Bevezető, vásárlás
UPD.#1: Kicsit hosszabb használat után frissítettem a cikket az odavágó helyeken!
Első cikkemről lévén szó, magam is kérném a szokásosat: legyetek elnézőek velem szemben, de értem és bírom a kritikát, mivel nem vagyok "hozzáértő" (audiofil); amiről jelzést kapok, azt igyekszem majd javítani.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a Nagy FEJhallgatós topikból, elsőrangú közösség, azóta is rendszeresen visszajárok, noha nem mindig tudom követni a társalgás fonalát...;)
Akit untat a történet, nyugodtan lapozza át, semmi érdemlegesről nem marad le, ámbár nekem így kerek az egész!:)
A történet
Két évvel ezelőtt, amikor is kivégeztem második mezei MP3 lejátszómat is (Phillips GoGear csoda), úgy döntöttem, hogy valami tartósabb kell. Nem vagyok nagy Alma-rajongó, de szememet valamiért mégis az Apple felé vetettem, és így lettem boldog tulajdonosa egy 5. generációs, fekete iPod nano 8 GB-nak. Ami viszont még fontosabb, hogy nem hanyagoltam el a tartozékokat sem (a kommersz Apple fülesről akkor is megvolt a véleményem, ez azóta sem változott), így hosszabb-rövidebb utánajárás után mellékerült egy AKG K321 is. Akkoriban remek hangzásúnak tartottam, a snassz, kínai vackok után hihetetlen pozitív minőségi változást jelentett, de azt hiszem, mára kinőttem, elkezdtek zavarni olyan dolgok, amik eddig előnynek tűntek, vagy észre sem vettem:
- magas hangok - SOK van belőlük,
- közép, ebből meg kevés, néhol a mély és a magas egyszerűen megölik az éneket,
- mély - ebből meg több van, mint középből, de kevesebb, mint szeretném,
- izoláció - nem rossz, de azért van hova fejlődni, főleg ha diákként hetente átlag 200 percet BKV-zik az ember (és akkor szó sem volt partiról, vagy egyéb programról),
- néha a basszusban szenved hiányt, időnként pedig az énekhangot nem hallani,
- összességében a hangzása kiegyensúlyozatlan, főleg halk hangerőn (ahogy általában hallgatom, gondolva a hallásom épségére).
A vásárlás
Az utódra 30.000 jó magyar valutát szántam, a fejhallgatós topikban nekem is azonnal a Shure SRH440-et ajánlották; 23.000 forintos árával nem tűnt rossznak, sőt kifejezetten tetszett. (fi:zi'k kollégánál akartam volna meghallgatni, de egy sajnálatos baleset miatt ez meghiúsult.)
Valaki azonban beszúrta még az ATH-M50-et, amely bár bőven kívül volt a kereten (legolcsóbban is kicsivel 40.000 Ft fölött mérték/mérik), szintén elnyerte tetszésemet. Végül az utolsó lökést a brit eBay-en talált 1 fontos kezdőárral (igaz használtan) induló darab adta meg, elindítottam a gépezetet. (ti. értesítettem Londonban lakó ismerősömet, hogy próbálja megnyerni a licitet.) Ez olyan jól sikerült, hogy 66 fontért elvitte, végül pénzküldéssel együtt 30100 forintom bánta a történetet. Ezután 3 hét feszült várakozás következett, hogy hazaérjen az áhított csomag.
A fejhallgató
Előtte volt némi para, hogy nehogy hamisítványt kapjak, de ezt a félelmemet letudtam azzal, hogy úgysem tudok vele már mit kezdeni, illetve mégiscsak "Top-Rated Seller" volt az illető. Eddigi tapasztalataim szerint eredeti, legalábbis a hamisítványoknál oly sokszor felrótt összeszerelési minőségre nem lehet panasz, a hangzásról sajnos nem tudok nyilatkozni, ami bizonyos, hogy jobb, mint a K321.
Külső, felépítés, ergonómia
Először a technikai specifikációk:
AKG-K321
Felépítés: Nyitott IEM
Tömeg: 4 g (kábel és csatlakozó nélkül)
Kábel: 1 m
Frekvencia tartomány: 13 - 22500 Hz
Érzékenység: 103 dB/mW
Impedancia: 16 Ω
Audio Technica ATH-M50
Felépítés: Zárt, circumaural fejhallgató
Tömeg: 284 g (kábel és csatlakozó nélkül)
Kábel: 1,2 - 3 m, csavart, aranyozott jack dugó
Frekvencia tartomány: 15 - 28000 Hz
Érzékenység: 99 dB/mW
Impedancia: 38 Ω
Külső, felépítés
Már a képeken is látszik, de a valóság még inkább megerősíti, hogy Audio Technica műhelyében nem sz..al gurigáztak, a fejes bizony jól össze van rakva. Több helyen említették, hogy az ehhez hasonló egy/két tengely mentén mozgatható fülpárnájú fejesek könnyen sérülnek, de itt ettől nem kell félni.
