2018. december 12., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

Emlékezzünk a Commodore-ra!

  • (f)
  • (p)
Írta: |

15 éve ment csődbe a Commodore cég, ennek emlékére készítettem ezt a cikket.

[ ÚJ TESZT ]

Ebben a kis írásban az idén 15 éve csődbe ment Commodornak szeretnék emléket állítani, amely cégnek elévülhetetlen érdemei vannak a számítástechnika terén.

A világ talán leghíresebb számítógépéről, a Commodore 64-ről szeretnék pár sort írni. Hogy miért is írtam, hogy a leghíresebb? Mert a világon a legtöbbet ebből a számítógéptípusból adtak el, megközelítőleg 22 millió darabot. De nem csak ez emeli ki, hanem hogy alapjaiban változtatta meg a számítógéphez fűződő viszonyát az embereknek. Végre megfizethető áron lehetett játékra szánt géphez jutni. Az emberek elkezdtek érdeklődni tömegesen a számítógépek iránt, és egy új számítógépes kultúra kezdett el kialakulni. Megindult a játékok írása, másolása, zenék készítése a számítógépre, a számítástechnikai újságok kezdtek elterjedni. Mind – mind nagy részben a C64-nek köszönhetően. Sok helyen alakultak számítógépes klubok. Több tízezer program, többségében játék készült hozzá. Elindultak az első számítógépes tanfolyamok, és az iskolákban is általánossá vált a számítástechnika óra.

Commodore történelem:

Az auschwitzi haláltábort túlélő lengyel Jack Tramiel 1954-ben alapította a Commodore-t (Commodore Business Machines, majd később Commodore International), amely a kezdetekben még főleg írógépek javításával foglalkozott. A későbbiekben számológépek, sőt karóra is kikerült a Commodore cég kezei közül.

Commodore karóra 1975-ből

Tramiel már régóta érdeklődött a számítástechnika iránt, majd 1976-ban megvásárolta a MOS Technologies nevű chipgyártót, és ezzel indult el a cég a számítógépek fejlesztésének irányába. A MOS felvásárlása a későbbiekben a lehető legjobb döntésnek bizonyult, hiszen az általuk fejlesztett 6502-es processzor 25 dolláros előállítási költsége verhetetlen volt.

1977-es megjelenésével a PET (Personal Electric Transactor) volt az első számítógép, amely a Commodore égisze alatt készült el. A PET kezdetekben nagy siker volt, azonban a cégnél alulárazták, ezért folyamatosan emelni kellett a fogyasztói árat. Ennek köszönhetően egyre csökkentek a megrendelések, és a gépen végzett változtatások ellenére is egyre csökkent a népszerűsége.

A PET 4000-es sorozatának egyik darabja

1980-ban mutatták be a VIC-20-at. A gép sikeres lett, pár év alatt egymillió darabot adtak el. A 6502 processzora 1Mhz körüli sebességen működött. (A processzor egy órajel-ciklus alatt több feladatot is képes volt elvégezni, így 1 megahertzes órajelen gyakorlatilag azonos teljesítményt nyújtott, mint a 4 megahertzes Intel 8086) 5KB RAM, illetve 20KB ROM. Felbontása 176x184, a színek száma: 16, illetve 23x22 karaktert tudott szöveges módban. Az olcsó processzor, a MOS által kifejlesztett VIC azaz a Video Interface Chip, és a 300 dolláros beugró piaci ára nyomán kirobbanó siker lett a gép.

VIC-20

Ennek a gépnek a továbbfejlesztése a VIC-40, melyet átkereszteltek Commodore 64-re. 1981-ben készült el az első prototípus, és 1982 januárjában mutatták be a Consumer Electronic Show-n. Külsőleg igazából semmilyen változás nem történt. Belül azonban már komolyabb változások voltak. Továbbfejlesztették CPU-t, és így jött létre a MOS 6510-es processzor, amely továbbra is 1Mhz-en működött. Az I/O portok kezelésén jelentős változások történtek. Fejlődött a video chip is, és lehetővé vált a 320x200-es felbontás. A RAM méretét 64KB-ra nővelték. A SID (Sound Interface Device) chip beépítésével pedig a hanghatások váltak igazán minőségivé.

Commodore 64

Mindössze 600 dollár körüli áron lehetett hozzájutni, amely az akkori viszonyok között ugyancsak hálás ár volt érte. Ugyanis az Apple II-t négyszámjegyű összegért lehetett megkapni, az Atari 800 pedig 899 dollárba került ekkor, ráadásul ezek a gépek grafika és zene tekintetében is elmaradtak a Commodore-tól.

