2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Fizetésnap

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Hernyó élet, báb halál, lepke mennyország. Mikor leáldozófélben volt a Guga Bt. És kezdtek...

[ ÚJ TESZT ]

Hernyó élet, báb halál, lepke mennyország.

Mikor leáldozófélben volt a Guga Bt. És kezdtek elmaradozni a szokásos vevők, a nejem esténként azzal nyugtatgatott, hogy „ne aggódj apa, fizetés előtt van mindenki”.
Egyre gyanúsabbá vált, hogy már a megszokott állami intézmények is elhalkultak. Nem kellett hetente toner és festékpatron az önkormányzatoknak, iskoláknak, nem költöttek semmire, mert nem volt miből. Az egyik kórház, ami később bekerült a hírekbe, még velünk szemben is fizetésképtelenné vált, de aztán felhívtam az egyik okos embert és mondtam neki, hogy a számlán az áll, hogy amíg nincs kiegyenlítve, addig az én tulajdonomat képezi. Megyünk, összeszedjük, kocsira pakoljuk és viszont látásra, ne komolytalanodjunk egymással. Erre megígérték, hogy 14 nap és meglesz a pénz, úgy is lett.
Onnantól állami finanszírozású közintézménynek nem adtunk átutalásra semmit, keressenek nagyobb cégeket. De nem is volt rá szükség, mindent bezártak és elzavarták az embereket a picsába, pörögtek a reformok.

A mi családunk nem így működik, de ha így működne, hogy 4 óránként őriznénk a házat, akkor sem ez történne. Nem enném ki a hűtőt a feleségem és a gyerekeim elől, és nem mennék le a közértbe hitelre vásárolni s azt magammal vinni külön.

Politikáról beszélgetni magyar honban nem egészséges, ma pl. figyelmeztettek, hogy ha kimegyek hozzá szervizelni, akkor csak bólogassak, mert nagy MIÉP-es, az Árpádsávost ha szóba hozza ne ellenkezzek. Mondom rendben, amúgy sem kenyerem a nézeteltérés.
Bezzeg.
Bezzeg Amerika, Amerika eleve egy hülye szó, felkerült a polcok legjére, de nem is véletlenül. Ha kimész a strandra amerikais bugyiba te vagy a király. Van nemzeti öntudat, van tömegbázis. Az emberek vevők Amerikára és büszkék rá, látszik, hogy lejöttek a fáról.
Vagy ott vannak a Szlovákok, nemrég volt egy kis balhé Pilisszentkereszten egy helység miatt, Szlovák kisebbségi önkormányzat. Nahhh, nekik sem kellett több, mindjárt nemzetközi balhét csináltak belőle. Sólyomlaci rezgő léccel ecsetelte, hogy ez nem akkora probléma, fel lett nagyítva. De azért fehérre nyalta a valagukat a Szlovákoknak.

Nahhh, akkor érkezzünk meg Magyarba. Motoros húz balról, hátul nemzeti zászló lobog, ablak mögül elfojtott kurva anyád, már csak sziszegi utána, hogy rohadj meg.

Ennyi, elmeosztály.

Állok az OTP előterében, húztam sorszámot, de alig halad, hétfő van, az alkalmazottak morcosak, mindent háromszor annyi idő alatt végeznek el, láthatólag terhükre van az ügyfél.
Idősek, magukban hordozzák a kommunista reflexeket, ahol az ügyfél kiszolgáltatott helyzetben van. Rendszer ártás előtt minden közszolgálati intézmény végrehajtó hatalomnak képzelte magát. Ezektől nehéz szabadulni, Gázművek, ELMŰ, MATÁV, de bármi. Állj vigyázba, örülj neki, hogy nem végeznek ki a helyszínen. Jó, tudom eltúlzom, mára már enyhült, csak rabságban (szeretnek) tartani.
Nem szeretek OTP-be járni, de ha megyek megvannak a trükkjeim. Gonosz vagyok, és lábbal tiprom a rendszert. Vannak ügyfelek, akik elunják a várakozást, és a földre dobják a sorszámot. Nem vagyok rest, lehajolok érte. Akik észreveszik, hogy később jöttem s előttük kerültem sorra villámokat szórnak. Ez van, élelmesnek áll a világ, de ez még nem a mennyország, nem vettem el előlük semmit, ez semmiség, nem pénz, nem egészség, nem hatalom. De azért bosszantó.
A pénzkiadó automata kiürült. Megígérték, hogy 20 percen belül lesz pénz benne, feltöltik. Emberek sorba álltak az automata előtt, ami az OTP épületén belül volt, én az ajtóban álltam, vártam a soromra.
A 20 perc természetesen nem lett betartva, az emberek lassan elszállingóztak, én meg nem éreztem kötelességemnek, hogy minden egyes bejövő embert tájékoztassak, amikor a homlokát, vagy az automata képernyőjét ráncolja, hogy nincs benne pénz.
Végül jött a biztonsági ember, aki unottan, mint egy fegyenctelepen, közölte, hogy mindjárt.
Ennyi, elmeosztály. Semmi térden csúszás és bocsánatkérés, hogy az ügyfél meg lett várakoztatva hiába. Örüljön neki, hogy nem tartottak fegyvert a homlokához.

