2022. november 30., szerda

Gyorskeresés

Belegondoltál már? De úgy igazán...

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Sokat gondolkodtam a címen, (mégha nem is látszik) mert elég tág fogalom amiről beszélni...

[ ÚJ TESZT ]

Sokat gondolkodtam a címen, (mégha nem is látszik) mert elég tág fogalom amiről beszélni akarok.
Valójában nem nyers tudományosággal, inkább filozófikus úton közelíteném meg a dolgot, talán kicsit másfajta nézőpontból. Kiváncsi vagyok a többiek véleményére is a témával kapcsolatban.

A kérdés, hogy hol vagyunk. Persze jóval összetettebb, de én ennyire leegyszerüsítettem.
Mindenki tudja / tanulta, hogy Európában a Földön, a tejútrendszerben stb. De belegondolt valaki abba, hogy végülis mi az ahol vagyunk? Egyszerűen, nyersen, nagy vonalakban, és más nézőpontból megközelítve:
Mi egy hatalmas gömb (geoid) alakú "földkupacon" ülünk, ami több mint 1600km/h-val, vagyis a hangsebesség 1,3x-vel forog a saját tengelye körül. És mindez egy még sokkal-sokkal hatalmasabb, hidrogénfúzióktól izzó szintén gömb alakú csillag körül kering körbe és körbe, évről-évre, durván a hangsebesség 1,5-szeresével. De van a Földünkön kívül más "földkupac" vagy "gázkupac :)" amik szintén a Napunk körül keringenek megállás nélkül, lebegve a nagy-nagy fekete semmiben...
És mindez mégcsak egyetlen naprendszer. Több száz milliárd ilyen, és hasonló naprendszer alkotja a Tejútrendszert, ami a mi galaxisunk.
És mindez mégcsak egyetlen galaxis. Több száz milliárd hasonló galaxis létezik még az "ismert" univerzumban.
És mindez mégcsak egyetlen univerzum...
Amúgy ezeket a hozzávetőleges adatokat (mint még sok mást, amikből kiindult a gondolatmenetem) Stephen Hawking - Az idő rövid története c. könyvéből idéztem. Ezt csak azért jegyeztem meg itt külön, mert amikor ezt a részt írtam, 3x is visszakerestem a könyvben, annyira hihetetlen volt számomra az összeg.
Persze, mindenhol hallani, hogy több millió csillag és galaxis létezik stb... De száz milliárd galaxis? Megint felteszem a kérdésemet. Belegondolt már valaki mennyi az a száz milliárd? Főleg galaxisból... Minden földi emberre legalább 20 galaxis(!) jutna! De erről majd egy kicsit később bővebben.

+

Remélem sikerült érzékeltetnem a lényeget.
Ezek után, mik vagyunk mi? Hol vagyunk?
Ezt most úgy értettem, hogyha kívülről nézzük magunkat, egy aprócska pont se a mi Földünk. Ha mondjuk a mi univerzumunkat vesszük egynek, vagy 100-nak vagy 1000-nek, akkor ahhoz képest a Föld mérete úgymond elhanyagolható, onnan nézve, matematikailag nulla, annyira aprócska. Pedig a mi számunkra azért elég méretes darab.

Minden csak nézőpont kérdése?

Az emberiség, mint egy (értelemmel, gondolatokkal rendelkező) baktérium tenyészet egy erdei kavics oldalán. Onnan kifelé kukucskálva találgatják, mi lehet az a sok színes, hatalmas méretű tárgy, figyelik a mozgásokat, az elhaladó füstöt, suhanásokat, képeket, foltokat... Talán már a folyót is felfedezték, aminek a partján fekszik ez a kő. Elemzik, kiértékelik a látottakat, és a mért adatokat. Rádöbbennek, hogy a körülöttük lévő világot nagyrészben egy zöldes, barnás, sárgás színű anyag teszi ki. Időnként gázfelhőket észlelnek, a méréshatárokat majdnem meghaladó sebességgel elhaladni.
Persze valójában fogalmuk sincs arról, hogy egy kis erdőben vannak, amit egy autóút keresztez, amin autók száguldoznak és kipufognak... És, hogy mindez csak egy iciri-piciri kis része annak, amit bolygónak nevezünk. De persze honnan is tudhatnák mindezt a baktériumok (persze ha elég értelmesek lennének hozzá, még akkor se) , amikor még egy erdő is a méreteikhez képest egy fényévekkel nagyobb, végtelenül hatalmasnak tűnő valami.

Egy új lépték.

Tegnap este fél 9 kor elfogyott az utolsó szál cigim is. A bolt bezárt. Gondoltam el kéne mennem az éjjelnappaliba, hogy azt a pár órát, amenyit még fenn leszek ne kelljen nikotinhiányban töltenem. Aztán belegondoltam,hogy az az éjjelnappali 3 utcával odébb, durván 800 méterre van. Majdnem egy kilométer. Ez legalább 12 perc sétát jelentene nekem. Szeretnék én 12 percet gyalogolni a mínuszban? Hát persze, hogy nem. Győzedelmeskedett a lustaság a nikotinhiánnyal szemben...
Bizony ez jellemző majdnem az egész emberiségre is.
Na persze nem a lustaságra gondoltam. Inkább arra, hogy az átlag ember méterben, km-ben gondolkodik.
Pedig manapság - amikor az elmúlt 100 évben olyan gyökeresen megváltozott a minket körülvevő világról alkotott képünk - nem ártana egy kis szemlélet váltás. Akinek sikerül ezt megemészteni, felfogni, átérezni, biztos, hogy onnantól kicsit más nézőpontban látná a saját életét (akár pozitív, akár negatív értelemben), de a Földön történteket biztosan.
Hogy miről is beszélek...? Hát csak arról, hogy hol vagyunk? Mi az a hol? És hol van az ahol? Persze már minderre van többé-kevésbé kielégítő válasz.
Kommunikációnk fejletségének, és sebességének köszönhetően már mindenfelé hallani, hogy mekkora is a Földünk, a Naprendszer - amit durván 30 év után sikeresen elhagyott egy szondánk - a galaxis amiben élünk. Különböző csillagászati jelenségeket lehet olvasni mindenféle tudományos a oldalakon.
De valójában el tudjuk mi ezt képzelni? Fel tudjuk ezt fogni? A legtöbbek válaszát szinte már hallom... "...Hát persze, hogy el, hiszen a mi galaxisunk 100 ezer fényév hosszú, és az baromi nagy..." stb. stb. stb. De valójában fel tudja fogni egy átlagember, hogy miről is beszél? Mert nap mint nap megteszünk 10-20 esetleg párszáz kilométert. Esetleg ha távolabbra utazunk, akkor több ezer kilomértert is! Ez megszokott, mert ebben élünk.
De ahhoz, hogy ezt valaki tényleg felfogja, megértse egy teljesen új lépték szerint kell gondolkodnia. Elvégre az űr kutatásában is egy új léptéket, mértékegységet kellett bevezetni, a fényévet. A fényév az a távolság, amit a fény légüres térben egy év alatt megtesz. És meg kell hagyni, a fény elég gyors. Egyetlen másodperc alatt 7,5-szer kerüli meg a Földet. Szóval egyetlen év alatt is elég messzire eljut. Pontosan 9,4605 billió kilométerre. Azért elég nagy ugrás ez, a kilométerhez, mérföldhöz képest. Főleg egy átlagember számára, aki max párszáz kilométert utazik, azt is elég sok idő alatt.
De odakinnt nemcsak fényévekről, hanem 100 ezer fényévekről beszélünk. Sőt milliókról, 100 milliókról, bizonyos esetekben milliárd fényévekről.
Nemrég olvastam, hogy rekord méretű részecske sugár nyalábot fedeztek fel egy távoli galaxisban. Ez fekete lyukak esetében fordul elő. Mégpedig azért, mert a fekete lyukba zuhanó anyag (ugye az összeroppant csillag anyagáról beszélünk) a lyuk közelébe érve nagyon nagy energiájú részecskéket hoz létre. A mágneses tér olyan erős, hogy a fekete lyuk északi és déli pólusa irányába kilövi ezeket a részecskéket. Namost jelen esetben, ez a kilövelés 1,5 millió fényév hosszú volt. És ha azt vesszük ez is "csak" egy természeti jelenség, mint mondjuk a villámlás, vagy egy vulkánkitörés, csak ez 15x hosszabb mint az egész galaxisunk!

Na ez a dúrva szerintem :) Két mondattal ezelőtt nem véletlenül használtam múltidőt, annak ellenére, hogy nemrég fedezték fel, mivel ez a jelenség tőlünk kb 600 millió fényévre történt. Ez ugye azt jelenti, hogy olyan távol van tőlünk, amennyi utat a fény 600 millió év alatt megtesz. És itt a lényeg. Mert amit látunk (vagyis amit az indiai tudósok láttak egy rádióteleszkóp adatait elemezve), az valójában annak a jelenségnek a fénye, ami 600 millió évvel ezelőtt történt!!! Valójában olyan eseményt vizsgálunk, ami még a Föld történeti kambrium időszakában történt. Jóval a dinoszauruszok megjelenése előtt! Csak egyszerűen annyira nagyon messze van, hogy az esemény fénye mégcsak most ért ide.
Szvsz ezért van, hogy az űrkutatásban, csillagászatban nem térről, és távolságokról beszélnek, hanem téridőről. Ugye a hatalmas távolság miatt, az adott esemény vagy objektum nemcsak a térben van távol tőlünk, hanem az időben is.