A több mint 1500 dolláros Apple II

A Commodore igyekezett a gép árát minél alacsonyabbra leszállítani, ezért felvásárolt egy félvezetőgyártót is a MOS mellé. Ennek köszönhetően az előállítási költségek 135 dollárra mérséklődtek. A rendkívül nagy reklámkampány, és az agresszív árpolitika, mint például hogy minden C64-et vásárló vevőnek 100 dollárért beszámították a régi számítógépét, megtette a hatását. Amerikában az első számú számítógépes cég lett, és a piac 40%-át uralta.
Európában már sokkal nehezebb helyzetben volt a cég a terjeszkedést illetően. A hasonló tudású brit ZX Spectrum 175 fontos ára erős verseny volt a C64 400 fontos kezdőárához. Azonban az árcsökkenések, és a sokkal jobb szoftverek végül itt is a Commodore sikerét hozták meg.



A brit fejlesztésű ZX Spectrum

A C64 kora egyben a játékipar aranykora is volt. Rengeteg játék jelent meg, melyet 1-2 ember is el tudott készíteni, köszönhetően az egyszerű BASIC 2.0 programnyelvnek.
A C64 rengeteg különböző kivitelben elkészült. Kiadták például az SX-64-es modellt, amely az első hordozható színes kijelzős gép volt. 1600 dolláros ára, 5 colos kijelzője, és 10 kilós súlya azonban bukásra ítélte.

A C64 hordozható változata az SX-64

Érdekesség még, hogy 1985-ben kezdi meg működését a QuantumLink, egy modemmel hozzáférhető, Commodore specifikus kommunikációs hálózat. Amerikában (az USA és Kanada területén) volt elérhető és viszonylag gyorsan nagy népszerűségre tett szert.

QuantumLink

Commodore 64 modem

Traimel 1984 januárjában lemondott a Commodore vezető posztjáról, mivel összeütközésbe került a tulajdonosokkal. Ezt követően a cég sorozatos üzleti és fejlesztési hibákat vétett. A C64 sikerei után érkezett a C16, amely egy a C64-nél alacsonyabb tudású gépet takart, természetesen kedvezőbb áron. Ám gyorsan bukásra lett ítélve. Az 1985-ben kiadott C128-as gép ismét sikereket hozott, a több mint 4 milló eladott darab azonban messze elmaradt a C64-hez viszonyítva, ám a cég így is nyereséget tudott kicsikarni belőle.
1985-ben kezdődött meg az Amiga sorozat gyártása az Amiga 1000-rel. Az Amiga 500-as, 600-as illetve a 1200 sorozatokat szánták az otthoni felhasználóknak. A 600-as, illetve 1200-as Amigák egyes típusai már merevlemezzel is rendelkeztek. (Ezek külön HD jelzést kaptak) Professzionális Commodore Amiga gépek az 1000, 2000, 2500, 1500, 3000, 4000 típusok és ezek változatai voltak. 1991-ben pedig kiadták a világ első játékra alkalmas CD-s konzolját a Commodore CDTV-t, majd 1993-ban az Amiga CD32, melyek visszafogott sikerre tettek szert. (Magyarországon 200.000Ft-os áron lehetett megvásárolni a CDTV-t)

Amiga 1000

Egy komplett Commodore CDTV

Az Amiga CD32

A sorozatos rossz vállalati döntések következtében (Például hogy a profit érdekében lecsökkentették az Aigát fejlesztő szakemberek létszámát) a cég egyre nehezebb helyzetbe került, és végül 1994. április 29-én végleg csődöt jelentett a Commodore. Csődjével a C64 nem veszett feledésbe. Lelkes rajongók rengeteg új programot írnak hozzá. Így például ablakos operációs rendszer is készült, vagy 16 szín helyett már 32 illetve 64 szín megjelenítésére is alkalmassá tették a gépet. De van Internet elérést biztosító operációs rendszer is a géphez. (Contiki)
A Commodore 64 eladási rekordját úgy állította be, hogy az első és az utolsó modell között a kölsőségeken túl semmilyen fejlesztés nem történt. 1982 és 1994 között folyamatossan gyártották a C64-es gépeket.

A Commodore 64 sikere az ár/teljesítményben keresendő. Az egyik legerősebb gép akkoriban, ami az otthoni felhasználóknak is megfizethető. A minőségi kép és hang szintén a C64 eladási mutatóit emelték. ( Az IBM csak 1987-ben tudott olyan hangminőséget előállítani az Adlib hangkártyájával, mint amire az SID volt képes.) Ezen felül nem volt szükség monitorra, mérete kicsi, könnyen kezelhető, rengeteg program, főleg játék van hozzá, és ráadásul a programozás is jóval egyszerűbb a BASIC 2.0-ban, mint az elődjeiben.
A BASIC (Beginner's All-purpose Symbolic Instruction Code) programozási nyelvet 1964-ben Kemény János és Thomas Kurtz készítette.

