Sziasztok!!
Igaz, ez az első ilyen publikációm, de mivel magyar szakos vagyok a középsuliban, és ilyen téren szeretnék továbbtanulni, így gondoltam nem árt a rutin és nem is lehet elég korán kezdeni a dolgot. Egy olyan sorozatot indítanék, amelyben a különböző zenei CD-ket boncolgatnánk, elemeznénk és alkotnánk róluk pozitív illetve negatív véleményt. Mivel én alapvetően muzikális egyéniség vagyok (4 éve dobolok és 2 éve gitározom), így remélem, hogy színvonalas és érdekes írást tudok nektek publikálni. Igazából punk, rock és punk-rock kedvelő vagyok, de eléggé nyitottnak tartom magam, így meghallgatok mindent, aztán eldöntöm tetszik-e amit hallottam, avagy sem. Természetesen várom az ötleteket a továbbiakban (remélem lesz ilyen:D), hogy miket lehetne elemezgetni, hogy még inkább a ti ízléseteket tükrözze ez az egész. Na a hosszúra nyúlt bevezető után csapjunk is a lovak közé és nézzük meg az egyik kedvenc albumomat. Ez nem mást mint a:
Sum 41: Underclass Hero
Bandatörténet:
A Sum 41-t Deryck Whibley és Steve Jocz alapította 1996 körül a nyár kb 41-dik napján. ezért lett a neve Sum (summer) 41 – akkoriban az új, kilencvenes évekbeli punk rock rajongói tábora még meglehetősen szűkös volt. Ennek ellenére ők kiálltak e zenei stílus mellett, és jövőbeli együttesüket tervezgették. Nagy hatással volt rájuk a kor előadói közül a NOFX, a Pennywise, valamint a Bad Religion.
1996 nyarára összeállt a jövőbeli csapat: a két már említett tag mellé még belépett Dave Baksh és Jason McCaslin. Eleinte főként házibulikon, ritkán iskolai rendezvényeken léptek fel – ezeken saját számaik mellett mások művei feldolgozását játszották.
Az Island Records érdeklődésébe ötletes bemutatkozófelvételeikkel kerültek. A céggel aláírt szerződés után népszerűségük ütemesen emelkedett; ez átlagon aluli életkoruknak, és átlagon felüli dalírási képességüknek volt köszönhető.
Első albumuk a Half Hour of Power még nem hozta meg a kellő sikert de ahhoz elég volt, hogy kicsit magukra vonják a figyelmet és a következő korongjukra már mindenki odafigyeljen. Az All Killer No Filler már óriási sikert hozott a fiúknak, de egyelőre még csak a tengerentúlon és Japánban. Az album három számából máris klip készült (Fat Lip, In too deep, Motivation) és a Sum 41 az év felfedezettje lett. Majd ezután egyből 2 lemezt is kiadtak (Does this look infected?, valamint a Chuck, persze nem egyszerre), amik meghozták számukra a várva várt sikert és az egész világon elismert bandává lettek!
2006 nyarán Dave Baksh (sajnos vagy nem) kiszállt a csapatból. A legutóbb megjelent albumuk az Underclass Hero!!
Tagok:
-Deryck Whibley - ének, ritmusgitár
-Cone McCaslin - basszusgitár, vokál
-Steve Jocz - dob, vokál
-Thomas Thacker - szólógitár, vokál (csak a fellépéseken játszik, nem a Sum 41 tagja)
Underclass Hero:
Az album 2007-ben jelent meg és egyből nagy siker követte. Ez a 4. stúdióalbumuk és egyben a leghosszabb is, több mint 10 perccel hosszabb az elődeinél. Az előző 3 albumuk inkább az igazi "zúzásra" épült, amit persze nem szó szerint kell érteni, hanem, hogy jobban igazodott a punk-rock vonulathoz. Keményebb számogat játszottak, gyorsabbak és mélyebbek voltak a basszusok, a dobnál inkább a cinen volt a nagyobb hangsúly. Ez most sincs máshogy de itt jóval több lírai dal született, ettől is olyan más ez, mint a többi korong. Nekem egyből bejött az egész, ahogy először meghallottam, pedig ez ritka nállam. A számok nagyon jól vannak megválogatva és egy-egy punkosabb szám után, mintegy levezetés képpen jön egy líraibb. Az első klippük az Underclass Hero című számhoz készült, ami igazi, belevaló punk-rock dal. Nagyon gyors, nagyon adja az ütemet, az embernek akarata ellenére elkezd járni a lába. A klippet nézve más nem is juthat eszünkbe csak - Igen ez egy Sum41 szám! - és tényleg benne van a bohóckodás, a humor, ugyanakkor a komoly részeknél tükröződik a precizitás, ami jellemzi a bandát. A CD-n a következő szám a Walking Disaster (ehhez készült am. a 2. klipp). Ez is egy igen pörgős dal, viszont mondanivalóját tekintve már átmenetet képez. Vannak benne lassú és gyors részek is, igazán üdítő az előző számhoz képest (klipp szerintem nem a legjobb, az a robot elég érdekes és bár kifejezi a lényeget, nekem akkor sem tetszik, de ez persze szubjektív). Továbbhallgatva elérkezünk az első igazán lírai dalhoz a Dear Father-höz. Ezt a számot még 2 másik követi a With Me és a Best Of Me. Na itt a hallgató simán ledőlhet az ágyra, vagy a fotelbe és csak hallgatnia kell, átadva magát zene nyújtotta kényelemnek. Semmi vadság, semmi durvaság, csak lágy zene, ami nagyon meggyugtató. Épp ezért ezek a kedvenc számaim. Az album többi részében nincs semmi újítás, egyszerű punk-rockos dalok, egyedül a Ma Poubelle-t tudnám kiemelni, ami egy francia nyelven énekelt dal, nagyon vicces, itt újratöltődünk és frissen ugrunk neki a többi számnak.
Számlista:
1. Underclass Hero
2. Walking Disaster
3. Speak Of The Devil
4. Dear Father
5. Count Your Last Blessings
6. Ma Poubelle
7. March Of The Dogs
8. The Jester
9. With Me
10. Pull The Curtain
11. King Of Contradiction
12. Best Of Me
13. Confusion And Frustration In Modern Times
14. So Long Goodbye
(valamint 3 bónusz szám: Take a look at Yourself, No apologies, This is goodbye)
Összegzés:
Végeredményben én nem csalódtam a Sum41-ban. Mindig is tetszett a zenéjük és ez most sincs máshogy. Dallamos és pörgős zenét játszanak, az ember szereti hallgatni. Aki még nem hallgatott ilyesfajta zenét az próbálja meg, sosem lehet tudni, aki pedig ismeri az eldönti, hogy bejön-e neki, vagy sem! Am. meg így tovább fiúk!!! :D
Linkek:
- Underclass Hero
- Walking Disaster
- With Me
- Best Of Me
- ÉS Witch Doctor
(Forrás: Wikipédia)
folyt. köv.....
