Bevezető, vásárlás
Kezdeném azzal, hogy ezen cikk személyében az első cikkemről van szó, mely rövidre fogott és fotókban szegény, ám megpróbáltam lényegre törő lenni.
Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik időt szántak a Nagy FEJhallgatós topik-ban feltett kérdéseimre. Most jöjjön néhány mondat arról, hogyan és miért is esett a választás a K512 MKII-re. Akit ez a része nem érdekel, a következő oldalon megtekintheti a rövidke kis elemzésemet, ha úgy tetszik, összefoglalómat e írás megszületését pár nappal megelőzően megvásárolt fejhallgatóról.
Tudni kell, hogy életem első értékelhető fejhallgatójának megvásárlása előtt álltam, ezért szinte egyáltalán nem volt összehasonlítási alapom. Jó néhány headset-et meghallgattam, mielőtt sor került a végleges döntésre. Szögezzük le, hogy 10 ezer forint körüli árkategóriáról van szó, bár gondolom, a főcím alapján a legtöbben már kitaláltátok. A választék sajnos nem volt túl nagy, ezenkívül nem tudtam minden fejest kibontatni, amit viszont lehetett, azt a fejemre húztam.
A listára az AKG K512 MKII, AKG K520, egy Genius (sajnos a pontos modellre nem emlékszem), a Koss Porta Pro, egy Koss UR/40, egy Philips SHP2000, valamint a Sennheiser HD 201-es modellje került fel. Közülük az AKG és Koss fejesei voltak azok, amelyekben az első pillanatban megfogott valami, de haladjunk szépen sorjában.
Egy HTC Desire névre hallgató készülékkel hajtottam meg a fejhallgatókat, ezt tessék figyelembe venni.
Az alábbi zeneszámokat hívtam segítségül: Cappella - Move It Up, Robert Tepper - No Easy Way Out, Steel Dragon - Blood Pollution. Ebből valamelyest kiderül a zenei ízlésem: vegyes.
Az említett Philips egy olcsóbb darab, nem is vártam hát tőle sokat. A hangja finoman szólva is élvezhetetlen, a mély hangok mindent elnyomnak, ezenkívül azok sem voltak azok a tipikus kellemes, élvezetet nyújtó mélyek. A hangerejét is kevésnek éreztem.
A Koss UR/40-es modellje egy igen kellemes kis fejhallgatónak tűnt, a magas- és középtartomány a helyén volt, szépen elkülönültek. A célom leginkább zárt fejes volt, ezenkívül az egyetlen darab bal oldali hangszórója még a dobozában bemondta az unalmast, így tovább kellett keresgélnem.
A Koss másik próbaalanya a Porta Pro lett, szintén kellemes hangja volt. Valamiért sajnos nem tudtam kibékülni a picuri "kagylóival", nem ültek jól a füleimen, pedig üvöltött a cucc tisztességesen. A közép és magas hangok kifogástalanok, a mélyeket viszont kicsit kevésnek éreztem.
A Sennheiser HD 201-ese volt soron, ő szintén egy olcsóbb kategóriás fejes. Nem nyújtott kimagasló élményt, pedig a magas, közép- és mélyhangokat átlagszinten egyaránt hozta. Úgy tűnt, mintha valamelyest összemosná azokat, ezenkívül sajnos nem volt benne elég "kakaó". A fülkagylók mérete pont jó volt, viselete kellemesnek tűnt.
A Genius esetében is egy hasonló árkategóriás darabról beszélünk, és bármilyen hihetetlenül hangzik, közel hozta a HD 201-es szintjét. Lépjünk tovább...
Azt hiszem, még nem említettem, de a nagyobb párnás és circumaural fejesek voltak előnyben részesítve, így jött képbe az AKG K520-as modellje is. Kicsit borsosnak találtam az árát, persze tegyük hozzá: a hangkeltőre szánt pénzösszeghez viszonyítva. Fejre fel, zene indít, és akkor beütött valami. Valami, amit addig kerestem. Sem a mélyhang, sem pedig a magasak nem voltak túlhúzva, pont azt nyújtotta, amit szerettem volna. Abban a pillanatban el is döntöttem, hogy az AKG háza táján kellene tovább nézelődni, igaz, egy kicsit magasabb árkategóriás fejesről beszélünk. A fehér, kinézetéből ítélve is kicsit nőiesnek tűnő külsőt még megemésztettem volna, de az ára sajnos 15 ezer felett volt, pedig még árengedmény is volt rá.
Rövid ideig a K404-essel is szemezgettem, de kíméletlenül be volt bugyolálva a csomagolásába, sajnos nem lehetett kipróbálni, mire képes a kicsike.
További hat AKG modell közül a K511, K512 MKII és K514 MKII modelleket szúrtam ki. A nagy, hamburgerszerű kagylók láttán azonnal felcsillant a szemem. Nem igazán láttam túl nagy különbséget a három modell között, így kizárásos alapon választottam ki a középső tesót. Az 514 erősen kívül esett a hangkeltőre szánt kereten, ezenkívül egy nyitott kialakítású fejhallgatóról van szó, az 511-est pedig az eggyel "nagyobbal" ellentétben nem tudtam kipróbálni, így nem mertem bevállalni. Nem tudtam, hogy hangzás terén hozná-e az 512 szintjét, utóbbi pedig mobilra csatlakoztatva szinte ugyanazt nyújtotta, mint a korábban meghallgatott K520. Legalább is akkor, ott nem vettem észre számottevő különbséget, talán a mélyek voltak kicsit erőteljesebbek az utóbbinál. Az 512-nek az 511-es modellel szemben a párnája plüss, valamiért emiatt is jobban vonzott. Végül úgy döntöttem, a K512 MKII még pont belefér a keretbe, ő kell nekem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