BASIC 2.0 a C64-en

Magyarországi helyzet:

Magyarországon a kezdetekben főleg cégek használták és használhatták a C64-es gépet, könyvelési célokra. A szocialista országokra érvényes CoCoM lista (Coordinating Committee for Multilateral Export Controls), anyely a csúcstechnológiákkal szembeni kereskedelmi embargóval súlytott termékeket tartalmazta, a C64-es gépek behozatalát is szigorúan szabályozta. Hazánkban egy Commodore 64-es gép ára megközelítőleg megegyezett egy Trabant árával a 80-as évek közepén. A szomszédos Ausztriában ennél jóval olcsóbban hozzá lehetett jutni, és bár csak korlátozott mennyiségű pénzt lehetett kivinni a határon túlra, mindenki úgy vásárolt, hogy a keretbe egy Commodore 64-es ára is beleférjen. Ennek köszönhetően hazánkban is egyre jobban kezdett elterjedni a háztartásokban a számítógép. Itthon sem foglalkoztak különösebben a különböző jogdíjakkal, és kalózmásolatokkal. Ezért nagyon egyszerűen, magnón átmásolva is be lehetett szerezni a különböző játékokat, de még az is megesett, hogy rádión keresztül „lesugároztak” egy-egy játékot.

Rengeteg különböző kiadásban jelent meg a Commodore 64. Nekem a C64C típusom volt meg, melyet még Ausztiából szereztünk be.

A C típusnál sikerült némileg a jól megszokott kenyértartó formát átalakítani, és a gép hátulja jóval laposabb lett, mint elődeinél. Természetesen ezen kívül semmilyen többletteljesítményre nem volt képes. Szemből nézve jobb oldalt található a trafó csatlakozója, a két joystick csatlakozó, és a ki-be kapcsoló gomb. Hátul a videó kimenet, kazetta meghajtó kimenet, illetve különböző bővítő helyek kerültek. A billentyűzet nagyban hasonlít a ma is megszokotthoz, talán a Numpad hiánya szembetűnő. Természetesen a gépház része volt maga a billentyűzet is. A gép könnyű volt, és kis mérete miatt praktikus otthoni PC hírében állt.

Commodore 64 tulajdonságai:

CPU: 1Mhz (MOS 6510 vagy 8500), 8bit (Az amerikai standardhoz készült NTSC verzióban 1,02 Mhz, az európai PAL verzióban pedig 0,985 Mhz)
Videó: MOS VIC-II, Szöveges mód: 40x25 16szín, Grafikus mód:160x200, 320x200, (VIC: Video Interface Chip)
Hang: MOS Technology 6581/8580 „SID” (SID: Sound Interface Device)
RAM: 64KB (38 használható a BASIC számára), 0,5 KB szín RAM
ROM: 20KB
BASIC 2.0 programozási nyelv
I/O portok:
Jó minőségű Y/C (S-Videó)
Kompozit videó
2db játékvezérlő
Cartridge port (memória bővítés)
PET tipusú Datasette (kazetta meghajtó portja)
Felhasználói port (nyomtatóhoz, modemhez)
Soros busz (nyomtatóhoz, diskekhez)

Nézzük a tartozékokat:

Tápegység (trafó):

Az áramot biztosítja a gép számára. A külön része a gépnek, ezzel is csökkentve a méretét és a súlyát a háznak. Talán az egyik legnosztalgikusabb több szempontból is. Egyrészt, hogy erőteljesen melegedett, és ezért csak 4-5 órát lehetett használni, utána pihentetni kellett. A másik érdekesség, hogy abszolút javíthatatlan, hiszen kockaformára öntötték ki, némi bordával a tetején, a belsejét pedig műgyantával töltötték fel.

C64 alapgép és a tápegysége

Joystick:

Minden C64-es gép két darabot tudott használni egyszerre. Ez szinte a mai napig pótolhatatlan élményt tudott nyújtani. Két típusát szokás megkülönböztetni (bár jóval több volt) a normált és a mikro-kapcsolósat. Elég sűrűn megeshetett, hogy a sok használattól az érintkezők olykor megrepedtek, vagy letörtek, ám némi milka csokis papírral (hamár úgyis az osztrákoknál járt az ember ez is kihagyhatatlan volt), és cellux-szal házilag is könnyen helyre lehetett hozni az apróbb hibákat. Nagyon sok esetben kellett ilyen házibarkács eszközökhöz folyamodni, hiszen a C64 szinte egyetlen fogyócikkének ez számított.
De nemcsak joystick, hanem egér is készült a Commodore gépekhez.

