Ebben a kis irásban szeretnék pár dolgot leírni, mely egy autó vásárlása alatt és közben éltem és élek át.... =)
Szóval az egész valamikor tavaj kezdődött el... Úgy döntöttem lemondok arról, hogy nagymotort veszek, ráérek vele 21 éves koromig várni így egyenlőre lerakom az autóra a jogosítványt... Szerencsére mivel már kismotor jogsim volt, így kresszel nem volt gond, elsősegélyt pedig már nem kellett újra csinálnom, így másfél hónap alatt sikeresen hozzájutottam a jogosítványomhoz... Egy nagyon jó barátom autóját szoktam vezetni ez után, egy 2005-ös 1.4-es Ford Fiestát, mely egy igazi örömautó... Kényelmes, szép, van benne elég erő a városi közlekedéshez, és ha kell, haladni is egész szépen lehetett vele... Nagyon szerettem azt az autót, de egy idő után már nagyon arra hajtottam, hogy kellene egy saját is... Mivel a családba sajnos már akkor lassan 3 éve nem volt autó haláleset miatt ezért édesanyámmal megbeszéltük, hogy ennek itt lenne az ideje... Neki nincs jogosítványa és soha nem is volt ilyenkben otthon, hogy mi-milyen áron megy, ezért én elkezdtem beleásni magamat a témába... Megbeszéltünk egy árkategóriát, hogy ő mit szeretne és hogy én mit szeretnék... Az összeg 1 és 1,5 millió között volt... Az évjáratot úgy gondolta, hogy 2000-2001 nél ne legyen idősebb... Itt én kicsit elkeseredtem, hiszen énnekem mindig is egy régi E30-as BMW volt a vágyam első saját autónak, mert olcsó, német (ebből következően megbízható) és számomra fontos, hogy kényelmes... Ez igazából az évjarátnál csúszott el először... A következő kritérium az volt, hogy 1500ccm alatt legyen a biztosítás és egyéb dolgok miatt... Na gondoltam, akkor irány az internet és egy magyar használt autókat gyüjtő oldalon elkezdtem böngészni a környéken... Elég sok aranyos autót néztem... Volt köztük német, olasz, francia... minden mi szem-szájnak ingere... A legjobb ajánlat egy Citroen C3-as lett volna, ami 1.4HDi-s motorjával 4-5 literes átlagfogyasztást produkál városban, de sajnos erről lekéstünk... Akkor úgy döntöttem körülnézek a helyi kereskedésekben, majd találtam egy Fiat Punto 2/A-t 5-ajtóval, fehér színben, női tulajjal és 120ezer kilóméterrel, és egy 1.2-es 8 szelepes motorral... Elég soknak tűnt a kilóméter, de amikor beleültem, az valami hihetetlen érzés volt... "Szerelem első látásra"... Aztán amikor visszaúton én vezettem, az maga volt az "orgazmus"... Teljesen kényelmesen vezethető, kényelmesen elférek benne, és egész jól is ment ahhoz képest, hogy 60 lóerő... Árajánlatot kértem, hazajöttem, megbeszéltük, sok a kilóméter... Node én se adtam fel, találtam egy másikat, a házunktól nem messze lévő kereskedésben, ugyan az a típus, viszont csak 40ezer km... 2002 7. havi és ezzel már gondok nem voltak... A legnagyobb hibája, hogy a fejegység ami benne volt az elég ramatyul nézett ki, mert a gyárit kicserélték, és a hátulján volt egy karc. Meg a kulcsjuknál a kedves női tulajnak biztos valami állatinagy kulcstartója volt, és hát az meglátszott rajta... =)
Az autó ezeket az apró gondokat leszámítva kívűl belül patika állapotú volt... 1 hét gondolkodás és kérdezősködés után eldöntöttük... Megvettük a kis gépsárkányt...
Elmondhatatlanul boldog voltam, éjjel nappal csak hajtottam... Teljesen beleszerettem... Jobb autó már csak akkor lehetne ha hátsó kerék meghajtású lenne, hisz nagy vágyam, hogy megtanuljak driftelni, bár ehez picit több lóerő is kéne =) De erre van egy haverom akinek van ladája, és adjuk neki elég rendesen az érzést néha napján =)
No de nem lehettem sokáig boldog, hiszen éppen egy leánnyal tartottunk hazafelé, mikor egy idióta barom belémtrafált hátúlról, majd még bele is egy másik autó... Mindez akkor történt amikor az autó 2 hete volt nálam... Nagyon boldog voltam, mit ne mondjak, még szerencse, hogy én egyértelműen nem voltam hibás, hisz teljesen szabályosan közlekedtem... 2-3 hét huzavona után a biztosítás is el lett intézve, aztán megcsinálták az autót... Újra hátsó lökhárító és az egész csomagtartót ajtót kikalapálták és újrafényezték, plusz a kipufogót meghegesztették, hisz akkora ütést kapott hátúlról hogy az is megrepedt valahol
Nade kész volt az autó, beépítettem az egész hangrendszeremet, bár a láda egy picit hülyén nézett ki, de brutálisan szépen szólt...
Ezután már csak élveztem az autót, azt, hogy milyen hihetetlen jól ment.... El nem tudom képzelni, hogy az a 60 lóerő, hogy a fenébe tud ennyire menni, de amikor egy 1.6-os 16 szelepes 112 lovas Megane-al amiben igaz hárman ültek, de 130ig alig tudott utánam jönni, és elmenni is csak 150nél sikerült neki... Kicsit elgondolkoztam...
Az autóról annyit, hogy teljesen kényelmes belűlről... még senki nem panaszkodott, hogy nem fér el... A legnagyobb hibája, hogy ha 3-4 személy ül benne, akkor érezhetően ellomhul, de mimást várhatnánk egy 1.2-es rettenettől. Ja és még egy probléma, ami picit zavaró tud lenni... mivel 1.2-es és pörgős motor, ezért városban még a gatyámat is le tudja enni... 7-8 litereket minden apró siettség nélkül betudja étkezni... Városon kívűli fogyasztás viszont nagyon emberi, ha 80-90 körüli átlagtempót megyek, kevesebb mint 5 literrel is beéri, ami viszont nagyon kellemes, de viszont én keveset használom a városon kívűl így számomra ez annyira nem lényeges... =)
Tömören a kis kék vadállatról: bárkinek csak ajánlani tudom ezt a típust. Megbízható (erre abból következtetek, hogy amibe 120ezer kilóméter volt ugyan úgy ment mint ez), nem hagy cserbe, kényelmes, és nem egy ronda darab...
Végezetül álljon itt pár kép amit a kis kékségről készült:
