Ferrari Testarossa (1984)
A '80-as évek egyik legkívánatosabb sportautója, a Ferrari korabeli csúcsmodellje, a Testarossa volt, melyet többek között a Miami Vice című sorozat tett híressé. Lapos, szögletes ékformája, és hatalmas oldalsó légbeömlői ikonikussá teszik a középmotoros modellt. 4.9 literes, 12 hengeres boxermotorja 390 lóerőt teljesített.
Infó az autóról:
Hirdetés
Videó az autóról:
Top Gear
The Grand Tour
Doug DeMuro
Petrolicious
Harry's Garage
ISSIMI
Színváltozatok:
A Testarossa az egyik legrégebbi 1:18-as modell a Bburago kínálatában, és a cég teljes olasz korszakát végigkísérte, így igencsak elterjedt, és sok színváltozat is létezik belőle. Természetesen ebből is a piros a leggyakoribb, de könnyen összefuthatunk a fekete és a sárga változattal is. Az igazi Miami Vice feelinget természetesen a fehér adja. A kék modell valószínűleg kit változat lehetett, amire a matricák nem kerültek fel. A sárgára pingált kerekek viszont gyáriak rajta, bármennyire is utólagos barkácsolásnak tűnnek.
1984-es kiadásával a Testarossa a legrégebbi 1:18-as Bburago modellek közé tartozik, a modernkori Ferrari-k között pedig mindenképp az első volt, amit a cég megformált. Ennek ellenére kifejezetten jól sikerült a forma, élethű és arányos a kerekek mérete is, jól eltalálták a modellt, nem hiába maradhatott gyártásban kifejezetten sokáig.
Hátulról is látványos a Testarossa, bár a rács mögé zárt hátsó lámpák alig látszanak. A Ferrari logó és típusjelzés matrica ebben az időben még kifejezetten komoly részletmegoldásnak számított, ne feledjük, hogy a '80-as évek közepén járunk, amikor a Bburago-n kívül szinte senki nem kínált ilyen részletességű modelleket megfizethető áron.
Sajnos korai 1:18-as modellről lévén szó, az anyagspórolás itt is jelen van. A tetőlemez, a motorházfedél nagy része, valamint az ajtókon lévő szellőzőrostélyok műanyagból készültek. Nehezen érthető ez számomra, hiszen az 1:24-es változaton meg tudták oldani fémből ezeket a részeket, tehát biztosan nem technikai akadálya volt a dolognak, egyszerűen csak spórolni akartak. Szerencsére, mint mindig, a fém és műanyag részek színét ezúttal is tökéletesen sikerült párosítaniuk, így csak egészen közelről vehető észre a csalás.
Megemlítendő még, hogy az oldalajtók zsanérja egy furcsa rugós megoldás, ami nem mindig biztosít tökéletes záródást az ajtóknak. Ez is a modell korai tervezéséből fakadhat, hiszen a későbbi típusoknál ilyen hibával nem találkozunk. Ennek ellenére, a Testarossa kifejezetten tetszetősre, kívánatosra sikerült.
A beltér kidolgozása tökéletes, legalábbis a modell korát figyelembe véve mindenképp. Jól eltalálták a színvilágot, és szép részlet a küszöbön megjelenő Ferrari felirat az öntvényen.
A motortér már korántsem ennyire lenyűgöző, sőt, kifejezetten szegényesnek mondanám a többi Bburago modellhez hasonlítva. Itt igazán érződik a modell kora, és a spórolásra való törekvés.
Kedves részlet viszont a pótkerék, amit az autó orrában találunk, valamint az ablaktörlők megjelenítése sem lehetett mindennapos akkoriban. Összességében a Testarossa a Bburago egyik legkorábbi 1:18-as modelljeként szépen megállta a helyét, és megalapozta a '80-as és '90-es évekbeli hírnevét, mint kifejezetten jó minőségű, ám ennek ellenére megfizethető autómodellek gyártója.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
