Csörög az óra, hallom pár másodpercenként vékonyan sikítozó hangját amire feleszmélek. Kinyitom szememet, péntek van, végre. Gyorsan lekapcsolom az órát, majd nyújtózkodok egy alaposat. Érzem, ahogy megnyúlnak az éjjel berozsdásodott izmaim, kellemes érzés. Jól érzem magam hiszem nem mindennapi nap ez a mai. Elutazunk végre valahova messze.
Még soha nem voltam messzi külföldön. De most itt ezen a napon elhagyom kis hazámat egy hétre. Elmegyek lefürödni gyorsan. Kinyitom a meleg vizet először, majd a hideget is, lassan beállítom a testemnek megfelelő hőmérsékletet. Élvezem a reggeli zuhanyzás élénkítő hatását. Már nem vagyok olyan álmos. Gyorsan megmosakszom, lemosom magamról a tusfürdőt. Majd kilépek a zuhanykabinból, és megtörölközök. Törölközés közbe arra gondolok csak mennénk már. Felveszem tiszta ruháimat, majd kimegyek a konyhába enni valamit. Összedobok magamnak 2 szendvicset, amit gyorsan meg is eszek, nagyokat harapok és nem várom meg hogy megérezzem az étel ízét, majd az utolsó falatnál sóhajtok egy nagyot majd bekapom.
Hirdetés
Kilépve a nappaliba látom hogy anyuék is csak sürögnek forognak a házba. Köszönök, apa egész hamar visszaköszön, majd anya is kicsit habozva, de visszaköszön. Mindenki izgatott a családban, ez látszik is. Én már tegnap este összepakoltam, úgyhogy ma már nem kell vele foglakoznom. Egész nagy csomag jött össze. Lassan szüleim is készen lesznek ahogy elnézem. Tesóm is készül, ő rajta is látszik hogy nagyon izgatott az utazás miatt, megértem, hisz minden oka meg van rá. Én gyorsan még átellenőrzöm, hogy mindent beraktam e. Még jó hogy átnéztem a cuccaimat, mert a telefontöltőmet majdnem kihagytam a csomagomból, ami nem lett volna kellemes dolog később. Gyorsan még utoljára bekapcsoltam a gépet, megnéztem az email-eket stb. Miközben kukkolom a neten a dolgaim, hallom apám hívó szavát. Indulunk, végre. Gyorsan kikapcsolom a 2. barátomat. Felkapom a cuccomat és elindulok bepakolni a kocsiba, ahol azt vélem felfedezni hogy már alig van hely, de azért nagy nehezen, de betuszkoltam a motyómat. Mindenki készen állt a nagy útra. Gondosan kikapcsoltunk mindent majd bezártuk az ajtókat. Apám még nyomott anyám arcára egy puszit, majd beszálltunk az autóba hogy meginduljunk a reptér felé. 1 óra volt az út a reptérig, közben azon gondolkoztam hogy mindig az volt az egyik nagy álmom, hogy repülőn itt hagyom az országot egy időre, és megszemlélek más országokat is.
A jegyeket már előre lefoglaltuk az interneten. Már közel járhattunk a reptérhez ugyanis már bent voltunk pesten. Aztán egy kis idő elteltével megláttam a reptér óriási épületét, nagyokat dobbant a szívem, majd kiszakadt a helyéről. Leparkoltunk, majd kipakoltuk a kocsiból a cuccokat. Elindultunk az épület felé, bementünk, elég sokan voltak, bár ez érthető is hiszen hétvége van. Átvettük a jegyeket, a csomagokat is elintéztük. Még fél óra volt az indulásig. Miután elintéztünk mindent, lassan felszálltunk a repülőgépre. Nagyon igényes egy belsővel rendelkezett a repülőgép azt meg kell hagyni. Bár első osztályon ez elvárható. Nagyon tetszett a gép. Még kiskoromban voltam iskolával megnézni itt a repülőgépeket de már nem is emlékeztem rá.