Joystick-ok

Kazettameghajtó:

A másik nagy élmény a C64-es felhasználóknál. Szerintem sokak ideggyógyászati kezeléséért felelősek ezek a kütyük. Méghozzá a fejállás miatt. Ugyanis a legtöbb kazettát, vagy egy kazettára a különböző programokat más és más fejálláson másoltak át. Ennek köszönhetően ha be akartál egy játékot tölteni, megeshetett, hogy egy kisebb csavarhúzó segítségével, és rengeteg türelemjátékkal, a TV-n a csíkok minőségét figyelve, jópár perc alatt sikerülhetett is úgy beállítanod a fejállást, hogy elinduljon a játék.
A kazetta meghajtó mellett kezdtek elterjedni, és egyre népszerűbbek lenni a floppy meghajtók is. Ekkoriban természetesen ezek is külön részét képezték a gépnek, úgymond külső meghajtók voltak.

Kazettameghajtó

Monitor csatlakozó kábel:

A számítógépet volt hivatott összekötni a monitorral. Minden más felhasználóval szemben hatalmas előny volt a C64-esek számára, hogy nemcsak monitorra, hanem TV-re is egyszerűen rá lehetett kötni (az antenna-csatlakozó helyére). Így pénzt is lehetett spórolni, hiszen nem kellett monitort venni, valamint az akkori TV-k képminőségben néha felülmúlták a monitorokat. Sajnos az én kábelem kissé megrongálódott, de azért még működik szerencsére.

"TV" kábel

Nyomtató:

Én egy MPS 803 típusú mátrix nyomtatóval rendelkezem. Működni működik, még az összekötő kábelem is megvan hozzá, azonban a telepítő kazetta sajnos már nincs meg, és így nem lehet munkára bírni.

MPS 803

De ne csak kívülről nézzük meg, hogy hogyan is néz ki a C64. Nekiálltam és szétszereltem, hogy bepillanthassunk a belsejébe is.
A szétszerelés nem okoz senkinek különösebb nehézséget. A burkolat eltávolítása egyszerű, hiszen mindössze 3 darab csavar fogja össze, melyek kitekerése után könnyedén szétpattintható a gépház.

Íme a gép alja

A tetejét leemelve láthatóvá válik a billentyűzet, illetve annak fekete háza. Maga a klaviatúra külön egységet alkot és külön csatlakozóval kapcsolódik az alaplaphoz, és ennek köszönhetően könnyen leszerelhető, és kivehető a házból. A power led szintén külön csatlakozót kapott, mely kihúzható az alaplapból és így a burkolat teteje teljes egészében eltávolítható.

Az alaplap egyelőre még nem látható, mivel egy alufóliával burkolt keménypapír takarja. A burkolatot azonban fel lehet hajtani, és így mindjárt láthatóvá válik az alaplap.

Az alaplap

Első ránézésre sok hasonlóságot nem lehet felfedezni a mai alaplapokkal. Mérete jóval kisebb, és az alkatrészek száma is kevesebb. A chipeken jól látható a MOS felirat, mely céget még 1976-ban vásárolt fel a Commodore. A kevés alkatrész a meghibásodható alkatrészek számát is csökkenti, ami amúgy sem volt jellemző a gépre.
Egy nagyon egyszerű, mégis nagyon hatékony és erős gépet takar a burkolat.

A Commodore cég érdemei elvitathatatlanok a számítás technika terén. de nemcsaka technika, hanem a számítógépes kultúra területén is olyan változások mentek végbe, főleg a C64-es gépük sikerének köszönhetően, amelyek a mai napig hatással vannak ránk. Legfontosabb mégis, hogy a Commodore 64 elterjedését követően a számítógépek a lakás, és a mindennapi élet részévé váltak.

A Commodore cég 1994-es csődje után sem merült feledésbe a C64, amelyet sokszor és sokan próbáltak feléleszteni. Rengeteg C64 emulátor jelent meg a jelenlegi PC-kre, és szinte minden játék elérhető intrnetről. Pár éve egy joystickba beépített, és TV-re köthető C64 látott napvilágot. Később high-end PC készült Commodore név alatt, néhány napja pedig iPhone-ra jelent meg Commodore emulátor. Mindezek jól mutatják, hogy a Commodore sikerei a mai napig is tartanak.

A Commodore márka tovább él Hollandiában.

(Köszönet a fotóért SAMYka-nak)

Oti86

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.