Gyerekek

Tulajdon képpen két igaz történetet szeretnék elmesélni. A szereplők mindkét esetben hasonló korúak. Adott egy anya, aki közelít a harmincas éveihez, és az ő gyermeke, aki nagyjából első osztályos lehet.

Az első történet:
Anyu az ő kisfiával betért egy közértbe, és elkövette azt a hibát, hogy az édességeket, és nassolni valókat tároló gondola mellett akarta megközelíteni azt az árucikket, amiért jött. Na, a kissrác lecövekelt a chips-ek mellett, és semmi módon nem volt tovább ráncigálható. Egyre hangosabban kérte, sőt követelte, hogy anyu vegyen neki egyet. A nő hiába mondta, hogy van már otthon két megkezdett csomag, a kölyök hisztizett tovább. Lógott az anyja kezén, és üvöltötte, hogy: akarom, vegyéééééél, vegyééééééél...
Az emberek vegyes érzelmekkel vették tudomásul, hogy az anya tehetetlen. A gyerek taktikát váltott. Elengedte anyu kezét, és elkezdte bepakolni a kosárba az áhított zacsikat. A nő ugyanolyan ritmusban rakta vissza, közben továbbra is azt hajtogatta, hogy potyára kidobott pénz, meg különben is, van otthon, még az sem fogyott el.
Úgy tűnt koreográfiája van a dolognak. A gyerek minden ritmusváltására rutinosan reagált a nő. Újabb próbálkozásként a kölyök elkezdett toporzékolni, és magából kivetkőzve üvöltötte az addigiakat: akarom, vegyééééééééél, vegyééééééél!!!!!!!!!!!
Volt ott egy negyvenes éveit taposó kissé érdekes fazonú manus is, aki hirtelen szintén toporzékolni kezdett, és ugyan nem üvöltve, de hangosan, a gyereket utánozva mondta, hogy: akarom, anyu, vegyééééél, vegyéééééél...
Megdermedt a levegő, csönd lett. Ahány ember, annyiféle arckifejezés a döbbeneten át az elfolytott mosolyig. A gyerek is megtorpant, rácsodálkozott a manusra, és mesterséges könnyein át cinkosan rávigyorgott. Tudták mindketten, miről is van szó.
A nő fúria módjára fordult a férfi felé, de végül is csak annyit mondott: a magáé biztos jól nevelt! Udvarias mosolyba burkolva kapta a választ: ááááá, ők is rosszcsontok.
A manus elmondhatta volna, hogy a gyerekei már felnőttek, és még egyikük sem követelőzött. Nem mondta, miért tette volna?
Öcsi közben rájött, hogy már nem poén a dolog, újra rázendített, és nyugtázta, hogy már megint ő az érdeklődés középpontja. Fölösleges mondanom, anyu kifizette a pénztárnál a be nem tervezett chips-et. A gyerek rögtön kikapta a kosárból, feltépte a zacsit, belemarkolt, és unottan enni kezdte. Több nem is kellett neki. Vissza adta az anyjának, aki fásult arccal rakta a szatyrába...

A második történet:
Pár utazni vágyó ember vár a buszra. Anyu a kislányával egyezkedik éppen. Éhes a gyerek, és azt ecsetelgeti, hogy milyen nagyon. Anyu csitítgatja, vígasztalja, hogy mindjárt hazaérnek, és akkor kap ebédet. Hugi arra hivatkozik, hogy most vettek vajat, meg kenyeret, ő abból szeretne, de nagyon, mert éhenhal. Anyu meg arra, hogy se kés, se kistányér, se szalvéta. Hugi azt mondja, hogy úgy is jó, ha a vajat végighúzgálják a kenyéren, mire anyu azt mondja, hogy annyira kemény a vaj, hogy inkább a kenyeret kéne azon végighúzgálni, de az meg hogy nézne ki... Hugi reménykedően mondja, hogy neki úgy is jó, csak ehessen már.
Anyu a kézmosást feszegeti, mire hugi kitalálja, hogy a szatyorban kóla is van, azzal pont jól kezet lehet mosni. Na, erre anyu már eltöpreng, aztán felhívja kislánya figyelmét arra, hogy a kólától a kezéhez ragadna a kenyeres vaj, aztán mi lesz? A busz csak nem jön, így a kislánynak van ideje ezen gondolkodni. Aztán megadóan azt mondja, hogy tényleg éhenhal.
Anyu leguggol hozzá, arcán látszik, neki is fáj kislánya bánata. Aztán megkérdezi hugitól: a suliban mit mondjak, miért nem mész? Hugi közli, hogy csakis az igazat. És ha már éhenhalsz, a babádat kire hagyod, és ki adjon puszit helyetted apunak, kérdi anyu.
Szinte felnőttes érzelmek kavarognak a kislányban, ezt jól mutatja ártatlan arcocskája. Irgalmatlanul töpreng, aztán csöndben, megadóan megszólal, mondván hazáig megpróbál valahogy életben maradni.
Befut a busz, mehetnek haza az emberek. Mikor anyu leszálláshoz készül hugival, az érdekes fazonú manus mosolyogva kacsint a kislánynak, aki visszamosolyog, és ettől kicsit szebb lesz a világ...

Kétféle eljárás egy gyerek nevelésében.
A kissrác ugyan mit követel kettő, öt, tíz év múlva? És milyen módszerrel? Meglehet ököllel megy kamaszkorában az anyjának.
A kislány nem kapta meg, amit kért, de nekem ez a szimpatikusabb történet.