A fokozatok: behajtva, egy átmenet és persze a teljesen kihajtott változat
A szerkezet masszívnak tűnik, okos döntés, hogy a fülesek pántba behajtását segíteni hivatott csuklórészek fokozatosak, így nem kell félni attól, hogy egy esetleges kopás esetén lötyögne a fejes. A DJ-k munkáját elősegíti, hogy a párnák 180 fokban forgathatók, nekem nyakban hordásnál jelentett könnyebbséget a beforgatott párna, ilyen módon hosszabb távon is kényelmesen hordozható. Itt említeném meg, hogy az enyém egy erősen használt darab, de a párnák kopásán kívül ennek sok jele nem látható. A párnák sajnos elég lelakott állapotban vannak, miután lecseréltem őket a kényelem sokat javult, illetve leginkább a fejes megjelenésén érhető tetten a változás, sokkal esztétikusabb így.
Bizony, a párnák sajnos eléggé lelakottak
A csatlakozó fém, kb. 3,5 centi rugó látja el a törésgátló szerepét, ez sajnos nálam kicsúszott, javításra vár. Látható még rajta a csavarmenet a 3,5 mm -> 6,3 mm átalakító számára, de mivel minden tartozék nélkül vásároltam, ezért erről nem tudok nyilatkozni; nyilván nem lehet túl gagyi megoldás az sem. (Tok varrása projektszinten megvan, időm nem tudom mikor lesz rá.) A fejpánt kihúzását elősegítő rész kívülről fém, az anyaghasználattal sincs gond. A fejpánt szivacsos, puha bőrrel bevont, kényelmes, bár az klasszikus Audio Technica fejpánt kényelmesebbnek tűnik.
A fejpárnák bőre keményebbnek tűnik a fejpánténál, de ez lehet a használattól is, illetve mint említettem, az én példányomon IGENCSAK elhasznált mindkettő. (Miután vettem új párnákat, kiderült, hogy az anyaguk a fejpántéhoz hasonló puha bőr.
Ergonómia
Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy mivel elég nagytermetű vagyok (190+ cm), valószínűleg a fejem is nagyobb az átlagnál (hosszúkás fejformám van egyébként), és e mellé még kissé elálló fülekkel is rendelkezem. Mindezek ellenére az M50 nem okozott csalódást, pont olyan kényelmes, amilyennek látszik, használata nem okoz orgazmust, de nem is téptem le azonnal a fejemről. (Igaz, ez utóbbi, a kis szorítóerő miatt elég könnyen kivitelezhető lenne bármiféle sérülésveszély nélkül.) A párnák egész nagyok, gond nélkül belefértek a füleim, túl sok igazgatást nem igényelt a "helyes felhelyezés". Ezután a fejhallgató szigetel rendesen, nem kell nagy csodákra gondolni, de BKV-ra elegendő, nem kell csutkára tolni a hangerőt, hogy élvezzük a zenehallgatást. (Részben köszönhetően a basszusnak.)
Viszonyítási alap a méret tekintetében - Sajnos már rég elfogyott...
Azért fontos azzal számolni, hogy ez egy zárt circumaural fejes, tehát melegít, aki erre kényes, figyeljen rá. Túlzottan nem vészes a dolog, melegebb környezetben (Vietnam, 28-32 °C) sem azt éreztem azt, hogy belerohad a fejem, csak amikor levettem, elővigyázatosságból azért letöröltem a kagylókon maradt izzadságcseppeket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy igazán hosszan még nem volt a fejemen (max. 1 óra), így a hosszú távű kényelemről csak egy esetleges LAN-party után tudnék beszámolni. A felhelyezés nem egy ördöngösség, fentről lehúzva engedtem egy kicsit a fejpánton, amit, amikor a fülemen stabilan ültek a párnák, visszatoltam, hogy meglegyen a szorítóerő – ami egyébként nem nagy, a hajolgatást enyhe csúszkálással honorálja a fejes, néha menet közben is úgy éreztem, hogy meg kell igazítanom, de alapvetően, mindezek ellenére, stabil. Sajnos azért a folyamatos használat során kiderült, hogy ez a szorítóerő nem csak kevésnek tűnik, hanem valóban az is, az az érzésem, mintha kissé nagy lenne a fejemre. Persze szélsőségesnek is tekinthető a probléma, hiszen alapvetően stabilan tart, de ahogy az angol mondja: "It can be a pain in the neck..."
Aki hozzám hasonlóan hordozható fejesként képzeli el, gondolkodjon el rajta, hogy hova teszi a kábel spirális részét. Nekem zsebre téve (bal zseb kábel, farzseb iPod) is bőven elegendő az egyenes rész hossza (kb. 90 cm, összesen a hivatalos adat szerint a teljes hossz 120 cm), ráadásul a kilógó kábel, ha a lötyögése nem is kényelmetlen, mindenképpen balesetveszélyes. Sima sétára megteszi, de hosszabb BKV (tor)túrára nem érdemes vele elindulni).
A K321 után kellemes meglepetés volt a csak bal oldali kábel, eleinte nem értettem, hogy miért érzem a ~300 grammos fejhallgatót lazábbnak, mintha felszabadultak volna a kezeim, de meglett a turpisság: mivel amúgy is bal szélre megy ki a kábel, nem lóg, nem himbálódzik előttem semmi, rendkívül kellemes érzés.
Kétfős csoportkép
Hangzásvilág
A forrásról: 320 kbps MP3, FLAC-ről, vagy FLAC-ről konvertált Apple Lossless-ről foobarral konvertálva, LAME 3.99.5-el. Természetesen használhattam volna Apple Losslesst is (sajnos az iPod nem bír el a FLAC-el), de egyrészt úgysem hallom a különbséget (amikor ABX-nél nem tűnik fel, hogy X/Y helyett A/B-t nyomogatok, azt hiszem nincs miről beszélni:D), másfelől rendes meghajtás nélkül kizártnak tartom, hogy jelentősége lenne ebben a kategóriában. Az eszköz egy iPod nano 5G, hangminőségtől eltekintve képes meghajtani mindkét eszközt, nyilván az M50 valamennyit veszít ezzel, nem tudom, hogy egy Sansa Clip(+)/Fuse(+), vagy egy Cowon mennyit segítene. (DAC-ban, erősítőben egyelőre nem gondolkodom, egyszerűen nincs meg a hallásom hozzá, illetve diákként inkább útközben tudok zenét hallgatni.)
A tesztszámok a szubjektív ízlésemet tükrözik, ami szerencsére elég tág, így többféle muzsika fog megszólalni. Mivel viszonyítási alapom nincs (a K321-et inkább ne tekintsük annak), kénytelen leszek a képzeletemre hagyatkozni, illetve néhol talán mégis viszonyítok a jobb sorsra érdemes AKG-hoz is.
Ezenkívül, mivel viszonylag halkan hallgatok zenét, elképzelhető, hogy a hangminőség "normál" hangerőn valamivel jobb, a különbség nem szignifikáns, de érzékelhető lehet (ez már bőven kimeríti a szubjektivitás fogalmát).
30 Seconds to Mars - Vox Populi - Gyerekkórus indít, majd Jared kiereszti a hangját, elég sok minden fordul elő benne, jó tesztalany. Az énektől és a gitártól nem voltam elájulva; a vége felé, amikor egyszerre szól minden (ének, kórus, gitár, basszusgitár, dob), nekem a gitárok kissé mosottnak tűnnek, de nem ezeken volt a hangsúly. Mindezek mellett kellemes élmény, sokkal kiegyensúlyozottabb, mint az AKG. A basszus, mint várható volt az eddig olvasott tesztek alapján, remek, az igazán mély hangok valóban ütnek, de a dobok tekintetében általában sem kell szégyenkeznie a japán gyártó termékének.
Johannes Brahms - 5. Magyar Táncok - Nem maradhat a lista klasszikus nélkül, személyes kedvencem került ide, amelyben főleg a vonósok dominálnak. Annyira nem brillírozik itt a fejes, mint a 30 Seconds to Mars számnál, leginkább az „elmegy” jelzővel tudnám illetni. Lehet a keverés teszi, de sajnos a bőgősök nem használták ki az eszköz basszusát, egy kevéske még elfért volna, környezeti zajok így nagyon könnyen elnyomhatják a mélyebb hangszereket. A hegedűk hangja nem kiemelkedő, nem rossz, újból csak a „elmegy” jelzővel tudok élni, Ez a darab láthatóan nem fekszik az M50-nek, de amit kihoz belőle, még bőven megfelelő. (A K321-hez képest legalábbis.)
Adele - Set Fire To The Rain - Adele hangja önmagában megér egy misét, így magas hangokra jó választásnak tűnt (nem mellékesen pedig jobban is szeretem, mint a Rolling in the Deep-et). A fejes a papírformát hozta, a hangsúlyosan jelenlevő basszusalap elégedett mosolyt csalt az arcomra, amit kissé megsavanyított, hogy a közepek terén megint csak az „elmegy” minősítés villant fel lelki szemeim előtt. Adele-t is inkább a hangja tette feltűnővé, mint a fejes, bár az is hozta, amit kell: a lehetőségekhez mérten tisztán szólt az ének. Ami külön örömre szolgált, hogy a basszus nem nyomott el semmit, annak ellenére, hogy hangsúlyozottabban volt jelen, mint a többi, tehát a közepeket sem elnyomta, vagy rosszak, csak egyszerűen az M50-nek kevesebb jutott belőlük.
Red Hot Chilli Peppers - The Adventures of Rain Dance Maggie - Nem tolakodó, de folyamatos Flea játéka, remek alkalom, hogy a fejes mutasson valamit basszusfronton. Be kell vallanom, az egész album (I'm with You) erősen épít a basszusjátékra, az eddigi RHCP lemezekhez képest (valószínűleg a gitáros leváltása miatt) visszaszorul a gitár szerepe. Feltételezésem bevált, az M50 oroszlánkörmöket villantott basszus terén, telt, pontosnak mondható, hangsúlyos, de nem tolakodó. A többiről a szokásosat tudom mondani, a gitár kellemes, amikor komolyabban szól, az ének rendben van.
Europe - The Final Countdown - Klasszikus, nem különösebben tesztre alkalmas szám, de a kb. fél perces gitárszóló miatt jó ötletnek tűnt megpróbálni. Régi jó barátunk, a basszus itt is domborít, különös tekintettel a gitárszóló előtti dobra. Az érdekesség kedvéért a szólóba belehallgattam az AKG-val is, nem volt annyival rosszabb, mint vártam, illetve mélyközépben talán még felül is múlta egy kicsit az Audio Technicát, de azon az áron, hogy MINDEN más rosszabb, csak egy szűk frekvenciasávban érvényesül ez a hatás, az M50 szólója mellette melegebbnek, élettel telibbnek tűnt.
Mindent összevetve, az Audio Technica ATH-M50, mint az az eddig fellelhető tesztek alapján is ismert, egy basszusorientált fejes, amely nem esik át a ló túlsó oldalára, a többi frekvenciatartományban is kellemes hangot produkál. Talán a közepekből kissé (=hallhatóan) kevés, de ezt némi jóindulattal felróhatjuk a minőségi basszus áraként.
Összegzés
Megérte?
Habár tiszta szívvel nem állíthatom, hogy megérte (kerek 30000-ért hardveraprón tartozékkal, bontatlanul volt kapható M50s, még nem sokkal a cikk megjelenése előtt is, igaz egyenes kábellel), de mindenképpen elégedett vagyok. Sikerült egy újabb szintet feljebb lépnem, még elfogadható áron, érzékelhető hangzásbeli különbséggel.
Kiknek ajánlanám?
Azoknak, aki hozzám hasonlóan, egy strapabíró fejhallgatót keresnek, amelyik nem ijed meg egy kis hurcolászástól. Basszusorientált zenék kedvelőinek remek választás lehet, hiszen a mennyiség nem megy a minőség rovására, és közepek és a magasak sem esnek túlzottan áldozatául a mély tartománynak.
Hogyan tovább?
Akit megcsapott az audiofil érzés szele, tudja, hogy innentől már csak fölfelé vezet az út, előbb vagy utóbb megérik a váltás. Két-három évig mindenképp megtartanám az M50-et, és utána is csak hordozhatóban gondolkodnék, így maradna a zárt kivitel, illetve lenne egy fölső árhatár is, hiszen egy bizonyos szint fölött nincs értelme erősítés nélkül hallgatózni. No, de sok víz lefolyik addig a Dunán (és a Tiszán is), bármi történhet, egyelőre ez csak a jövő zenéje.
Végső értékelés
UPD.#1: Kicsit hosszabb használat után frissítettem a cikket az odavágó helyeken!
Pro
- masszív kialakítás, összeszerelés,
- összehajtható, 180°-ban kifordítható fülkagylók,
- nem tolakodó, de mennyiségi és minőségi basszus,
- tágas, kényelmes,
- könnyen hajtható, igazi hordozható darab.
Kontra
- kevés közép, nem mindig érezhető, ahol basszussal együtt van jelen, kifejezetten zavaró tud lenni,
- meleg,
- tág (persze lehet, hogy az én példányom van kinyúlva, mindenesetre még egy kis szorítóerőt elbírt volna),
- valamivel többért a Shure SRH840 valószínűleg jobb választás.
Megjegyzés: térről nem véletlenül nem esett szó, iPoddal nem igazán tapasztaltam, az erősített hangzásról pedig erősítő és/vagy DAC hiányában nem tudok nyilatkozni.