Ez a mindjárt, olyan varázsszó volt, hogy az emberekből felszakadt a sóhaj, reményt kaptak, hogy hamarosan kézpénzhez juthatnak egy géptől. Utána befizethetik a csekkjeiket, vehetnek benzint és kenyeret, folytathatják a hiábavaló életüket, hogy szaporodjanak. Örökölhesse ezt tőlük más is, a gyerekeik, akiből lehet majd benzinkutas, pék, biztonsági őr bankban és egy ember, aki sorban áll.
Végre ON. S egy ember, aki éppen sorba állt, mondhatni elsőként, előrelépett az automatához.
Darabig piszmogott, mui importante és pont kifogták.
Én is utálom, mikor a benzinkúton elém kerül egy balfasz, aki kér számlát, újságot, kávét, csokit a gyereknek, bocsánat, de becsomagolna egy üveg Martinit is? Hja és pálya matrica.
Faszért nem lehet a nagy bevásárlást a mamára hagyni? S tudod az az elégedett fajta, aki nem kapkod, nincs lelkiismeret furdalása, ha végez a földet nézi, nem a szemedbe zavartan, hogy a fasz üsse meg a száját. Persze én 2 másodperc alatt végzek, nem szoktam szarozni, nem kellenek a hülye kedvezmények és nincs semmiféle szupershop kártyám, csak hadd menjek már. A nejem is felsóhajt, amikor magamra rántom mérgesen a Suzuki ajtaját. Ki volt ez a balfasz, aki ennyit szerencsétlenkedett előtted? Haggyad már, beköltözött a benzinkútra.

Nahhh, emberünk is ebből a körből származott. Automata kinyalta a bankót, akkurátus mozdulatokkal leszámolta, majd a bizonylatot a pénz és a bankkártya mellé téve, borítékba tette. Elővett egy másik bankkártyát és újabb tranzakció.
Pénz nyirrr, blőőő, phökkk, shrrr. Megint nyálazza, mereven előre néz, lehajtott fejjel, ha az automatának bugyija lenne már éppen benne lenne, de nem. Másik boríték és precízen eligazítja benne a pénzt, bizonylatot és a hozzá tartozó bankkártyát.
Újabb tranzakció veszi kezdetét. Közben mögötte páran kinéznek a sorból türelmetlenül és egyik lábukról. Megjegyzések röpködnek hatástalanul, az a tranzakció is végbe megy, egy pillanattal sem korábban. Türelmesen leszámolja a pénzt, mellé hajtja a bizonylatot, bankkártyával együtt borítékba, összes borítékot megfordulás nélkül táskába. Majd kínos pillanatok, amíg az automata felé fordulva a táskáját becsatolja és ellenőrzi, hogy, sikeres volt e, még meg is rángatja, majd csak utána fordul meg a szemét a földre szegezve és mindenkit hülyére véve. Közben már bennem is felment a pumpa, pedig nem is oda vártam.
A fickó látványa nem arra sarkallt, hogy a karácsonyfa mellé üljek vele és a szeretetről áradozzak, jó keresztényhez méltóan már rég álcsúcson vágtam volna, hogy serkenjen ki a vére és elégtételt vegyek ne csak én, hanem a sor is.

Emberünk miután elment, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mindenkiből. Pedig megeshetett volna az is, hogy az általa elhozott 3 bankkártya helyett, három ember jön, s akkor nem olyan feltűnő, elviselhető, zokszó nélkül vártak volna a sorukra.
Most kockás inges, fasza piros-fekete kockák és farmer, meg bőr övtáska az oldalán, arcát nem látom, de gyors és határozott. Pénzt fordultában számolja és rakja a tárcájába, bizonylatot nem kért.

Fiatal pár, talán egyetemisták, összemosolyognak és bebújnak az automatába. Ha nem lenne itt senki, akkor a „kérem a vonal mögött várakozzanak” tábla helyett a „szeretkezz, ne háborúzz” táblát raknák ki. A fiú felemelné a lány seggét a képernyőre, félretolná a bugyiját, kigombolná az ingét, kivillannának a hamvas mellei, amit még nem szoptak csecsemők, megmarkolná és felváltva, ritmikusan mélyesztené az ujjait hol a seggébe, hol a melleibe.

Mögöttük cigányok, egy egész család. Ezek nem tudnak viselkedni, sőt, nem is akarnak. Nem oly képmutatóak, mint ahogy a társadalom elvárná. A családfő nagy potrohos, mint egy szumó birkózó szuszog, és terpeszben jár. A pólója alól kilóg a hasa, kék mackó, ami koszos és nem fedi a bokáját, makkos cipő, zsíros haj é mi lesz mááár? A neje is kontrázik, összeszokott zenekar, a gyerekeik hiperguide, hol az egyik sarokban.
Bosszankodva és felelőst keresve fordulnak vissza az automatától, hogy nem adott ki pénzt, szerintük a rendszer a hibás, már az ajtón kívül voltak, amikor elhangzott, hogy Orbán Viktornak mindenképpen a kurva anyját.

Tisztelet a kivételnek.

Az emberek megtanulták a pénz értékét és hatalmát, szeretik, tisztelik és félnek, reszketnek tőle és érte, tisztelet a kivételnek. A cigány család is azért prüszkölt, mert nem adott ki semmit.
De mondom nekik, hogy várjatok csak, adok ötszáz forintot és üljetek le a földre. Kicsit gondolkoznak, de hát mit ad Isten pénzről van szó. Jó van a gyerek hülye, de pénzért leülünk.
OK, akkor most adok ötszáz forintot és álljatok fel. Ecsém, ha nem adnál, akkor is felállnánk, nem maradnánk itt ítéletnapig.
Jó, értem. Adok egy ezrest és álljatok féllábon egy percet. Billegnek, meg idétlenül vihognak, hogy micsoda egy beteg ember, ilyen hülyét, de megteszik. A dürhő cigány lassan elunja és követeli, hogy mosmán adjam oda a pénzt, ne csináljak belőlük hülyét.
Előveszem a farzsebemből, megvillantom és mézesmadzag. Csak egy kis türelem, ha még ezt az utolsót megteszitek, akkor a dupláját is megkereshetitek.
Felcsillant a szemük…nahhh, mi lenne az?

Húzzátok el a nótámat, sírjak, nevessek, vágjátok a nádat, vessetek vályogot, adjatok egy lovat alám, és hagyjátok meg az önértékelésem. Mert ha ezt az egyet leromboljátok, ki lesz, aki autópálya mellett, tűző napon árkot ás? Hajnalban álmos mikrobuszok a főváros felé üresen tátongnának nélkületek, húzzátok plázámat fejem fölé. Szép s fekete munkások, inaitok, ereitek kidagadnak, izmaitok megfeszül.

Irodista, könyvelőféle, idősebb picsa. Őszülőbe fordult, halk, ciccegő, zavarja minden, ami nem szája íze szerint, nem mértékegység és erkölcs. Nem egy kokakóla mámorban fetrengő typ. Ellenkezőleg, az a fajta, aki állandóan a levegőben tartja fenyegetően, hogy meglássátok.
Hamar végez, de értetlenkedik és motyog, végig réveteg állapotban és megkövülten sétál ki az ajtón, nincs kivel megosztania baját, nem talál arra érdemest.

Dalt kéne írni ezekről, az emberekről, slágert, mulatóst, egy nap az élet.

Kalapos, kimért bácsi, nézi a csempét a falon, ahogy én mikor reggel a nagy dolgom intézem.
Mintás, amorf kék csempék, minden reggel mást látok a foltokból. Hol nagy gonosz les le rám az égből, hol egy törpe. Keresem a minták között a szemét, orrát, száját és lassan kirajzolódik. Idő van, amíg a matéria csusszan. Ha észreveszem azt, amit előző nap már felismertem, akkor próbálom elengedni a szemem elől a képet és másikat kigondolni az alaktalan ábrákból.
Szeretek arcokat keresni padlószőnyegen, meszelt falon, csempén, árnyakból, fényekből, embert keresni, találni.
Bácsi is elidőzött egy ábra fölött, közelebb léptem s Török katona, turbán, félhold, kard, Dugonics Titusz. Árpádsáv, le a mélybe, bácsi utána nézett, halk kurva anyád, köpött egyet s rohadj meg, sziszegte utána.
Elnézést, maga jön, veregette meg egy csinos, virágmintás otthonkába öltözött háziasszony a vállát. Mosolygott, otthon biztos odatette főni, nincs miért sietni, tésztát hamar hozzá főzi.
A két szatyrot megemelte és egyet előre lépett még mindig mosolyogva. Majd bedugta és sejtelemmel a szája szegletében pin kódját is beütötte. Gyakorlott mozdulattal csúsztak a bankjegyek a finom ujjai közé, zsírosak, sokat állt a sercegő csirkecombok felett. Apa sör, gyerek szoknyát rángat, fogason télikabát, reggelire zsemle, teraszon muskátli. A vége felé jut keresztre is, tett bőven félre, ne a gyerekeknek kelljen állni. A sír felett könnyező szemmel és haragosan, hogy anyám miért haltál meg?