+

Végső következtetés?

Szóval akkor hol is vagyunk? Mik is vagyunk? Egyre inkább az az érzésem, hogy tényleg egy "értelmes baktérium faj" vagyunk egy hatalmas murvabánya egy ici-pici kavicsszemen. Ilyenkor belegondolok, hogy országok háborúznak jelentéktelen okok miatt. Emberek ölik egymást, kihasználják, átverik a másikat ahol tudják, csak azért, mert nekik abban a csöppnyi kis életükben egy minimálisnak sem nevezhető haszont jelent ez. Persze a jelentéktelen is relatív fogamlom ebben a helyzetben. Fontos, hogy megnyerje a háborút a katona, mert akkor vége lesz és talán életben is marad. Fontos az ország vezetőinek, pénz és hatalom érdekében stb. Ez mind-mind lehet nagyon fontos a mi kis együgyű nézőpontunkból tekintve. A szürke hétköznapok. Az évszázadok alatt berögződött élet. De ha az egészet onnan nézzük, ahol ténylegesen is vagyunk, akkor az egész annyira jelentéktelen, hogy szinte már nevetséges. Elvégre a több száz milliárd galaxis egyikében lévő több száz milliárd naprendszerben lévő egyik rendszer bolygóján lévő élőlények írtják egymást halomra. Innen nézve van ennek jelentősége?
Ha az egész naprendszerünk felrobbanna, vagy beszippantaná egy fekete lyuk, és Vénuszostól Marsostól, Földestől, Napostúl cafatokra szakadva eltűnnénk a nagy semmiben, akkor se lenne semmi jelentős változás a világunkban. Erre itt "öljük" egymást (sokféle értelemben értve) nap mint nap, csak azért, hogy jobbnak higyjük az életünket. Ahelyett, hogy valami értelmesebbel foglalkoznánk, ami előrébb visz, megkönyíti az életet, és esetleg jobban megismerjük a távolabbi környezetünket.
De visszatérve...
A tényleges baktériumok is élik az "életüket" igaz csak pár cm2-nyi területen. És elképzelésem sincs, hogy hogyan láthatják / mit gondolhatnak a körülöttük lévő világról. Persze nem hinném, hogy ezen gondolkoznak. Viszont egyes hangyafajok már szinte komplett társadalmi formában élik le az életüket, több m2-es területen. Várakat építenek, szaporodnak, védi a fajtájukat, élelmet gyűjtenek stb. A hangyák talán hasonlónak láthatják a Földünket, mint mi az univerzumot. Testsúlyuk sokszorosát bírják el, vándorolnak élelmet keresve, harcolnak, menekülnek az emberek / ragadozók vagy egyéb körülöttük történő események elől. Persze nemsok fogalmuk lehet az őket körülvevő világról. Mi az az eső, vagy mi az ami világít minden nap. Csakúgy vannak, és teszik a dolgukat amire a természet (vagy Isten, ahogy tetszik) megalkotta őket. Persze van, hogy az ember aljas módon beleavatkozik az életükbe, és mondjuk lerombolja a váraikat. Tanulmányozza őket. Kísérletezik velük, vizsgálja őket! Sajnos vagy sem, de ez ellen a hangyák nemsokat tehetnek. Az ember képes az ő életükbe Isten módjára beavatkozni. Akár tenyésztheti, nevelheti őket, vagy két pillanat alatt el is pusztíthatja mindet, ami ellen ők jóformán semmit sem tehetnek. Persze mi, emberek is éljük az életünket, tesszük a dolgunkat ahogy a természet (vagy Isten, ahogy tetszik) megteremtett. Persze jóval nagyobb élettérben mint a hangyák, és azért már "átlátjuk" a Földet amin élünk! Elég rendesen megismertük azt. Viszont a galaxis, a több száz milliárd galaxis, és az egész Univerzum még számunkra is legalább olyan nagy rejtély mint egy hangyának a Föld.
De lehet, hogy fölöttünk és áll valami / valaki, akik / amik ugyanúgy átlájták a galaxisokat és az egész univerzumot, mint mi a Földet? Akiknek / amiknek mi ugyan olyanok vagyunk, mint nekünk a hangyák vagy a baktériumok?
Szerintem ez egy olyan kérdés, amit nem sokan mernek feszegetni. Viszont belegondolva az emberiség által eddig megismert rendszer(ek) be nem tűnik akkora hülyeségnek. Elvégre egyfajta rendszer megtalálható egészen a kvarkoktól az univerzumokig! Ki és milyen alapon dönthetené el, így van vagy nem így van...

Azóta történt

  • Piros Kapszula

    Valóság vagy képzelet? Képesek vagyunk egyáltalán elképzelni a valóságot? Képes vagy felfogni valóságot?

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.