A Corsair mindig is igyekezett a az extrém igényeknek megfelelő termékeket piacra dobni, és ez nincs másként a pendriveokkal sem. Kezdetben a Flash Voyager is tiszteletet parancsoló sebességgel rendelkezett, de a gyártó ezt tetézte a GT család elindításával, ami szinte egyedülállóan gyors volt megjelenésekor. Ez sajnos azzal is járt, hogy a GT utótag nélkül előd egyre inkább lassabb lett, de cserébe az ára is igen méltányos volt. Először csak 2 illetve 4GB-os méretben voltak kaphatók a GT-s Voyagerek, de később megjelent a 8, 16, 32 illetve a 64GB-os verzió is. Azóta viszont a Corsair elindította a GTR sorozatot, ami még a GT-n is túltesz, már-már hihetetlen, az USB 2.0 szabvány határait feszegető 34MB/s-os olvasási és 28MB/s-os írási tempót ígér. Ez azonban a sima GT típus hátrébb szorulásával jár, mint ahogy azt anno a GT tette elődjével. A gyártó termékkínálata most úgy épül fel, hogy a sima Voyagerek az átlagos igényeket kielégítve lefedik a piac nagy részét, 4GB-ostól kezdve 64GB-osig terjed a felhozatal. A GT széria már egy kisebb területet fed le, 16, 32 és 64GB-os változatot gyártanak belőle. A GTR pedig az abszolut csúcs igényeknek igyekszik megfelelni, 32, 64 és 128GB-os mérettel.
Látható tehát hogy a régi veterán GT most a kínálat közepét képezi, és a gyors, bár nem a leggyorsabb pendrive szerepkörébe pozícionálták, így lássuk hogy teljesít a 16GB-os példány.

Tipikus Corsair-es műanyagdobozban érkezik hozzánk, az előlapon látszik a gyártó illetve a típus, a kapacitás szép nagy számokkal feltüntetve, illetve az amolyan Need for Speed-es, elmosódott fénycsíkos háttér utal a gyors átviteli sebességre. A hátoldalon amolyan "fícsörlista" található, hat nyelven össze vannak foglalva az eszköz főbb tulajdonságai, külön kiemelve a nagy sebességet, a víz- és ütésállóságot. Maga a doboz a pendrive-hoz képest elég nagy méretű műanyag doboz, én tényleg nem értem miért nem lehet a pendriveokat mondjuk kartondobozba rakni, az is kellően elegáns (sőt, még elegánsabb is lehet), és sokkal környezetkímélőbb mint a műanyag.

A műanyagot szétgyilkolva hozzáférhetünk a valódi tartalomhoz, de a pendrive előtt térjünk rá a kiegészítőkre, mert bizony ehhez a modellhez olyan is jár. Először is kapunk egy USB hosszabbítót ami jól jöhet, ha zsúfolt helyre nem tudjuk bedugni magát a pendrive-ot, vagy csak nem akarunk hajlongani a padlón lévő géphez. A másik tartozék egy elég jó minőségű, fekete színű nyakba akasztható pánt, amin a Corsair logó és a Flash Voyager GT felirat fut végig.

Maga a pendrive jó fogású gumiborítást kapott. Fekete alapn fut végig a két oldalán egy-egy vörös csík, középen pedig látható az elég hivalkodó sárga Flash Voyager felirat, valamint a szintén vörös GT utótag. A hátoldalán fehérrel van felírva a gyártó honlapja. Ha ezután még azt is elmondom, hogy az állapotjelző LED kék színű, akkor látható hogy elég sokszínű termékkel van dolgunk. A pendrive végén van egy kis fül, ahova a fekete pántot akaszthatjuk, így a nyakba-akasztóval együtt elég barátságos az összkép. Negatívumai is vannak a gumiborításnak, mert ugyan ellenáll a kisebb ütődéseknek, de elég nehéz előbányászni például nadrágzsebből, illetve a szöszöket is előszeretettel összeszedi amitől elég nehéz megtisztítani. A kupak hajlamos egy idő után kevésbé szorosan tartani, akár le is esni, ezért ha már érezzük, hogy nem túl jó állapotban van, akkor fokozottan figyeljünk rá, nehogy elveszítsük! A nyakba-akasztónak szánt fül pedig elég vékonynak tűnik, az is lehet hogy erősebb terhelésre leszakadna, szóval csak vigyázva rángassuk annál fogva. Mindent összevetve a fiatalos külső engem kárpótol ezért a pár apró negatívumért, szerintem tényleg nagyon pofásan néz ki a Voyager GT.

Következzenek a legjobban várt sebességtesztek!

A pendrive-ot két számítógépen teszteltem.

Konfig 1: Acer Travelmate 5520G notebook

-Athlon X2 TK-55 1,8GHz processzor
-2GB RAM
-80GB Hitachi HTS541680J9SA00 merevlemez
-AMD SB600 Déli híd
-Windows 7 Professional

Konfig 2: Desktop PC

-Gigabyte MA770-UD3 rev2.0 alaplap
-Phenom II x2 550 3,1GHz processzor
-4GB RAM
-1TB Samsung HD103SJ merevlemez
-AMD SB710 déli híd
-Windows 7 Enterprise

A szintetikus teszteket az ATTO Disk Bencmark 2.46-os verziójával végeztem, és teljes tesztet csináltam, bár 256MB-os fájlméret fölött már nem igazán változtak az eredmények. 4, 8 és 32KB-os clusterméretre formáztam a pendrive-ot és FAT32 fájlrendszert használtam. Az egyes teszteredmények elérhetők a linkeken, képen csak a legjobb eredmény közlöm:

A többi eredmény: 4KB desktop 8KB desktop 32KB desktop
4KB notebook 8KB notebook 32KB notebook

A szintetikus tesztek persze néha csalókák, ezért a valódi fájlműveleteket is leteszteltem, kicsi, közepes és nagy fájlokkal. A másoláshoz Total Commander 7.50-et használtam, bekapcsolt kompatibilitási módban, a többi beállítás megegyezett a szintetiks teszteknél használtakkal.
Elsőnek pici fájlokkal dolgoztam, a legnagyobb 1MB-os, a kicsik csak pár KB-osak voltak, mind szövegfjál, 44MB-nyit másoltam oda, és vissza.
Másodikra egy zenéket tartalmazó mappát másoltam a pendrive-ra és onnan vissza, a mappa 100MB-nyi zenét tartalmazott, az egyes fájlok 3-7MB-osak voltak.
Harmadik nekifutásra pedig egy 1,45GB-os .avi fájlt küldtem fel a GT-re, majd vissza.
>A valós fájlmásolási teszteket csak a legjobb szintetikus teszteredményt elért konfiguráción futtattam le, 4KB clusterméret mellett<

Eredmények:

-Kis fájlokkal: az írás 1 perc 6 másodpercet vett igénybe, ez az adamennyiséget nézve körülbelül 0,66 MB/s-os átviteli sebességet jelent, de ne feledjük, hogy iszonyatosan sok apró fájlt kellett a pendrive-nak kezelnie, így ez egyáltalán nem egy rossz eredmény.
Az olvasási tesztben az adatokat 15 másodperc alatt másolta vissza merevlemezre, ami 2,9 MB/s-ot jelent, ami szintén nem rossz eredmény ha a fájlok borzasztó nagy számát is figyelembe vesszük.
-Közepes fájlokkal: az írás mindössze 10 másodpercet vett igénybe ami 10 MB/s-os írási tempót ad, ami nem is rossz ahhoz képes, hogy nem túl nagy méretű fájlokkal dolgoztunk.
Az olvasásnál mindössze 4 másodpercre volt szükség a zenék visszatevéséhez, ami impozáns 25 MB/s-os tempót ad.
-Nagy fájlokkal: az 1,45GB-os film átviteléhez 1 perc 55 másodpercre volt szükség, ami körülbelül 12,6 MB/s-os írási sebességet jelent.
A visszamásolás pedig 55 másodpercet tett ki, ami nagyon szép 26,4 MB/s-os teljesítményt ad.

Mit is mondhatnék. Egyik szemem sír, a másik nevet. A történethez hozzá tartozik, hogy nekem már volt ilyen pendrive-om, csak a 2GB-os változat, még akkoriban használtam mikor a GT család fénykorát élte, és bevallom, akkor is vegyesek voltak az érzéseim. Az akkori darab 24MB/s-os olvasási, és 17MB/s-os írási sebességre volt képes, ott az olvasásit keveselltem. Az utódja egy 8GB-os A-Data PD7 volt, az 30MB/s-os olvasási sebességet produkált, viszont az írási teljesítmény csak vérszegény 10MB/s- volt. A szintetikus tesztekből kiderül, hogy írásban ez sem túl virgonc, őszintén szólva azért ennél jóval többet vártam volna egy GT-től. Az olvasási sebesség ugyan nem lépi át a mágikus 30-as értéket, de ez még bőven az elviselhető tartományban van. Van tehát egy pendrive-unk, ami elég tempósan olvas, és nem vészesen lassan ír, kellemes adatmennyiséget pakolhatunk rá, dögös, fiatalos, feltűnő kinézete van, kapunk hozzá egy csinos pántot és egy USB hosszabítót, valamint a Corsair által nyújtott hosszú garanciát és várhatóan jó minőséget. Ez a modell újonnan, kiskerben 12-15 ezer forint körül kapható, de én aprón hozzájutottam 9000Ft-ért cserébe. Annyit mindenképpen megért, de újonnan nem biztos hogy kifizettem volna az árát, mert sebességben egy presztízs-terméktől igenis többet vár az ember.
Summa summarum ajánlható a termék, mert nagyon minőségi kis meghajtót kapunk a pénzünkért, de számoljuk bele, hogy nem mindig kapjuk azt a sebességet amiket a reklámokban látunk. Amennyiben sikerül egy olyan példányt kifogni ami kb 30/20-at tud (olvasás/írás) akkor nagyon jól járunk vele, és teljesen jogosan különösen ajánlott minősítést kapna, de bele kell számolni a rizikófaktort is, hogy lassabb lesz mint vártuk, így én ezt tudom rá mondani:

A képek teljes méretben megtekinthetők itt: Galéria
A pendrive-ot Csaba1978 kollégától vettem itt a hardveraprón, ezúton is köszönöm neki!
Ph! teszt a 2GB-os példányról
Termék honlapja: [link]

Amolyen utolsó utáni bekezdésnek egy kis érdekesség: rögtön kibontás után a szintetikus tesztekben elég impozáns 18MB/s-os írást produkált a kis GT, azonban az első átformázás után ez beállt a tesztben is látható értékekre, és utána bármilyen fájlrendszerrel, vagy clustermérettel próbálkoztam nem változott. Kérdezem a pendrive-okban tapasztalt olvasóimat, hogy találkoztak-e már hasonlóval, ez vajon csak amolyan mérési hiba volt, vagy pedig tényleg ott rejtőzik valahol a mélyben ez a teljesítmény és egy rossz beállítás miatt nem tud felszínre törni. Amennyiben a második verzió lenne igaz, várom az ötleteket, mivel kéne próbálkozni hogy újra száguldjon? :-)