Diáklány, gimnazista, néha egykorúnak gondolom magam velük, mert ha testileg elmúltam már negyven, azért simán meghallgatom a zenéiket, tudok úgy örülni, mint ők, zajongani, köpni egy csulást, lázongani, legyinteni. Egyben különbözök tőlük. Hogy felismerem, Ők még nem. Nem látják magukat kívülről. Nekem ez, ami fájdalmas, hogy van rajtam felelősség, elvárás, megfelelés. A szemükből ez még hiányzik, nem félnek, nem óvatosak, elővigyázatosak.
Határozottan s korának megfelelően dugja a kártyát a nyílásba, ujjai peregnek a képernyőn, ha a kártya bedugása előtt adta volna ki a pénzt, akkor is késő lenne, hát még így. Hjaj már, ez nem lehet igaz, dobbant egyet a lábával, szép a vádlija, finom szőrök borítják. Eszembe sem jut hány éves lehet, s hogy szülei is vannak, akik ha látnák, hogy miként nézek a lányukra, akkor felhúznának az első fára. Jó, hogy nincs lányom, legalább e miatt nem kell aggódnom.

Két fiam van. Levente 11, Benjamin 5 éves. Mindkettő tűzről pattant, akaratos, ha az apjuk szava nem számít, Isten akkor is megfizet, nincs miért aggódni.
Bánkon a hegytetőn lakunk, onnan megy le egy meredek út a központba. Sokszor mondtam a fiamnak, hogy lassan, fékezz, mert baj lesz. Vigyázz, óvatosan és párszor le is kísértem, megmutattam a sebességet. Gyerek még, más az értékrend, mondták is, hogy egyszer baj lesz.
A történet hasonló a [Perfect Day-hez]száguldott és elzuhant, akik látták a kezük elé kapták a szájukat, azt hitték nem kel fel többet. Mondtam neki, hogy fiam, örülj neki, hogy Isten ezt megengedte számodra, mert ha az én szavamra nem is adsz, ahogy Isten kéri, ha Isten munkálkodik, azt nem tudod a lelkedből kitörölni. Soha többé nem fog száguldozni féktelenül, a testi és lelki sebei emlékeztetni fogják mindig arra, hogy:

2. 1Kor 11,3
Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.
3. Ef 5,23
Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.

Mindig mondogatom, hogy ha az ember eltér Isten rendeletétől, és büszkeség tölti el a keblét, akkor az előbb vagy utóbb bajt generál, ahogy Isten előre megmondta.
Biztos láttatok már olyan férfit, aki a felesége szavára megfagy az ereiben. Tudod, az amelyik minden úgy lesz, ahogy [mondod anyukám] :)

Nahhh, ezt nem viccből mondom. Láttál már nyomorék embert?
Az a férfi, aki valójában férfi, de vigyázban áll a felesége előtt ha a szavát hallja, az lelkileg olyan állapotban van, mint egy tolószékbe kényszerült ember, csak nem látható.
A férfi akkor áll vigyázban, ha Isten szavát hallja. A nő akkor áll vigyázban, ha a férje szavát hallja. Nem kell ezt úgy elképzelni, mint egy fegyház, de működik.
Nálunk egyszer az történt, kértem a nejemet, hogy karácsony délután jöjjön haza időben és legyen együtt a család. Félvállról vette s a gyülekezet dolgát, előrébb helyezte, fontosabb volt neki a prédikációk fordítása magyar nyelvre. A lelkésznél töltötte a délutánt, aki felhívta a figyelmét, hogy nem ártana haza mennie a férjéhez. Harmadjára figyelmeztette, mire a nejem felállt és elindult haza.
Az utcán találkoztunk össze, éppen elöntött a harag, összecsomagoltam és készültem az ünnepeket a szüleimnél tölteni egyedül, bepálinkázva, besörözve és rengeteg sült húsokat magamba fordítva, apám s anyám gondoskodását élvezve.