Beindították a hajtóműveket, majd bemondták a szokásos dolgokat amit ilyenkor szokás. Elindultunk. Szépen lassan kifordultunk a kifutópályára. Majd elkezdtünk felgyorsulni. Nem is tudom mennyivel mehettük már amikor elkezdtünk emelkedni a földtől. Furcsa érzés fogott el. Kinéztem az ablakon, és csak bámultam ahogy távolodunk el a földtől. Elgondolni is ijesztő volt ahogyan egy ilyen „fémdarab” emelkedik a földtől, azt az erőt átérezni ami csak sugárzott a gépezetből.
Egyre nagyobb látóteret engedett elém a magasság. És ugye minden egyre kisebb lett. Felülnézetből minden teljesen más. Nagyon jól festenek az autók sorai. A mozgó kicsiny emberek, ahogy keresik helyüket a városban. Egyszer csak megpillantom a Dunát, gyönyörű látvány. Ahogyan a nap a sugarait szétszórja a víz tükrén, egy egész sávot ír le a folyóban. Eszméletlen látvány ahogy a folyó elkanyarodik, s nem látni a végét, pedig már egészen magasan járunk. Megpillantok pár madarat. Ők is repülnek valahová. Mintha egy videó játékban lennék. Hihetetlen szép fentről minden. Szinte látom magam felszállni. Még látom a várost. Bár már egészen kicsike. Látom ahogyan zöldül a természet. Látni a dombokat ahogyan hirtelen kiemelkednek a pusztából. Egészen hihetetlen látvány, nagyon elbűvölt egy pár percre. Már magasan járunk. Minden oly kicsiny innen fentről. Már szinte alig látni a városokat, falvakat. Látom a felhőket is itt-ott. Csak bámulom ahogyan a nap keresztültűzi a felhők fodrait néhol. Leírhatatlan.
Legszívesebben madár lennék, és nem szállnék le soha. Sokszor elgondolkoztam már azon ahogyan körberepülöm a földet. Ahogyan megpillantom a havas hegycsúcsokat, alatta óriási zöld rétet ahol tehenek legelészik a zöld füvet, majd tovább repülök, kis idő múlva már látom az óceán végtelenségét. És csak repülök előre, míg körbe nem repülöm az egész földet.
Visszatérve a valósághoz. Egészen hosszú út vár még rám, úgyhogy visszahúzom a fejem az ablakból. Csak gondolkozok a látottakon. Ezt mindenkinek látnia kéne. Komolyan! Telnek az órák, én tesómmal beszélgetek, néha kipillantok az ablakon, és elém tárul a végeláthatatlan óceán. Kezdek fáradt lenni. Becsukom szemeim. Bár aludni nem tudok, hisz a látottak nem hagynak nyugodni. És amúgy is nem mindennapi dolog az ilyen. Lassan elkezd besötétedni. Kinyitom szemeim, már alig látok valamit kint. Néha megcsillan a víz felszínén a hold fénye. Látom ahogy cikázik kicsiny hullámokon velünk.
Már éjfél van. Nemsokára odaérünk. Kipillantok megint az ablakon, nem látom a hold fényét a vízen, de még a vizet sem látom. Ezek szerint már szárazföld felett vagyunk. majd megpillantom valamelyik város pislákoló fényeit ahogyan visszakacsintanak rám.
Hirtelen bemondják hogy nemsokára leszállunk. Majd egyre közeledünk a messzi fényekhez, ismét minden nagyobbnak tűnik mint olyan magasról. Már látni ahogyan az autósok mozognak, mint a hangyák. Sokan vannak, egészen sokan. Látni a kivilágított épületeket.
Már közel vagyunk, már minden egészen közel van, majd újra bemondják hogy kapcsoljuk be az öveinket stb., mert pár perc és a földön leszünk. Leszállunk, már látni a kifutó fényeit ahogy közelednek, majd egyszer csak egy kis koccanás. Leszálltunk, ideértünk New York-ba.
