindenki tudja, hogy a karácsony tartalmilag nagyjából annyira keresztény ünnep, mint a Hanuka. Persze néhány egyház csakazértis tartja magát a giccsjézuskás borzalomhoz, ám sajnos tény, hogy nagyon-nagyon kevesen emlékeznek meg őszintén Jézus születéséről. De nem erről akarok írni.
Az egyik legnagyobb bevásárlóközpont mellett dolgozom Székesfehérváron, így a közlekedést illetően bőven kijut az ünnepi őrületből. Nem is tudom milyen jelzővel illessem azt a jelenséget, amikor a "szeretet ünnepére” készülődve az emberek egymáson taposva, habzó szájjal törtetnek előre, hogy megszerezzék az "ajándékot”. Divat is szidni a multikat, és igaz ami igaz, rendkívül visszataszító üzletpolitika, hogy már októberben kezdődnek a karácsonyi akciók, ami néhol úgy megzavarja a beszerzőket, hogy a csokimikulás mellett ott figyel a nyuszika is. Na és persze az utolsó napokra tartogatott hihetetlen méretű akcióktól is borsódzik az ember háta, hiszen aki kicsit megfigyelte már ezeket az "árzuhanásokat”, tudja, hogy igazából minden drágább, mint egyébként lenni szokott. Ám a minap elgondolkodtam azon, hogy vajon a tyúk volt előbb, vagy a tojás. Úgy vélem, ebben az esetben a tojás. Hiába fordult meg mára a módi, miszerint a vásárlási szokásokat manapság már formálják, nem lereagálják, sokra nem mennének az utolsó heti akcióikkal, ha az emberek nem csináltak volna költekezési agymenést a karácsonyból. Így meg, jól jár a nép is, hiszen lehet indokolni az utolsó pillanatra hagyott bevásárlást azzal, hogy akkor az olcsóbb.
Gyerekként valahogy sokkal könnyebb volt képmutatás nélkül megélni ezt a pár napot, a várakozás is őszinte volt, az öröm is, igazi volt az egész, minden velejárójával. Így felnőtt fejjel nehéz elhinnem a kertszomszédunkról, hogy neki valóban fontos a szeretet ünnepe és ezért világította ki az egész udvarát, miközben a kutyáit tulajdonképpen mi etetjük, mert ő csak akkor ad nekik enni, amikor párzási időszak van. Akkor fontos, hogy egészségesek legyenek, mert a kölykeiket jó pénzért el lehet adni, egyébként meg hadd vonyítsanak, majd megunja valamelyik szomszéd és átdob nekik némi ennivalót. De a rendőrről is nehéz elhinnem, hogy túltengett benne a szeretet, amikor pár éve karácsony másnapján világítás nélkül tekeregtem Pesten, sőt még tilosba is hajtottam, de ő elengedett egy figyelmeztetéssel. Évről-évre gyarapodó tapasztalataim azt mondatják velem, hogy sokak szemében ez az egész nem más, mint önnön nagyszerűségünk bizonygatása. Pedig lehetne ez jó alkalom arra, hogy a távolabb élő családtagok összejöjjenek, vagy, hogy megálljunk egy kicsit, pihenjünk egy jót, mindenféle vallásos zagyvaság, eszetlen költekezés és képmutatás nélkül.
Évek óta most először fogom munka nélkül tölteni a karácsonyt, ezért is foglalkoztatnak ezek a gondolatok, de jelen állás szerint leginkább úgy vagyok, ahogy egy régi dalban éneklik: bárcsak lenne egy folyóm, amin elkorcsolyázhatnék…