A nejem bocsánatot kért és elmondta a bizonyságtételét, hogy ha nem hallgat a lelkészre, akkor kereshetett volna, mert nem állt szándékomban közölni vele, hogy hova mentem. Megenyhültem irányába, ahogy Isten is megenyhül, ha hallgatunk a szavára.

Ha valamit nem rendeltetésszerűen használunk, az elromlik. Ugye egyértelmű?
Török lelkészek mesélték, hogy ha a férfi megy a legelőn, a kutyák kushadnak és lehajtják a fejüket, de ha nő, akkor megugatják kivétel nélkül. Ösztönösen érzik, hogy melyik evett a fáról először és döntötte bűnbe, romlásba a világot.
Nincs is szebb annál, amikor egy férfi árnyékában a nő az orránál vezeti, ahogy a bazi nagy görög lagziban. Ha a férfi azt hiszi, hogy Ő találta ki, de a nő intézte úgy, az rendben van.
Mikor van egy nőnek tekintélye a férfi előtt?
Ha a társa.
Amúgy csak nő, akinek jár a tisztelet. Az én feleségemnek becsülete van előttem.
Nem az a fajta, aki kibeszél a hátam mögött, de a szemembe mondja, ha baja van.
Ettől függetlenül a nadrág rajtam van. Velős kérdésekben én hozom a döntést, megbízik bennem, mert működik. Általánosságban véve meg megbeszéljük.
De neki is sokkal biztonságosabb az, hogy én Istenre hagyatkozom, Ő meg énrám.
Eddig még nem csalódtunk, kertésznadrág, szerszámkészlet, olajos orca, gyűrött, fehér póló, gyereket örömmel ölembe, akár egy mosópor reklám. Az ideális család, csak oda nem állunk.

Minden eltolódott a viselkedés, és a kínosan ügyelünk magunk állapotára. Isten az emberi testet munkára tervezte, nem arra, hogy pizzát zabálva üljön a tv előtt. Ha valamit nem rendeltetésszerűen használunk, az elromlik, mentálisan is ez a helyzet. Betegségek gyökere a viselkedésünk, azok, akik természetesen élnek, viselkednek, egészségesebbek és tovább élnek.
Jó most lehet azt mondani, hogy minek élni, úgy is meghalunk és onnantól értelmetlen az egész, meg hogy a gyerekek, akik, jaj de szépek és okosak, de ők is csak emberek, akik hibáznak, megnőnek, egyáltalán nem szívünk szerint gondolkoznak, mindent megváltoztatnak és aztán ők is meghalnak.
Isten miatt érdemes élni, az az ember, aki felismeri Isten segítségével magát Istent, és Isten munkálkodását az életében, annak a halál nem egy borzalmas dolog. Mikor a lepke bebábozódik hernyó mivolta után, a hernyó az élet, a báb a halál és a lepke mennyország…

Hja, a feleségemnek van egy jó sztorija. Még a Gizella utcai lakásunkban nyomtattam egy a4-es papírt. Fejlécben a szöveg, hogy fontosabb telefonszámok.

ZVOLENSZKI ZOLTÁN 06 30 3046518

Ez volt az első telefonom, Siemens C25, szerelmes voltam ebbe a buta telefonba, megbabonázva fogdostam és kerestem az alkalmat, hogy újabb ismerősök telefonszámát vegyem fel. Hívni persze sosem tudtam senkit, mert nem volt kimenőm. Engem pedig csak egy szűk réteg hívott fel, a feleségem, aki félve érdeklődött, hogy minden rendben apukám?
Arra az A4-es papírlapra több telefonszám nem került és már a számom is megváltozott, pedig hűséges typ. vagyok.

Muslinca kereng a fejem körül, szilvapá 2006-os évjárat, nem török az életére, hagyom, hogy a szájam szegletére szállva mintavételezzen. Mikor átlépte az ingerküszöbömet, fújok egyet, és arrébb rebben, tesz egy kört csalódottan, és a szoba másik sarkába húzódik, Iron Maident hallgat, leülepszik a tapétára és vár a sorára. A következő járat egy hét múlva érkezik, házibor ON, Janibácsitól veszem, literje 250 Ft.

Majd fizetés után.

Hja, lapzárta után érkezett:

Guga, mikor gugázunk már????
(Szerinted az, mennyire elmebeteg dolog, hogy az út mellett eperárulás közben egy iriver clixen az írásaidat olvasgatom, és a vendégek pofájába röhögök, ahogy felismerem bennük írásaid apropóját adó szerencsétlen vadbarmokat?)


Vamp

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.